Argentína, Chile – Tűzföld fjordjai hajóút

Chile fővárosából egy belső repülőjárattal juthatunk el Punta Arenas-ba. Délután kell a kikötőben horgonyzó óceánjáró hajóba beszállnunk. Egy üdvözlőital kíséretében megismerkedünk a kapitánnyal és a legénységgel majd este nekivágunk a Föld egyik legeldugottabb helyére vezető kirándulásunknak! Éjjel áthajózunk a Magellán-szoroson és belépünk a Tűzföld legdélibb csücskében található fjord-labirintusba. Punta Arenas fényei lassan a távolba vesznek ahogy a Darwin-sziget és a Tűzföld partjai között húzódó Whiteside-csatornában hajózunk.

Hajnalra a hajó eléri az Admiralitás-öblöt, a Magellán-szorosnak ezt a látványos, szinte a Tűzföld felét elfoglaló nyúlványát. Az öböl északi partján a Karukinka Tájvédelmi Körzet hófödte csúcsai emelkednek, míg a déli parton az Alberto de Agostini Nemzeti Park mély fjordjai és széles öblöcskéi húzódnak. Ainsworth-öbölben kötünk ki, ahol nemcsak számos madárfaj fészkel, de – ha szerencsénk van – a csónakjainkból még déli elefántfókákat is megpillanthatunk. Itt két vezetett túrára nyílik lehetőségünk. Az egyik egy könnyű séta egy patak és egy tőzegmohaláp partján, ahol hódokat láthatunk egészen egy vízesésekkel és mohával tarkított sziklához a buja szubpoláris erdő közepén, a másik pedig egy megerőltetőbb túra egy gleccser morénáin. Mindkét túraútvonalról látszik a Marinelli-gleccser és a Darwin-hegység is.

Miután magunk mögött hagyjuk Ainsworth öblöt, nyugat felé vitorlázunk a Tucker-sziget partjai mentén. Ebéd után ismét csónakokba szállunk, hogy közelebbről megnézzük az aprócska szigeten tanyázó Magellán-pingvineket. A Tucker-szigeten több mint 4.000 pingvin fészkel, de számos más madárfaj is otthonra lelt itt: csigaforgatók, királykormoránok, chilei halfarkasok, szirti ludak, sirályok, sasok és néha még egy-egy andoki kondor is látható a szigeten. Szeptember és április között – amikor a pingvinek máshol tanyáznak – a sziget helyett a közeli Brookes-öböl gleccserét keressük fel.

Éjszaka a Tűzföld nyugati csücske mentén hajózunk, a keskeny Gabrail-, Magdalena és Cockburn-csatornákon. Miután megkerüljük a világtól elzárt Brecknock-félszigetet hajónk keletnek fordul és újra belép a Beagle-csatornába. Reggelre elérkezünk a Pia fjordhoz. Itt csónakokba szállunk és kikötünk. Ezután egy rövid kapaszkodó vár ránk, aminek a végén a Pia-gleccser varázslatos látványa fogad minket. Senki nem tudja biztosan, hogyan kapta a hegytetőtől a tengerig húzódó gleccser a Pia nevet, de a legvalószínűbb elméletnek az tűnik, hogy az olasz királyi hercegnőről későbbi portugál királynéról, Savoyai Mária Piáról (1847-1911) nevezték el.

A hajóra visszatérve folytatjuk utunkat kelet felé a Beagle-csatornán, egészen a Glacier Alleynek [Gleccser-sikátor] nevezett területig. Nevéhez híven a Glacier Alleyben számos völgyi gleccser húzódik, táplálóterületük az északi parton található Darwin-hegység és a Darwin Jégtábla. A legtöbb gleccser itt valamilyen európai országról kapta nevét: van például Hollandia, Németország, Spanyolország és Franciaország-gleccser is.

Kora reggel átnavigálunk a Navarino és Hoste szigetek közötti keskeny Murray-csatornán, hogy horgonyt vessünk a történelmi Wulaia-öbölben, ahol nemcsak a természeti környezet, de az emberiség történelmének tisztelete okán is érdemes elidőznünk. Az öböl adott otthont a régió legnagyobb yámana őslakos közösségének, de Darwin is ír róla naplójában.

Lenyűgöző természeti szépsége és drámai geográfiai viszonyai egyaránt feledhetetlen élménnyé teszik az öblöt. Miután meglátogatjuk a régi rádióállomásból kialakított múzeumot, melyet elsősorban a yámana kultúrának és az európai misszionáriusok tevékenységének szenteltek utasaink három, különböző nehézségű túra közül választhatnak, melyek mindegyike az öböl mögötti, sűrű erdővel borított hegy lábától indul. Mindegyik túrán megismerkedhetünk a jellegzetes növényekkel (lenga/Nothofagus pumilio; coigües/Nothofagus dombeyi; chilei fahéjcserje; harasztok és más csak itt honos növények) majd gyönyörködhetünk a lélegzetelállító panorámában. Távozás előtt, egy régi újjáélesztett tengerészszokás szerint még bedobunk valamit a múzeum fa posta-hordójába – egy képeslapot vagy levelet, amit majd a jövő utazói kézbesítenek.

Délután a Nassau-öbölön keresztül közelítjük meg a Horn-foki Nemzeti Parkot. Amennyiben a tenger és az időjárás is úgy gondolja, partra is szállunk ezen a szelek tépázta szigeten, ahol a legendás Horn-fok található. Az 1616-ban felfedezett hely, a Frízföld nyugati felén található Hoorne városáról kapta nevét. Maga a Horn-fok egy 425 méter magas szikla, ami egyenesen a kavargó vizeiről ismert Drake-átjáróra néz. Hosszú évekig ez volt az egyetlen ismert út az Atlanti- és a Csendes óceán között, sokszor a „világ végeként” emlegették a hajósok. A parkot 2005-ben bioszféra rezervátummá nyilvánította az UNESCO. A chilei tengerészet támaszpontot üzemeltet a szigeten, melynek része egy világítótorony, és egy aprócska kápolna is. A modern Horn-foki emlékmű egy albatroszt ábrázol.

Reggel argentín vizekre hajózunk és a világ legdélebbi városánál, Ushuaiánál fejezzük be kirándulásunkat. Reggeli után elbúcsúzunk a legénységtől és a repülőterére utazunk, ahonnan Argentína fővárosába repülünk.

Tűzföld számos látványosságot kínál számunkra, érdemes egy-két napot Ushuaiá-ban tölteni és megnézni a számunkra legérdekesebbeket. A város felett magasodó Martial- hegyről szép kilátás nyílik a Beagle-csatorna partján elnyúló településre, a szorost színező szigetekre és a Martial gleccserre is. Vagy sétálni/ túrázni indulhatunk a Tűzföld Nemzeti Park legszebb részein.