[{"data":1,"prerenderedAt":-1},["ShallowReactive",2],{"layout-nav":3,"footer-settings":3,"sorozat-kalandtura-tuzfoldtol-patagoniaig-elmenybeszamolo":4,"sorozat-articles-kalandtura-tuzfoldtol-patagoniaig-elmenybeszamolo":18},true,{"id":5,"status":6,"sort":7,"articles":8,"title":16,"slug":17,"title_en":7,"slug_en":7,"cover":7},11,"draft",null,[9,10,11,12,13,14,15],"be3c6327-266a-48ad-935b-43125aa38ba4","11b753d3-3456-4f45-96be-2d4fc29d3a1c","ae3c6327-567d-48ad-998a-56725aa38ba4","ae3c6327-266a-33ad-456b-43125aa38ba4","ae3c6329-160a-48ad-935b-43125aa38ba4","ce3c6327-266a-48ad-935b-cc125aa38ba4","ce3c6327-267a-48ad-935c-43125aa38ba4","Kalandtúra Tűzföldtől Patagóniáig – élménybeszámoló","kalandtura-tuzfoldtol-patagoniaig-elmenybeszamolo",[19,58,194,319,414,487,661],{"id":20,"status":21,"title":22,"slug":23,"subtitle":7,"content":7,"cover":24,"date_created":25,"featured":7,"intro":26,"gallery_json":27,"content_blocks":28,"date_updated":47,"tours_jsom":48,"tours_json":49,"tours_related_json":50,"related_tours_json":51,"hash":7,"uuid":13,"sort":7,"title_en":7,"slug_en":7,"subtitle_en":7,"intro_en":7,"content_en":7,"content_blocks_en":52,"seo":53,"domain_related":7,"domain_only":55,"tours_related":56,"related_destinations":57},13,"published","Kalandtúra Tűzföldtől Patagóniáig – 5. rész: Két hegy, két legenda, két hódítás","kalandtura-tuzfoldtol-patagoniaig-5-resz-ket-hegy-ket-legenda-ket-hoditas","d158035d-bdfe-445c-9a4d-a3d73e8057af","2022-02-16T17:31:37","\u003Cp>A világ legdélibb szeglete Tűzföld és Patagónia leglátványosabb gleccsere, a Perito Moreno után az argentin-chilei határon húzódó két ikonikus hegycsoport meghódítására indulunk, de előtte egy kis hegymászó történelemmel kezdünk.\u003C\u002Fp>",[],[29,34,39,43],{"id":30,"layout":31,"value":32},"479b471c-1e06-4509-9097-08eec134c27d","text",{"image":7,"text":33},"\u003Cp>A világ legdélibb szeglete Tűzföld és Patagónia leglátványosabb gleccsere, a Perito Moreno után az argentin-chilei határon húzódó két ikonikus hegycsoport meghódítására indulunk, de előtte egy kis hegymászó történelemmel kezdünk.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Patagónia minden felfedezője említést tett a Fitz Royról, de Alberto María de Agostini atya az, aki valóban felfedezte a világ számára a hegyet. Az Alpok hatalmas csúcsait addigra már meghódították, így – az európai hegymászó-elithez eljutva – az atya fotói felébresztették bennük a „vadászösztönt”. Mindenki „Patagónia legyőzhetetlen királyát” akarta meghódítani.\u003C\u002Fp>\u003Cp>1937-ben vágott neki az első kísérletnek egy olasz expedíció, de még csak a fal aljáig sem jutottak el. Utánuk többen is próbálkoztak, de senkinek nem sikerült megfejteni a gránitbástya titkát.\u003C\u002Fp>\u003Cp>1950-ben egy francia expedíció megmászta az Annapurnát, először lépve át ezzel a 8 000 méteres álomhatárt. Az expedíció egyik tagja Lionnel Terray „az Alpok lokomotívja” volt. 1951 decemberében Párizsból Buenos Airesbe repült szívében minden hegymászó dédelgetett álmával: meg akarta mászni a Fitz Royt!\u003C\u002Fp>\u003Cp>Perón elnök nagy szeretettel fogadta a mászókat, az argentin kormány minden segítséget megadott a kísérlet sikeres befejezéséhez. Az expedíció azonban tragédiával indult. Még mielőtt mászni kezdtek volna Jacques Poincenot belefulladt a Fitz Roy-folyóba. Később róla nevezték el a Fitz Roy közelében emelkedő egyik legszebb csúcsot. Halálának pontos körülményeit nem ismerjük, de az a szóbeszéd járja, hogy egy feldühödött birtokos – aki nehezen tűrte, hogy a jóképű francia elcsábította a feleségét – keze is benne lehetett a dologban. 1952 január 5-én kezdték felállítani az alaptábort a Blanco-folyó bal partján. Hevenyészett viskókat építettek a kidőlt fákból, ez szolgált az expedíció bázisául. A következő időszakban a tagok egy része az alaptábort igyekezett feltölteni a szükséges felszereléssel, Louis Lliboutry térképész és fizikus a terület kartográfiai felmérését végezte. Neki köszönhetjük, hogy a környező csúcsok közül jónéhány a francia repülés úttörőiről kapta nevét: Saint-Exupéry, Mermoz, Guillaumet…\u003C\u002Fp>\u003Cp>Egy felderítő csapat pedig azon igyekezett, hogy megtalálják a fal tövéhez vezető legjobb utat. Lassú és fárasztó folyamat volt, de abban az időben, az akkor rendelkezésre álló eszközökkel másképp nem lehetett elképzelni egy sikeres csúcstámadást.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az úgynevezett „magaslati tábor” egyszerű, hóba és jégbe vájt barlangból állt, amibe a férfiak behúzódhattak a zord időjárás elől.\u003C\u002Fp>\u003Cp>15 nappal az expedíció megkezdése után, a tapasztalt hegymászókat is megdöbbentő erejű szélben nekivágtak a falnak. Rögtön az első nap rájöttek, hogy ez bizony más, mint az Alpokban mászni! A rájuk váró 700 méterből egy nap alatt csak 20-at tudtak teljesíteni, a fal sokkal technikásabb volt annál, mint amire számítottak, a szél fülsüketítően tombolt, vészesen fogyott az élelmük és a tüzelőjük. Miután a magaslati táborban beomlott az egyik barlangjuk, a mászók visszatértek az alaptáborba. Az estanciák tulajdonosai ellátták őket élelemmel és ginnel, de még ez sem tudta jobb kedvre deríteni az expedíció tagjait. Úgy tűnt, Madsen próféciája valóra válik: Isten azért teremtette a Fitz Royt, hogy alázatra tanítsa az emberiséget, hogy megmutassa a teljesítőképesség végső határát, melyet senki nem léphet át.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Január 28-án az idő kedvezőbbre fordult. Minden kezdődött elölről: újra felhordták a felszerelést és Terray és Magnion három nap múlva ismét nekivágott a falnak. Lassan ,de biztosan haladtak felfelé. 120 méter megtétele után leereszkedtek, hogy másnap újúlt erővel vágjanak neki a falnak. Érzeték, hogy most vagy soha, mert ez a hegy nem ad második esélyt senkinek! A lehető legkevesebb felszereléssel vágtak neki, de tudták, hogy mindenképpen a falon kell tölteniük az éjszakát. Egy keskeny párkányon bivakoltak, majd reggel – némi cukros víz elfogyasztása után – elindultak a csúcs felé. A felhőtakaróba burkolózott hegyen egyre erősödött a szél. Lionnel, a hegymászás nagy legendája, akinek állóképességét és kitartását még a nepáli serpák is nagyra becsülték, életében először úgy érezte, hogy legyőzték. A visszavonulás mellett döntött. A társát, Guido Magnonet azonban hatalmába kerítette valami őrület, mert más szóval ezt nem lehet jellemezni: átvette a vezetést és ezzel újra feltüzelte Terrayt is. A teljesítőképességük határán, rögzítésre alkalmas szögek nélkül, úgy, hogy 48 órája nem ettek és nem ittak 1952 február 2-án, 17:00-kor a két mászó felért a csúcsra. A zsebükbe tettek egy-egy apró követ és leereszkedtek. Meghódították a meghódíthatatlant.\u003C\u002Fp>",{"id":35,"layout":36,"value":37},"cf4c2933-a474-4ded-800c-44ac789b413d","img",{"image":24,"text":38},"",{"id":40,"layout":31,"value":41},"f243aba5-6e66-41e0-a5bb-1f96d39d8931",{"image":7,"text":42},"\u003Cp>\u003Cstrong>Cesare Maestri és a Torre\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Kordillerák csúcsa felől közelítő utazó elsőként a Fitz Roy lenyűgöző látványával szembesül. A büszke piramisra emlékeztető óriás mellett eltörpül a többi csúcs, szinte mágnesként vonzza a tekintetet, nehéz kivonni magunkat bűvköréből. De ha sikerül, akkor észreveszünk egy másik csúcsot, ami hasonlóan varázslatos. A Cerro Torre szintén legendás hegy. Az első hegymászók elátkozott hegyként, sziklába zárt sikolyként, pokoli sziklaként írták le, olyan csúcsként, aminek megmászása lehetetlen. a Fitz Roy expedíció francia orvosa ezt írta róla: „Még a gondolata is nevetséges és hiábavaló annak, hogy ez a hegy megmászható”.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Fitz Roy meghódítása után azonban a Torre lett a szűz csúcsok után áhítozó mászók legújabb álma. Bár alacsonyabb a Fitz Roynál, a Torre még annál is technikásabb hegy. A Csendes-óceán felől érkező nedves légáramlatok pillanatok alatt képesek vihart kavarni, a függőleges falon néhány óra leforgása alatt vastag hóréteg alakulhat ki, ami a hirtelen bekövetkező melegedéssel azonnal lecsúszik, fogságba ejtve a mászókat. A Torre az első pillanattól az olaszok „játszótere” volt. 1957-ben két olasz expedíció is megpróbálta megmászni. A nyugati oldalon a híres Bonatti és Mauri próbálkozott. A „Remény nyergéig” jutottak, a Torre és az Adela csúcs közötti nyeregig. Innen még 100 métert tudtak megtenni, de vissza kellett fordulniuk. A keleti oldalról induló expedíciónak sem volt nagyobb sikere. Az csapat vezetője, a híres Bruno Detassi így nyilatkozott: „Ezt a hegyet lehetetlen megmászni! Megtiltom, hogy bárki újra próbálkozzon!”.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az expedíció egyik tagja, „a Dolomitok pókja”, Cesare Maestri azonban úgy érezte, hogy neki az a végzete, hogy megmássza ezt a hegyet. A naplójában ezt írja: „Itt állunk, hiányérzettel a szívünkben. De hiszem, hogy mindent megtettem azért, hogy ez ne így legyen. Vissza kell jönnöm és vissza is jövök majd.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>Két évvel később Maestri újra ott áll a hegy lábánál. Az első napok a felszerelés szállításával teltek. Felállítottak három tábort, egyet a Torre-tónál, egyet a Mocho lábánál, egyet pedig 1,650 méteren, majd visszavonultak. Várták a jó időt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>1959 január 28-án úgy döntöttek, nekivágnak. Cesare Maestri, Cesarino Fava és Toni Egger gyorsan haladt a rögzített köteleken, 11 óra múlva elérték az északi falnál húzódó dombot, amit „A hódítás nyergének” neveztek el. Itt töltötték az első éjszakát. Másnap reggel Fava visszatért az alaptáborba, Maestri és Egger viszont továbbment.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Naplóbejegyzéseik megmutatják milyen szenvedések árán jutottak előre: „…előttünk tornyosul az északi fal. A hasadékok, rések jegesek. Toni visszanéz rám és én bólintok. Menjünk!”…”A hó és a jég az arcunkba vág. Minden porcikánkban érezzük a hideget.” 12 órával később a két hegymászó elért egy kisebb hómezők, ahol felállította hevenyészett bivakját. „Gyorsan telik az éjszaka. Az idő egész jó, csak az akaraterőnk kitartson!” – írja Maestri.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A második nap észrevették, hogy a hegyről több jégtömb lóg le, Damoklesz kardjaként lebegve a fejük felett. A második éjszakát a csúcstól 200 méterre töltötték. Napkelte előtt a csúcsot már felhők borították, a hőmérséklet egyre emelkedett, a barométer süllyedni kezdett. Tudták, hogy jön a vihar nyugat felől. Már nem csak a heggyel, hanem az idővel is küzdeniük kellett.\u003C\u002Fp>\u003Cp>„Toni elindult és átjutott egy csaknem függőleges falon. Halad felfelé, egyik sziklaszöget a másik után teszi be. Egyszer csak felkiált: Cesare! Nézd! Ott a csúcs!” Megannyi kínlódás, felkészülés és kudarc után megadatott nekik néhány pillanat a csúcson, a nyugati szél üvöltése közepette. Ami ezután következett az nem ereszkedés, hanem egy kétségbeesett kísérlet a menekülésre. A szél egyre erősödött, a hóréteg egyre vékonyabb lett. Mindenfelé lavinák indultak el.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az ötödik bivak után végre úgy érezhették: remény van a túlélésre. A széltől már védettek voltak, de a lavináktól még nem. „Éppen ereszkedtem, amikor hatalmas robajra lettem figyelmes.” – írja Maestri. „A falról épp akkor szakadt le egy óriási jégtömb. Toni! Vigyázz! – kiáltottam, majd a hátamat a falnak vetve igyekeztem a lehető legkisebbre összehúzódni. Érzetem, ahogy a szél végigsimít a testemen és akkor megfeszült a kötél. A lavina lecsapott Tonira és elsodorta. Csak a szél üvöltését hallottam, ott álltam, kezemben az immár súly nélküli kötéllel.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az expedíció kezdete óta fenyegető tragédia az utolsó pillanatban, a rögzített kötelektől egy karnyújtásnyira következett be. A végtelennek tűnő, magányos éjszakában Maestri ezt írtja naplójába: „Ma eldől a sorsom. Nem nézek fel, ha hallom majd a lavina robaját. Nem sikoltok majd, ha hirtelen minden csendbe borul körülöttem. És nem érzek majd boldogságot, ha mégis elérem az alaptábort.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>Maestri épségben lejutott, de otthon sem úgy fogadták, ahogyan azt várta. A hegymászóvilág egy része nem hitte el, hogy feljutottak a csúcsra. A sikeres csúcstámadást bizonyító képeket Toni Egger készítette, kamerája vele együtt odaveszett. Négy évvel később egy angol expedíció megtalálta a holttestét, de a fényképezőgépe nem került elő. Maestrit hazugnak bélyegzik.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Torre mítosza napról napra nő. Angol és olasz mászók vágnak neki, majd fordulnak vissza. A hatalmas gránitszikla nem adja meg magát.\u003C\u002Fp>\u003Cp>1970-ben a büszkeségében sértett Maestri visszatért a hegyre, hogy revansot vegyen. A terve őrültségnek hangzik: télen akarja megmászni a hegyet, amikor az időjárás ugyan hidegebb, de egyben kiszámíthatóbb is. A kor minden technikájával felszerelkezve indul neki. A legtöbb újítást – például a dupla műanyag réteggel fedett bakancsot, vagy az alumínium bélésű kabátot – a mai napig használják a hegymászók, de Maestri még ennél is tovább ment. Kompresszort használt a sziklaszöget beverésére. 180 kilós felszereléssel vágott neki a csúcsnak. Ahogyan a naplójában írja: „az időt nem órákban mérem, hanem centiméterekben”. 400 méterrel a csúcs előtt heves hóvihar állította meg, vissza kellett fordulnia. De továbbra sem adta fel. Bármennyit is kritizálták módszerét, 1970 nyarán visszatért és december 2-án végre véget ért a rémálom, ami évek óta kísértette. Feljutottak a  csúcsra. A kritikusok persze tovább fanyalogtak. Maestri nem tekintette a csúcson álló hó-gombákat a csúcs részének, így nem is mászott fel rájuk. Az ellenségei ezért továbbra is azt mondták, hogy Maestri nem jutott fel a Cerro Torre csúcsára. Bármit is higgyünk, bárhogy is gondoljuk, azt biztos, hogy Maestri végül – bizonyíthatóan is – legyőzte a Torre legyőzhetetlen hitt gránittömbjét!\u003C\u002Fp>",{"id":44,"layout":31,"value":45},"6e39af39-7427-4e25-b615-9363c485a91f",{"image":7,"text":46},"\u003Cp>\u003Cem>Copyright © 20\u003C\u002Fem>19 Szöveg: Pogonyi Tibor, Fotók: Pogonyi Tibor, Birtalan Csaba \u003Cem>Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos. \u003C\u002Fem>\u003C\u002Fp>","2026-04-24T09:09:36",[],[],[],"[]",[],{"hu":54},{"title":38,"description":38,"keywords":38},false,[],[],{"id":59,"status":21,"title":60,"slug":61,"subtitle":7,"content":7,"cover":62,"date_created":63,"featured":7,"intro":64,"gallery_json":65,"content_blocks":66,"date_updated":185,"tours_jsom":186,"tours_json":187,"tours_related_json":188,"related_tours_json":51,"hash":7,"uuid":14,"sort":7,"title_en":7,"slug_en":7,"subtitle_en":7,"intro_en":7,"content_en":7,"content_blocks_en":189,"seo":190,"domain_related":7,"domain_only":55,"tours_related":192,"related_destinations":193},12,"Kalandtúra Tűzföldtől Patagóniáig – 6. rész: Maratoni túrák a Fitz Roy és a Cerro Torre hegycsoport körül","kalandtura-tuzfoldtol-patagoniaig-6-resz-maratoni-turak-a-fitz-roy-es-a-cerro-torre-hegycsoport-korul","a1d1246c-354a-4492-88a7-6e767fb93f7f","2022-02-16T17:20:42","\u003Cp>Túrázni indultunk. Itt végképp nem hiszünk az időjósoknak, de mégis úgy tettünk, mintha.\u003C\u002Fp>",[],[67,71,75,79,83,87,90,94,98,102,106,110,113,117,121,125,129,133,137,141,145,149,153,157,161,165,169,173,177,181],{"id":68,"layout":31,"value":69},"d9bb3301-5777-4c12-9616-04f475c96c80",{"image":7,"text":70},"\u003Cp>Túrázni indultunk. Itt végképp nem hiszünk az időjósoknak, de mégis úgy tettünk, mintha.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Eredetileg ma is lett volna egy, meg holnap is, de mivel holnapra komoly esőt ígértek, négyen úgy döntöttünk, megcsináljuk mindkettőt ma. Ugyanaz a kemény mag, mint az előző túrákon. Az útvonal pedig 35 kilométer és 1000 méter föl, 1000 méter le, miközben megnézzük a Világ két legnehezebben megmászható csúcsát, a Fitz Royt és a Cerro Torret. Pont olyan könnyűnek gondoltuk, mint amilyen könnyen leírtam. Volt egy maratonos, egy ultramaratonos, egy szupertúrázó, és jómagam. Az én felszerelésem a fotós motyóval, ruhákkal, vízzel, egész napos élelemmel és esőfelszereléssel biztosan nem volt több 12 kilónál. 9-kor indultunk, és úgy terveztük, hogy sötétedés előtt visszaérünk a szállásra, ha nem időzünk sokat sehol, de a biztonság kedvéért vittünk magunkkal fejlámpákat is.\u003C\u002Fp>",{"id":72,"layout":36,"value":73},"11178ee2-8fc9-4fca-a5f6-c8ef8a8071f9",{"image":74,"text":38},"6c14e901-a5d1-473c-98be-ac61b27b061a",{"id":76,"layout":31,"value":77},"77bc4876-1934-43db-baee-1abe6c6c7a9b",{"image":7,"text":78},"\u003Cp>A kirándulás eleje eseménytelenül telt. A szél fújt, ahogy szokott, hegyre másztunk, mint rendesen, és a táj minden kanyar után újabb szépséget tárt elénk. Hol lenga erdőn haladtunk át, hol gránitsziklák magasodtak fölénk, hol pedig végtelenbe kanyargó folyóra nézhettünk le. A szél tépázta délibükkösök itt is csodás bonsai-gyűjteményként vettek körül, amik között a nyíltabb vizenyősebb területeken, lápos rétek húzódtak meg. Az időjárás itt már előrébb tarthatott, mint az előzőleg látott területeken, mert az ősz határozott előjeleként színesedni kezdtek a növények. Hol itt, hol ott sárgás, vöröses levelek tűntek föl, a termések sokszor már beszínesedtek, a fűfélék kezdtek aranyszínbe öltözni. A szürkés, zöldes Patagónia egyszerre színkavalkáddá vált, még a zöldek is több árnyalatot vettek föl. A hidegzöldek kezdtek sárgás alaptónusúakká válni. Néha már felbukkantak havas hegycsúcsok, jelezve, hogy jó felé tartunk. A leglátványosabb természetesen a mind fölé magasodó Fitz Roy volt, amelynek cukorsüveg csúcsa mintha porcukorral lett volna meghintve.\u003C\u002Fp>",{"id":80,"layout":36,"value":81},"adf26ad8-c984-4e3e-ae3f-8786bb85d60b",{"image":82,"text":38},"c740c3b2-43c3-4021-8681-9e9427ef1b20",{"id":84,"layout":31,"value":85},"b3701d4f-3773-437c-863c-c33550d4302e",{"image":7,"text":86},"\u003Cp>Az éjszaka esett az eső Chaltenben. Itt, pár száz méterrel feljebb ugyanez dara formájában hullott, ami a napvédett helyeken még mindig belepte a növényeket. Nem is volt túl meleg, 3 fok, hullámokban változó, itteni mércével mérve gyenge széllel, tovább csökkentve a hőérzetet.\u003C\u002Fp>",{"id":88,"layout":36,"value":89},"4e07d0fb-1b12-4cea-a6e6-86eaeffed1a2",{"image":62,"text":38},{"id":91,"layout":31,"value":92},"d7243105-0c5f-4d0d-87e5-0743c96829d6",{"image":7,"text":93},"\u003Cp>Gyakran öltöztem. Föl-le vettem a rétegeket, fordított arányban az emelkedők lejtésirányával. Miután egy hegyipatak hatalmas, szürke gránitkövekkel telerakott medrén átkeltünk, ez a probléma megoldódott egy időre. Tábla jelezte, hogy a következő egy kilométeren 460 méter szintkülönbség fog következni. 155 emelet! 3150 lépcsőfok! Egy óra kőkemény, comberőltető megpróbáltatás. Egy gigászi homlokmoréna magasodott ismét előttem, ami határt jelentett a lehetetlen és a megvalósítható, a feladás és az akarat, valamint a voltam ott, és a láttam a csodát között.\u003C\u002Fp>",{"id":95,"layout":36,"value":96},"49fbcc5b-1fa6-4775-8307-3d172a4c7a70",{"image":97,"text":38},"2e77a43c-060e-4187-88b4-4d95df642a00",{"id":99,"layout":31,"value":100},"d81a40c4-ffbf-4531-963d-d94b75922abd",{"image":7,"text":101},"\u003Cp>Tényleg nem volt sétagalopp. A tekergő ösvényen, a következő kanyarban haladók, már egy emeletesháznyival voltak fölöttem. Nem volt két egyforma lépés. Hegyes kövek, vízátfolyások, guruló aprókavicsok tették még változatosabbá a 20-80 cm magas „lépcsők” szabálytalan egymásutánját. Még könyörületből sem volt kétlépésnyi sík terület. 3 fok ide, szél oda, rövidujjúban törtem az ég felé, miközben kisebb patakokban csordogált rólam a víz. Lépés, lépés után, miközben az alattam elterülő táj képeslappá zsugorodott. Egyre messzebbre láttam a hátam mögött, de előttem, illetve fölöttem csak nem akart elfogyni a kőrengeteg.\u003C\u002Fp>",{"id":103,"layout":36,"value":104},"eb74d7bb-4589-42cb-9269-bc1ac63ed4ab",{"image":105,"text":38},"ef85f846-4e05-49ae-b39a-93e65242bdcd",{"id":107,"layout":31,"value":108},"4a3ce008-b966-44ef-9b82-598d9e410918",{"image":7,"text":109},"\u003Cp>Aztán egyszer csak jeges szél vágott az arcomba, és egy kisebb platón álltam. Gyors fölöltözés, majd egy utolsó, néhány tízméteres kőhalom, és szemben álltunk egymással. Face tu face. Én és a Fitz Roy. Határozottan én voltam a kisebb. Cserébe viszont Ő volt a szebb. Mint egy igazi királyi fenség. Barnás cukorsüveg formája kimagaslott az udvartartásából. Kisebb csúcsok hada vette körül. Közöttük halványakvamarin jégmezők díszlettek. Engem a pompás sereglettől a huszonöt méterrel alattam elterülő, olajzöld tengerszem, a Laguna de los Tres választott el. Meg persze felfoghatatlan mennyiségű vöröses, barnás kőtörmelék. A hegy csúcsáról felhő gomolygott a kék égre, mintha füstölne.\u003C\u002Fp>",{"id":111,"layout":36,"value":112},"ac67037f-cf3a-4d74-ba3a-9fe46e795f03",{"image":24,"text":38},{"id":114,"layout":31,"value":115},"22e5062a-2ed1-4588-8aa7-c011ac60083c",{"image":7,"text":116},"\u003Cp>Ami ruha, kesztyű, sapka nálam volt, mindet fölvettem, mert a csúcsok közül leáramló jeges vihar nem viccelt. Tiszteletet parancsolt, ami előtt szó szerint meg kellett hajolni. Nem volt sehol szélárnyék, úgyhogy dacolva az elemekkel, és csodálva a gyönyörű látképet, a kövek közé kuporodva majszoltam az ebédet jelképező szendvicsemet. Igyekezni kellett, mert már egy óra volt, és csak az út egyharmadánál tartottunk, de a kis medence varázsa nem engedett. Nem szabadulhattunk, ameddig meg nem néztünk meg még egy gyöngyszemet. Egy középső morénahalom mögött, mintha egy félve őrzött kincstárba kukucskálhattunk volna be.\u003C\u002Fp>",{"id":118,"layout":36,"value":119},"01908edd-493a-4c50-a22a-fb1c335ef392",{"image":120,"text":38},"2388bfc1-9937-4f08-a473-d0ddad148d52",{"id":122,"layout":31,"value":123},"23c21681-3b61-4c58-bd49-ce6d1f04d438",{"image":7,"text":124},"\u003Cp>Néhányszáz méterrel alattunk, egy szinte függőleges falú, kifli alakú völgy mélyén sötét smaragdszínű tó víztükre csillogott. A megigéző szépséget úgy néztem, mint Odüsszeiusz a Sziréneket hallgatta. Szinte vonzott magához a földöntúli szépség. A vonzást elég hatékonyan támogatták a Fitz Roy haragos széllökései is, úgyhogy jobb a békesség alapon, visszavonulót fújtam a meredély közeléből, és angolosan távoztam.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A leereszkedés a kőhegyről semmivel nem volt kevésbé megerőltető, mint a felkapaszkodás, csak éppen gyorsabb. Lefelé menet végig azon gondolkodtam, micsoda szörnyű időjárás nehezíti a hegymászók dolgát, és hogyan képesek azt egyáltalán túlélni. Már éreztem és talán kezdtem érteni is, miért ez a világ egyik legnehezebben meghódítható csúcsa. Nyilván csak azért, hogy az átélés még testközelibb legyen, aprószemű hóesés kezdődött. Négy az egyben évszak. Nyárias napsütés, őszies színek, télies hóesés, tavaszias látkép.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Leérve laposabb, vizenyősebb területen haladtunk keresztül, de még mindig napfényes hóesésben. Visszanézve látni lehetett, ahogy a magányra vágyó Fitz Roy sötét fellegbe, és aprószemű hóesésbe burkolózik. Innen elbűvölő látványt nyújtott, de egyben jóleső érzéssel töltött el, hogy már nem állunk ott, a pokol tornácán, a szépséges szörnyeteg lábai előtt, dacolva a zord időjárással. Köszöntük szépen, nekünk tökéletesen elegendő volt a szokásos szélfújás.\u003C\u002Fp>",{"id":126,"layout":36,"value":127},"82ecc54d-20fb-4054-b74d-662c10a445bb",{"image":128,"text":38},"2ec1ada8-a1d8-43b3-b36e-ea0f989bf34c",{"id":130,"layout":31,"value":131},"2a0312f4-0855-448e-a7be-b2f3720e18dc",{"image":7,"text":132},"\u003Cp>Kisebb tavak partján, embermagasságú, ritkás délibükkösben törtük magunknak az utat, ahol a pici fák sokszor ölelő közelségbe kerültek, az ösvény gyakran csak 30 cm szélességű volt. Mintha még inkább őszbe fordult volna, a laposodó, felhőkön szűrt napfényben még ősziesebbé váltak a színek. A tavak kristálytiszta vizét hullámosra borzolta a patagóniai szél. A gleccser vájta völgy szemközti hegyoldalán jól látszódtak azoknak a sziklaomlásoknak a nyomai, amelyek egy patak útját eltorlaszolva, a tavak sorát kialakították.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Százméteres dombok során haladtunk keresztül, sokszor sűrű sötét lengaerdők végtelen csendjében bandukolva. Ekkor már fáradt voltam, és a derekam is jelezte, hogy elege volt a hátizsákomból.\u003C\u002Fp>",{"id":134,"layout":36,"value":135},"1bbfc386-58a7-416c-a456-75fbaf501fa9",{"image":136,"text":38},"c8303ef9-70f4-4509-ab8d-9d6324b58ae8",{"id":138,"layout":31,"value":139},"330b51b6-3f45-4f49-9463-254b4cd2ef3c",{"image":7,"text":140},"\u003Cp>Egy újabb gleccservölgybe értünk, és a kitárulkozó horizonton feltűnt a Cerro Torre sziklakúpja. A völgy végén újabb homlokmoréna várt ránk. Ahogy közeledett, úgy magasodott. Na, nem vészesen, épp csak annyira, hogy lehetetlennek tűnjön a megmászása. Kő, kő után, de lassan mégis sikerült. És akkor majdnem elsírtam magam a látványtól. Nem a hegytől, hanem az előtte tornyosuló újabb kőrengetegtől. Még egy moréna! A lábam rég elment szabadságra, de most már a lelkem is elfáradt. Valami csoda folytán mégis felkeveredtem a tetejére, ahol a hegy panorámája most már teljes pompájával tárult elém. Illetve mégsem, mert a csúcsa a szürke felhőkbe veszett, híres gombócformájú hósüvegét nem láthattam meg. De hát éppen ezért a legszörnyűbb ez a hegycsúcs, még a pakisztáni K2-t is megelőzve. Pokoli viharok tombolnak rajta szinte mindig.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A moréna itt is egy tengerszemet zárt körül, amelynek haragos olivazöld vizén jégtömb úszott. A hegy hátrafelé hajló tetején vastag jégréteg, a tó mögött kékes gleccserfal, jobbra pedig egy újabb gleccser volt látható. Mindez szürke hófelhőkkel körbelengve.\u003C\u002Fp>",{"id":142,"layout":36,"value":143},"8443cf91-141f-4664-9a64-a4e72237f716",{"image":144,"text":38},"77c8dd2a-c519-424e-9b62-d5ef65642995",{"id":146,"layout":31,"value":147},"6927af37-3ab6-4e60-8b16-40a5eac67214",{"image":7,"text":148},"\u003Cp>Egy karakara, egy keselyű szállt le pár méterre tőlem. Elgondolkodtam: ennyire rosszul néznék ki? Összeszedtem magam. Objektívet cseréltem, csináltam a madárról néhány gyors képet, ami ezután felemelkedett a földről, és kecsesen lejtve néhány kört fölöttem, eltűnt a távolban, más táplálék után nézve.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Rajtam volt minden ruhám, a szél mégis megpróbált a bőröm alá bújni. Nem csak emiatt kellett indulni, az idő is szorított. A mély völgyekben hamar sötétedik, ráadásul elfogyott a vizünk és az élelmünk is. Nem volt vészes, inkább lelkileg volt plusz teher, hogy feléltem a tartalékom, és mindig hátra volt az út harmada, igaz, jobbára lefelé.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Mentünk szótlanul. Erdő, rét, domb, völgy, de a városnak nyomát sem láttuk. Minden emelkedő külön megerőltetés volt, de a látvány azért gyönyörű. A mélységesen nyugodt vidéken érezni lehetett, hogy itt nem az ember az úr, ezt a tájat nem lehet birtokolni, itt csak vendégek vagyunk. Csak a szél hangja, és néhány madár röpte meg a csöndet. Meg a bakancsom ütemes dobogása.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Nagyjából a Cerro Torretól lerohanó folyócskát követve haladtunk, miközben néhány kilátópontról visszanézhettünk a havas csúcsokra. Lement a Nap. Már csupán 500 méterünk volt hátra, és csak ekkor láttuk meg a városka szélső házait, csak ekkor lehettünk biztosak abban, hogy meg tudtuk csinálni.\u003C\u002Fp>",{"id":150,"layout":36,"value":151},"ee6f7d05-3205-49a7-93b8-1863ca2b292b",{"image":152,"text":38},"8e026027-65a8-4fce-b6fe-158446cb955a",{"id":154,"layout":31,"value":155},"f3010fbf-7c67-4f70-bad6-c02980eeb773",{"image":7,"text":156},"\u003Cp>Zombik módjára vonszoltuk megfáradt testünket egy étteremig, ahol ihatunk, és vacsorázhatunk. A kiszolgálás nagyjából olyan volt, mint a Desperadoban. A flegma és borostás  arcú kocsmáros a pulton könyökölt, gyanúsan méregetett minket, aztán elfordult. Sopánkodásunkra megkérdezte, hogy mit akarunk, és nagyjából hozott, amit akart. Ne nem rögtön, úgy félóra múlva. Már taplót köptünk úgy ki voltunk száradva, de mertünk reklamálni. Egy óra elteltével félszegen mégis érdeklődtünk a vacsoráról, mire kijelentette, hogy majd hozza. Amikor ez megtörtént, gyorsan beburkoltuk, fizettünk némi borravalót is hátrahagyva, és amennyire az erőnk engedte, elmenekültünk, mielőtt túlságosan felbosszantjuk a csapost, és agyonlő minket.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Azt hiszem, még az életben nem örültem ennyire az ágynak. Nehéz nap volt, csodás látnivalókkal.\u003C\u002Fp>",{"id":158,"layout":36,"value":159},"85a65d84-82d1-4be4-b8c1-c3c54baeeae1",{"image":160,"text":38},"6d153711-4921-467e-9584-1fda5f26203d",{"id":162,"layout":31,"value":163},"0ab4b676-3594-4431-955a-b427fc99340e",{"image":7,"text":164},"\u003Cp>A nap legfőbb célja a pihenés volt. Eleinte. Reggelizés közben azonban kezdett körvonalazódni egy Chaltén környéki kirándulás vázlatos képe, amire már csak hárman indultunk el. Nem lesz sok, csak vezessük le a tegnapit!\u003C\u002Fp>\u003Cp>Így történt, hogy egy majdnem húsz kilométeres gyalogtúrát tettünk a városkától délre fekvő dombokra, ahonnan még egyszer rácsodálkozhattunk a gyönyörű hegycsúcsokra, és a távolba nyúló pampákra, majd átbaktattunk az északi oldalra, ahol egy 30 méter magas vízesésben gyönyörködve majszoltam el a szendvicsemet.\u003C\u002Fp>",{"id":166,"layout":36,"value":167},"5f4e5728-439e-4c4d-9488-07a5e0c43a03",{"image":168,"text":38},"bfa862e0-2a3f-447f-890a-57e601a99e6d",{"id":170,"layout":31,"value":171},"931f05fc-bcfb-4891-a3a8-f4983da17b6e",{"image":7,"text":172},"\u003Cp>Eddig tartott. Ma már csak csomagoltam, és utaztam. A földgömb aljáról valahogyan vissza kell kapaszkodnom a tetejére. Ehhez kellett a következő három nap. Az utastársak már reggel nyolckor elindultak, ismét Chile felé. Búcsút intettem nekik, és vártam a taxit, aminek 11-re kellett megérkeznie. Késett ugyan 40 percet, de még belefért.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Ma Buenos Aires volt a cél. Majdnem három órát kocsikáztam El Calafateig, majd 4 óra semmittevő várakozás következett a reptéren, és végül 3 óra repülés az argentin fővárosig. Egy gyors taxi, egy sör a szálloda bárjában, és nagyjából ennyi fért a napba.\u003C\u002Fp>",{"id":174,"layout":36,"value":175},"43a56896-9933-4ec2-ba55-3de2c1c09b11",{"image":176,"text":38},"b7f036be-8dda-40b9-b936-3f8cd20babd9",{"id":178,"layout":31,"value":179},"0640dcbb-3187-484e-b333-35f88a6e334d",{"image":7,"text":180},"\u003Cp>A hosszú úton legalább végig tudtam gondolni, milyen volt Argentína, és főleg milyen volt Tűzföld és Patagónia.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Néhány dolog jut erről eszembe, nem feltétlenül fontossági sorrendben:\u003C\u002Fp>\u003Cul>\u003Cli>\u003Cp>a rendkívül távolság és nehezen megközelíthetőség\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>az elképesztő, és állandóan fújó szél\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a mindent átható természeti őserő\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a titokzatos Selknamok, a Tűzföldi indiánok\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>pingvinek, bálnák, fókák\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>az Andok hegyláncai és gránitsziklái\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a zord, és gyönyörű bércek, a havas és megmászhatatlannak tűnő hegycsúcsok\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a hegycsúcsok között kavargó viharfelhők\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a recsegve lefelé csúszó, fenséges, kék gleccserek\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a kristálytiszta gleccservíz\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a mesebeli, szélformálta lengaerdők csavart, világos törzsű, letört ágú famatuzsálemei\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a végtelen nyugalom\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a szakállzuzmó és a borbolya\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a fjordok, a szigetek, a csatornák, és a tavak\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>az elképesztő jégvilág\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a kék minden létező árnyalata vízen, jégen, égen\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a zöld végtelenje a dzsungel növényzetében, a tavak víztükrén, és a délibükk erdők mélyén\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a jégkorszak, a jégvájta völgyek, és az elolvadt gleccserek által hátrahagyott vándorkövek\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a nandu, a guanako, és a kondor\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a tágas, végtelen, száraz, füves pampák\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>az őrülten rohanó hegyi patakok és folyók\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a felfoghatatlan méretű morénahalmok\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a végtelen drótkerítések az utak mellett\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>a jellegtelen főváros\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003Cli>\u003Cp>és a németek\u003C\u002Fp>\u003C\u002Fli>\u003C\u002Ful>",{"id":182,"layout":31,"value":183},"2ef063dd-a0c3-454b-94d4-cbe36d216057",{"image":7,"text":184},"\u003Cp>\u003Cem>Copyright © 2018 Szöveg: Pogonyi Tibor, Fotók: Pogonyi Tibor, Birtalan Csaba Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.\u003C\u002Fem>\u003C\u002Fp>","2026-04-24T09:09:49",[],[],[],[],{"hu":191},{"title":38,"description":38,"keywords":38},[],[],{"id":195,"status":21,"title":196,"slug":197,"subtitle":7,"content":7,"cover":198,"date_created":199,"featured":7,"intro":200,"gallery_json":201,"content_blocks":202,"date_updated":312,"tours_jsom":313,"tours_json":314,"tours_related_json":315,"related_tours_json":51,"hash":7,"uuid":12,"sort":7,"title_en":7,"slug_en":7,"subtitle_en":7,"intro_en":7,"content_en":7,"content_blocks_en":316,"seo":7,"domain_related":7,"domain_only":7,"tours_related":317,"related_destinations":318},15,"Kalandtúra Tűzföldtől Patagóniáig – 4. rész: A Torres Del Paine Nemzeti Park ösvényein","tuzfoldt-patagonia-kalandtura-4-resz-a-torres-del-paine-nemzeti-park-osvenyein","d18cd348-68fa-4fc3-b990-91cd9989931a","2022-02-17T07:03:23","\u003Cp>Miután eljutottunk a világ legdélebbi városába, Ushuaia-ba, túráztunk a Tűzföld Nemzeti Park ösvényein és tettünk egy felejthetetlen hajókirándulás a Beagle-csatornán, útnak indultunk következő állomásunk Patagónia felé…\u003C\u002Fp>",[],[203,207,212,215,219,222,226,229,233,236,240,243,247,251,254,258,261,265,268,272,275,279,282,286,289,293,296,300,303,307,310],{"id":204,"component":205,"value":206},"326fbb6b-6fbc-45c2-a575-cad8c8e77015","InputWYSIWYG","\u003Cp>Miután eljutottunk a világ legdélebbi városába, Ushuaia-ba, túráztunk a Tűzföld Nemzeti Park ösvényein és tettünk egy felejthetetlen hajókirándulás a Beagle-csatornán, útnak indultunk következő állomásunk Patagónia felé…\u003C\u002Fp>\u003Cp>Egész éjszaka esett. A buszba is esőben pakoltunk. Ez Patagónia, itt mind a 4 évszak előfordulhat egy napon belül. A kontinens itt a legkeskenyebb, csak 500 kilométer. Az állandó erős szél át tudja hajtani a felhőket az Andokon, a Patagóniai jégmezők pedig visszahűtik, így itt kifejezetten sok a csapadék. A környező, kisebb hegyeken friss hó hullott, ebből is látszódott, hogy milyen alacsonyan van a hóhatár.\u003C\u002Fp>",{"id":208,"component":209,"value":198,"props":210},"44d28b73-846b-4936-82e1-764894ecfaae","InputDropzone",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},"cover",{"id":213,"component":205,"value":214},"921fd105-7816-4f44-8b56-570c24b16536","\u003Cp>Gyönyörű, ritkás erdővel borított tájon haladtunk. A Magellán-erdővel borított hegyek kezdtek körülzárni minket, a kanyargós minden dombjáról újabb mesés völgyet pillanthattunk meg. A hegyek csúcsai sziklásak voltak, melyeket felhőpamacsok vettek körül. A felhők oszladoztak, az eső csendesedett.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Hatalmas csipkés hegyek vettek körül, valamint csodás tavak és gyorsfolyású, bővizű folyócskák, amelyek zavaros olívazöld színűek voltak. Ez annak jele, hogy gleccserből erednek.\u003C\u002Fp>",{"id":216,"component":209,"value":217,"props":218},"eafe8957-6c89-4bcb-961f-7a61050e9ae3","a9f52f60-ce47-496b-b364-da724db5db13",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":220,"component":205,"value":221},"21efc18f-bf32-4901-888b-08bc227f2864","\u003Cp>A kanyargós makadám úton csakhamar megláttuk az első jégfolyót. A Patagóniai jégmező az Antarktiszi és a Grönlandi után a harmadik legnagyobb a világon, majdnem 16,000 négyzetkilométer. 23 gleccser folyik le róla Argentínába, és 25 Chilébe. A leghosszabb 42 kilométeres. Mi most a 27 km hosszú Grey gleccser kilátópontjához tartottunk.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A patagóniai gleccserek ma is látványos, masszív képződmények. Az első gleccserképződés, ami nyilvánvaló nyomokat hagyott a tájon 3,5 millió évvel ezelőtt következett be. A jég a mai Andok keleti oldalától legalább 60 kilométerre nyúlt. Mintegy 1 millió évvel ezelőtt aztán megkezdődött Patagónia történetének legfontosabb jegesedése.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az általánosan elfogadott nézet szerint a Patagóniai-plató szinte teljes déli részét jég fedte és egy hatalmas gleccsernyelv egészen a Magellán-szorosig lenyúlt. Magát a Magellán-szorost is a jég formálta, a tenger csak később nyomult be ide. Az Atlanti-óceán mai szintje alatti morénákból egyértelmű, hogy a Tűzföld jó részét is jég borította.\u003Cbr>A jégkorszakokat váltó melegebb időszakokban az elolvadó jég hatalmas folyókat hozott létre, melyek az Atlanti-óceán felé igyekezve mély völgyeket vájtak maguknak. A következő jegesedés idején aztán a völgyeket gleccserek borították be, amelyek egyrészt hordalékot raktak le itt, másrészt tovább folytatták az eróziós munkát. Az utolsó jégkorszak után hátramaradt hatalmas medencék lassan megteltek vízzel és így jöttek létre Patagónia mai tavai.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A kilátópontjához először egy függőhídon mentünk át egy kisebb folyó fölött, ami a Grey gleccser olvadékvizét vezeti le. A szinte őrjöngve rohanó, 50 méter széles, rohanó áradat tajtékozva hullámzott, hatalmas vízmennyiséget elszállítva. Nem csoda, hiszen a gleccserek itt is gyorsan olvadnak, és egyre jobban húzódnak vissza. A patagóniai jégmezőn azért van kettő, ami egyelőre állja a sarat, illetve a napsütést, és tartja magát.\u003C\u002Fp>",{"id":223,"component":209,"value":224,"props":225},"5306e38f-9816-4e4e-bd70-7a6a689a3ccc","bc09a42e-4eb3-4ef5-8862-ce58f4ea2ed6",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":227,"component":205,"value":228},"18c2e94f-65f2-4e1a-9d64-f6fadc805f7b","\u003Cp>A híd után derékvastagságú fák közt vezetett az út, majd az erdőből kiérve egy morénató tárult a szemünk elé. Óriási volt. 3 km széles, 10 km hosszú. A legvégét kisebb morénahalom zárta el, kicsit följebb azonban egy komoly homlokmoréna duzzasztotta föl az olvadékvizet. A gleccserek nagyon sok törmeléket szállítanak. Amit oldalt raknak le, az az oldalmoréna, amit pedig a végén megolvadó jég hagy hátra általában íves gát formájában, az a homlokmoréna. Ez a jég visszahúzódása után ott marad mementóként. Most ezen kellett átkelnünk, hogy egy kicsi szigetről szemből láthassunk rá a jégfolyóra. Ez a másfél kilométeres szakasz nem volt könnyen járható. A néhány cm szemnagyságú, szürke, legömbölyített kavicsok besüllyedtek a lábunk alatt, és minden lépésnél elgurultak mögüle, ezért nehéz volt rajta a haladás.\u003C\u002Fp>",{"id":230,"component":209,"value":231,"props":232},"c9262d38-2241-4d6d-ba67-de0a4962b9ff","4e43b0fa-a91a-4d32-9089-54668dacc4a1",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":234,"component":205,"value":235},"fd530852-6f8b-4817-9bef-e8aaf26a93b4","\u003Cp>Miután felkapaszkodtunk a szélfútta fákkal benőtt szigetre, ráláthattunk a párába burkolózó gleccserre. Nagyon messze volt, talán úgy 6 kilométerre. Itt is, mint a Földön szinte mindenhol, döbbenetes sebességgel húzódnak vissza a jégfolyók. Nemrég még a gát volt a morénahalom volt a vége, ma pedig hajóval lehetett csak odáig eljutni. A magas hegyek közül kibukkanó piszkosfehér szalag persze így is szép látványt nyújtott az előtte elterülő tóval együtt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Kicsit arrébb egy elláposodott tavat sétáltunk körül, ahol a fák a fűfélék, a sás, a hegyek és az ég egész színkavalkádot varázsolt elénk.\u003C\u002Fp>",{"id":237,"component":209,"value":238,"props":239},"dba32ded-cada-4941-ba65-8b6491b42f7c","2cd8fb33-7ae7-437d-af3a-0f1b66b2fa5d",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":241,"component":205,"value":242},"98fb1c01-94fc-4615-a437-7f95dc3af375","\u003Cp>A nap végére a Pehoe-tó egyik szigetére mentünk be egy gyaloghídon, ahol a szállásunk volt. Szebb környezetet kívánni sem lehetett volna. A partról szinte karnyújtásnyira voltak a Paine Grande hegycsoport csúcsai, amik körül kavarogtak a felhők az erős szélben. A lemenő nap és a felhők játéka miatt minden percben más arcát mutatta. Reménykedtünk, hogy a holnapi túrán jobb időnk lesz, mint amit ekkor láttunk.\u003C\u002Fp>",{"id":244,"component":209,"value":245,"props":246},"f3db9aa2-0683-46ac-b7bb-d68e92f960eb","9c060b7a-84cb-41a0-a9a0-995be276ebb2",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":248,"component":209,"value":249,"props":250},"e4462689-14b8-4251-8eaf-ae0e8a65f6fc","8f601d94-9369-425d-be95-f9cc3222b515",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":252,"component":205,"value":253},"b095c7fc-c039-4435-bdf7-9c9cfac974b7","\u003Cp>\u003Cstrong>A Tornyok\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>Egész kényelmesnek indult a következő napunk. Reggeli után nekivágtunk a túránknak, ami azokhoz a gránittornyokhoz vezet, amelyek a Nemzeti Park nevét adják. Tágas völgyben sétáltunk, és az éjszakai szélvihar ellenére szinte szélcsendben. Kellemesen sütött a Nap, miközben kisebb felhők úsztak át az égen. Átkeltünk egy hegyipatak hídján, amely ezután szétterült a völgyben. A híd túloldalán az őrmesterünk (kötelező helyi túravezetőnk) nekivetkőzött az erősödő szél ellenére, és mosolyogva kijelentette, hogy mostantól 2 órányi meredek kapaszkodó következik. Igaza lett. Ráfordultunk a mellettünk emelkedő dombra, amiről hamarosan kiderült, hogy csak álcázta magát, mert valójában egy egész komoly hegy. Nehéz, köves terepen haladtunk, kosárlabda méretű sziklákon lépkedve. Csak mentünk, mintha munkatáborba hajtanának. Csak az feledtette a nehézségeket, hogy visszanézve csodás dombos tájat láthattunk pampa jellegű növényzettel és kékes-zöldes színű tavakkal. Néhány szél tépázta fa jelezte, hogy milyen helyen járunk.\u003C\u002Fp>",{"id":255,"component":209,"value":256,"props":257},"1093a7dc-027d-4fe4-8a1a-f5f2d887f77a","7169b561-74a9-4301-9790-3e12882e7907",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":259,"component":205,"value":260},"edbe6ced-cd32-45c5-9894-d4c2c73e1e3c","\u003Cp>A domb teteje előtt vezetőnk öltözni kezdett. Napszemüveg, szélálló kabát és nadrág. Azt mondta, hogy most egy hágó előtt vagyunk, ahol irgalmatlan széllökések lesznek, olyanok, amik leborítanak a lábunkról. Több száz méteres szakadék szélén kell majd táncolnunk az elemek ritmusára. Előredőlve, terpeszállásban, dülöngélve lépegettünk, miközben a szél által felkapott kavicsdarabok csikarták végig az arcunkat. Tilos volt megállni egy pillanatra is, és nem volt szabad fényképezni sem, mert a keresőbe nézve azonnal egyensúlyunkat veszthettük volna. A szembeszélben még a lejtőkön lefelé is tolni kellett magamat. Brutális orkánban haladtunk nagyjából egy kilométert, azután leereszkedtünk az alattunk zúgó patak partjára, majd átkelve azon, rövid pihenőt tartottunk a Chiliano menedékháznál.\u003C\u002Fp>",{"id":262,"component":209,"value":263,"props":264},"7de6d56c-aa21-4873-abfb-b1c1ec91962b","14a619f0-7861-40e9-a0aa-cba7a8a318a9",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":266,"component":205,"value":267},"4dde26cd-8e56-47f0-914d-f0871800566a","\u003Cp>Épp egy lovas karaván kelt át a patakon, ami ellátmányt hozott. Indiánarcú gauchok vezették a lovakat. A férfin az elmaradhatatlan, félrecsapott, piros sapka, a hosszú hajú nőn okkersávos, barna poncho. Ápolt lovaik majd kicsattantak az egészségtől.\u003C\u002Fp>",{"id":269,"component":209,"value":270,"props":271},"12bcbe0d-da96-4111-bd53-99c78760ef51","aaba626b-72c9-413c-87db-6656a67a8471",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":273,"component":205,"value":274},"d1f3f4d4-7806-4c78-a9cf-bb7d028b9005","\u003Cp>A folyócska partján ősi délibükkös erdőben haladtunk tovább. A félhomályban a kidőlt, vagy csak megtépázott fák mintha megmerevedett, mitikus lények lennének. Úgy tűnt, mintha folyamatosan figyelnének.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A környezetemet nézve, szinte észre sem vettem, hogy ismét keményen emelkedni kezdtünk. A meseerdőben gyökereken és köveken lépkedtünk. Lassacskán kijutottunk a fák közül, és láttam a jobbra, vagy kétszáz méterrel alattam kanyargó patakot. Előre nézve, az ég felé törő havas bércek uralták a látóhatárt, előtte pedig egy irgalmatlan méretű sziklarengeteg tornyosult. Egy teljes hegyomlás. Egy komplett hegy a labda méretűtől a busznyi méretig, egymásra halmozva.\u003C\u002Fp>",{"id":276,"component":209,"value":277,"props":278},"a7f00da0-223f-4807-ad71-a2c4b6329eae","56490d34-5d9a-43f9-958a-5d896b63f712",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":280,"component":205,"value":281},"337b77dd-95a3-4f6c-b600-6b4e9a7bc67d","\u003Cp>A moréna megmászása volt az utolsó erőpróba. Nagyon hosszú és nagyon megerőltető erőpróba. 1 kilométeren 400 méter szintemelkedés.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Amikor tegnap azt hittem, hogy a combom nem bírja tovább, az mostantól már csak egy rózsaszín álomnak tűnt. Minden lépésnél az összecsuklással küzdöttem, ráadásul a viharos szél újabb és újabb rohamokkal nehezítette a haladást. Felfoghatatlan mennyiségű gránittörmelék egészen a mélyben alattam levő vízmosásig, és legalább ugyanannyi fölöttem. Kő, kő után, lépés, lépés után. Ismételt rácsodálkozások a varázslatos völgyre, miközben a fölém tornyosuló kőrengeteg kezdte eltakarni a tornyokat, ahová igyekeztünk. Még néhány száz méter megerőltető kapaszkodás, és kitárult a világ.\u003C\u002Fp>",{"id":283,"component":209,"value":284,"props":285},"5223ce82-37ec-4efc-bd98-2c1ebb5b355c","426cb724-f9e8-4f04-ac44-a85214294cd4",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":287,"component":205,"value":288},"14339886-e301-482c-b632-3242def4160f","\u003Cp>Minden fáradtság a múlt homályába veszett. Itt derült ki számomra, hogy mi is ez a kőhalom, amin felküzdöttem magam. A három gigászi gránitoszlop a 100 méteres szélességével és 700 méteres, vörösesbarna, függőleges falaival egy türkiz színű gleccsertó fölé magasodott, aminek a vize az oszlopok lábainál levő lejtőkön felhalmozódó kékes jégmezők olvadékából gyülemlett fel.\u003C\u002Fp>",{"id":290,"component":209,"value":291,"props":292},"e5f7bedc-0fe9-408a-8ac4-a3c20e7f9ac3","5e86e36f-fc68-42f4-83d3-f9e2483340fe",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":294,"component":205,"value":295},"27e8073d-f2bf-462e-9b5a-e305f7db5636","\u003Cp>A félkör alakú, cirkuszvölgynek nevezett képződmény egy valamikori gleccser által kialakított formátum. Az a kőhegy, amin felküzdöttük magunkat, a kilométeres átmérőjű cirkuszvölgyből kihordott gránit egy része, tulajdonképpen egy homlokmoréna. Ebből ismét jól lehetett látni, hogy hogyan húzódik vissza a gleccser. Ezt az óriási munkát a jégkorszakban végezte, amikor az egész völgyet is kialakította, amin végiggyalogoltunk. A jégkorszak elmúltával már ezen a kőperemen volt a jégár vége, a 1800-as években pedig még jobban kezdett visszahúzódni. 1940-ben már a tengerszem túloldalán tartott, ma pedig vagy kétszáz méterrel magasabban van a vége.\u003C\u002Fp>",{"id":297,"component":209,"value":298,"props":299},"71f0b3a0-4690-4a8c-86bd-47096c803c90","6d65d39c-abd9-4d7e-9336-87d1a7127640",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":301,"component":205,"value":302},"b8d0a9df-9a11-4126-9239-e9749dbbf21f","\u003Cp>Maguk a tornyok valamikor mélyen a földfelszín alatt megszilárdult és kikristályosodó magmából keletkezett, összefüggő gránittömböt alkottak, és ebből alakította ki a jég és később a szél a jelenlegi formájukat, a hegymászók legnagyobb örömére. Ezeket az elképesztő alakzatokat 30-40 óra alatt másszák meg, ami azt jelenti, hogy éjszakázniuk is a falon kell. Föl sem tudom fogni, milyen idő lehet odafönn, ha még itt a hegy takarásában is ennyire üvöltenek a szelek. Nem is maradhattunk sokáig. Pár fénykép, egy fél szendvics, és egy búcsúpillantás, majd elindultunk a hosszú visszafelé vezető úton.\u003C\u002Fp>",{"id":304,"component":209,"value":305,"props":306},"00d3bceb-d1f8-4136-8e1b-d668ca367c2d","4bd71dc6-4fca-4be4-93a2-1b3642df5e2d",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":308,"component":205,"value":309},"8243fba8-dffb-4273-82fb-2035f0a620a2","\u003Cp>Lefelé kicsivel sem voltunk könnyebb helyzetben, mint fölfelé. A lábam már feladta, beletörődött, próbálta tenni a lehetetlent. Folyamatosan kerestem a lépéseket, a keskeny ösvényen, és a félméteres szintkülönbségeket a szomszédos sziklákra támaszkodva küzdöttem le. A túra végére gyakorlatilag felemésztettük minden tartalékunkat, de a völgyben még egy megpróbáltatás hátra volt. Olyan fergeteges szelet kaptunk, amiben szinte lehetetlen volt haladni. A terep lapos volt, mégis minden lépésünk bizonytalanná vált. Belefeküdtünk a szembeszélbe, és toltuk magunkat előre.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Megérkezésünk után felmásztam az emeletes ágyra, és lefeküdtem. Ernyedtem figyeltem, hogy a tomboló vihar letépi-e a ház tetejét. Aztán miután elég erőt gyűjtöttem, levettem magamról a hátizsákom és az alaposan megdolgoztatott bakancsomat, majd elmentem vacsorázni.\u003C\u002Fp>",{"id":311,"component":205,"value":46},"db102016-029f-4130-9926-cfb7db884ff1","2024-06-16T14:27:09",[],[],[],[],[],[],{"id":320,"status":21,"title":321,"slug":322,"subtitle":7,"content":7,"cover":323,"date_created":324,"featured":7,"intro":325,"gallery_json":326,"content_blocks":327,"date_updated":407,"tours_jsom":408,"tours_json":409,"tours_related_json":410,"related_tours_json":51,"hash":7,"uuid":11,"sort":7,"title_en":7,"slug_en":7,"subtitle_en":7,"intro_en":7,"content_en":7,"content_blocks_en":411,"seo":7,"domain_related":7,"domain_only":7,"tours_related":412,"related_destinations":413},16,"Kalandtúra Tűzföldtől Patagóniáig – 3. rész: Irány a Magellán-szoros!","tuzfoldt-patagonia-kalandtura-3-resz-irany-a-magellan-szoros","dd0c47b5-c996-4c42-bb4e-97fd920acd56","2022-02-17T08:55:52","\u003Cp>Miután eljutottunk a világ legdélebbi városába, Ushuaia-ba, túráztunk a Tűzföld Nemzeti Park ösvényein és tettünk egy felejthetetlen hajókirándulás a Beagle-csatornán, ahol megismerkedtünk Tűzföld szigetvilágának változatos élővilágával, útnak indultunk következő állomásunk Patagónia felé...\u003C\u002Fp>",[],[328,331,335,338,342,345,349,352,355,358,362,365,369,372,376,379,383,386,390,393,397,400,404],{"id":329,"component":205,"value":330},"38bf1dea-d6b1-4331-be37-54d0230bbe3e","\u003Cp>Miután eljutottunk a világ legdélebbi városába, Ushuaia-ba, túráztunk a Tűzföld Nemzeti Park ösvényein és tettünk egy felejthetetlen hajókirándulás a Beagle-csatornán, ahol megismerkedtünk Tűzföld szigetvilágának változatos élővilágával, útnak indultunk következő állomásunk Patagónia felé...\u003C\u002Fp>\u003Cp>3 nap után búcsút intettünk Ushuaiának, és észak felé indultunk a Tűzföld Nagy-szigetén. Először elkezdtünk felkapaszkodni az Andok legdélibb csúcsai között átvezető, 900 méter magas hágóra. Lélegzetelállító bércek, és délibükkös erdők kísérték utunkat.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A hágó másik oldalán Egy gyönyörű tó, a Lago Fagnano mellett haladtunk, amelynek vize a Chilei oldalon fekvő gleccserekből származik. A Selknam nép számára ez állandó élőhelynek számított. A szelek itt is rendkívül erősek, a vízfelületen most is tajtékos hullámokat űztek a partok felé. Partján féloldalasra nőtt fák mutatták az uralkodó szélirányt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az Atlanti-óceán partjához közeledve füves pusztává, pampává vált a táj, amelyen hatalmas guanako csordák legelészek. Ez a lámához hasonló állat a tevefélék családjába tartozik, szőre vöröse-barna, fehér foltos.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Aranyos sárga, félméteres fű hullámzott a szélfújásban. Most kezdtük csak igazán érzékelni, milyen is a hírhedt sarkvidéki szél ereje. Ha megálltunk, majdnem letépte a ruhánkat, ha utaztunk, rángatta a buszt, és ezt kitartóan, megállás nélkül csinálja az idők végezetéig. A sarkvidéki szélnek ez az alapjárata, ettől csak erősebben szokott fújni. A szárazabb területen a széllel természetesen a por is együtt jár, ami mindenhová behatol.\u003C\u002Fp>",{"id":332,"component":209,"value":333,"props":334},"6316674e-7065-4ebc-9c3a-19c9a54f690f","107ee75a-a5b1-475e-a2fc-44fb0e25d6bc",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":336,"component":205,"value":337},"d352e4ac-2682-4762-a455-3ea18e53d689","\u003Cp>A Chilei határhoz közeledtünk. Tulajdonképpen egész reggeltől erre készültünk. Csomagok felcetlizése, dokumentumok kitöltése, dokumentumok másolása, és legnagyobb gond a csomagok tartalmának átnézése. Gyakorlatilag semmi nem lehetett nálunk, ami szerves anyag. Nem lehet élelmiszer, még egy csoki sem, Nem lehetett semmi, ami bőrből van. Még a bakancs miatt is izgultunk. Volt nálam néhány különlegesség, de mindet el kellett dobnom: gyönyörű Tűzföldi fadarabok, és néhány csomag Magellán bors. Eleinte próbáltam dugdosni, de befenyítettek darabonként 500 dollár büntetéssel, és közölték, hogy műszerekkel és kutyákkal vizsgálnak át, a csomagokat pedig egyenként kipakoltatják. Már út közben is több ellenőrzőponton haladtunk keresztül, ahol a papírjainkat ellenőrizték.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az út határ előtti utolsó, 10 kilométeres szakaszán még az aszfalt is eltűnt. Ez is jelzi a két ország viszonyát. Ők sem szeretik egymást. Chile is megtámadott mindenkit, akit lehetett. Háborúzott Peruval a Guano-szigetekért, és némi sivatagért, Argentínával pedig a déli végekért.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A határátkelés végül is nem volt annyira vészes, de már mindegy, a kincseim nélkül utaztam tovább.\u003C\u002Fp>",{"id":339,"component":209,"value":340,"props":341},"e87251d1-fb97-460d-a101-f2597c202563","12f16880-45be-4667-bc51-cfa5b70b2e1d",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":343,"component":205,"value":344},"86211bef-1947-4302-a3cb-fc43bcd1d7f3","\u003Cp>Ezután a Nagy-sziget ÉNy-i végébe, a Bahia-öböl partjára, egy királypingvin kolóniához indultunk. Az öböl tulajdonképpen a Magellán-szoros jókora kiöblösödése. Nagyon új keletű az itt élő pingvinek története. 2010-ben költözött ide az első 8 egyed, és azóta szépen gyarapodik a csapat.\u003C\u002Fp>",{"id":346,"component":209,"value":347,"props":348},"cf544a15-796f-485d-9d05-00325123fa04","9c9ea1d1-54a3-485f-8d06-285149577857",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":350,"component":205,"value":351},"296ea0ac-a8cd-4df3-abf3-f5452f97430c","\u003Cp>Ma már 27 felnőtt, és 50 kölyök él itt. Régészeti leletek alapján tudjuk, hogy a Selknamok idején is fordultak elő, de állandó telepet nem alkottak. A 25 kg-os madarak 50 évig élnek, kétévente tojnak egy tojást, amit a szülők együtt nevelnek. Minden fióka felnevelése után új párt választanak. 10 méter mélységig merülnek haltáplálékukért, és percenként 300 métert képesek úszni.\u003Cbr>Estére érkeztünk Cerro Sombreroba, a Magellán-szoros déli partján fekvő településre.\u003C\u002Fp>",{"id":353,"component":209,"value":323,"props":354},"959d10ba-dab7-402b-85ae-d7a6f4c7d6fb",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":356,"component":205,"value":357},"6987c6df-c280-496d-9f92-20d98b532b7f","\u003Cp>Tűzföld északi része kopár. Nagyon kopár. Középtájtól az Andok láncai kezdenek ellaposodni, a vidék dombos tájjá válik, a fölső rész pedig lapos, mint egy gyúródeszka. Már a dombságon is kevés a fa, a síkságon viszont nincs egy szál se. Véletlenül se. Mutatóba se. Nincs még bokor se, nincs egyszerűen semmi, csak fű. A legérdekesebb és egyben legszebb dolog, ami a földből kinő, az a gázkút. Éjjeli menedékhelyünk, Cerro Sombrero sem egy település, hanem egy gázkitermelő telep központja. Bádogházak, köves utak, terepjárók. Itt minden az ENAP társaságé. Sok lehetőség egyébként nincs másféle tevékenységre. A puszta, félsivatagos táj mindenre alkalmatlan, kizárólag birkatartásra lehet használni, de abból is csak egyet tud eltartani négyzetkilométerenként. Él itt egy angol bevándorló család, akik már 1890-től tartanak birkát 280.000 hektáron, 28.000 állattal. Azokat a tanyaszerű farmokat, ahol ilyen gazdálkodást folytatnak, estanciának hívják. Egy egyszerű, fehér ház, két gazdasági épület plusz egy óriási, kopár pusztaság.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Reggel viszonylagos szélcsend volt reggel, de sötét felhők borították be az eget. A színek kicsit ridegek voltak, lilás-kékes-szürke égbolt, hidegsárga fű, a nedvesebb részeken kékeszöld foltok. A fű többnyire csomókban nő, gyökerük és alsóbb szárrészük elszáradt. Ezt a vegetációtípust puna vegetációnak nevezik. A növények így jobban ellen tudnak állni a szél erejének és jobban vissza tudják tartani a nedvességet is.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Hamar megérkeztünk a Magellán-szoros partjára, amin komppal keltünk át. A szoros keleti részének legkeskenyebb pontjánál voltunk.\u003C\u002Fp>",{"id":359,"component":209,"value":360,"props":361},"7c86c8aa-9ea3-48bc-b907-13103867f1ce","cc12adbb-2257-4864-850d-d15e3966ee37",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":363,"component":205,"value":364},"e30a4a19-7d6d-4697-b847-060874ce8016","\u003Cp>A V-alakú Magellán-szoros a Dél-Amerikai kontinens és a Tűzföldi szigetcsoport között húzódik mintegy 570 km hosszan. Legkeskenyebb pontján alig 2 kilométer széles. Keleten tágas öböllé nyílik, nyugati vége apró szigetek sokasága között vezet a Csendes-óceánhoz, összeköttetésben van a Beagle-csatornával is. A portugál Ferdinand Magellan, a spanyol király szolgálatában elsőként hajózott keresztül a szoroson 1520-ban, Föld körüli útja során. Mivel Magellán hajói november 1-jén, Mindenszentek napján érték el a szorost, a csatornát először Mindenszentek-szoros névre keresztelték. Később a hajós tiszteletére a spanyol király Magellán-szoros névre keresztelte át.\u003C\u002Fp>",{"id":366,"component":209,"value":367,"props":368},"b3e829b4-a082-49bf-9175-fd512892aab4","9dc59c1f-51b2-40a1-ba83-27366fc2fb73",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":370,"component":205,"value":371},"a0290715-23b4-482d-9aad-10891c74cd88","\u003Cp>Ameddig a kompra várakoztunk, egy tűzföldi rókát láttunk meg. Ez inkább barnás színű volt, tekintete kutyaszerű, és a farka nem volt lompos.\u003Cbr>A szoros nagyjából 4 kilométer széles volt, utunkat egy darabig ugrándozó, forgolódó, fekete-fehér delfinek kisérték.\u003C\u002Fp>",{"id":373,"component":209,"value":374,"props":375},"ddc1a5a5-e491-4f68-8f73-0e9538dcdb39","29d102d7-14d5-4ef2-8ac1-66caa7e64767",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":377,"component":205,"value":378},"c9adb633-7fbb-4e5e-8c1a-d421247d45ab","\u003Cp>A szoros északi oldalán már Patagóniában jártunk. A kicsit hullámosabb felszínű tájon már elszórtan megjelentek félméteres, gömbformájú bokrok, amik között nanduk csipegették táplálékukat, elsősorban rovarokat. A Nandu futómadár, a strucc rokona. Nagyjából egy méter magas, foltos, barnás tollazatú és kisebb csapatokban él.\u003C\u002Fp>",{"id":380,"component":209,"value":381,"props":382},"cea21a90-cea4-4959-b76b-c25180ba54e7","bbd02649-9fb6-4301-94eb-64f5e6536967",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":384,"component":205,"value":385},"c3a46f1c-5b11-4c50-a70b-758538c93b83","\u003Cp>Nemsokára Villa Tehuelches településre érkeztünk. Ezen a vidéken eredetileg az északról betelepülő Tehuelches (Tevelche) indiánok éltek, akiknek a gauchók, a ponchóba öltözött, svájcisapkaszerű fejfedőt viselő, lovas marhapásztorok elvették a földjeiket. Egészen az utóbbi időkig heves tüntetések folytak emiatt, mára viszont visszajuttattak nekik némi területet, és önrendelkezési jogot kaptak.\u003C\u002Fp>",{"id":387,"component":209,"value":388,"props":389},"acf07bda-f620-4a75-ab57-d2ff4ec2bb8a","f97078b1-06a5-49ab-ba44-30f39d99ac1f",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":391,"component":205,"value":392},"551a9ec1-0bcd-4db5-9942-591b114181cf","\u003Cp>Ahogy tovább mentünk Puerto Natales irányába, a talaj hullámossága dombokká kezdett nőni, a pici bokrok nagyobbakká váltak, és megjelentek ismét a fák. Szélfútta, világos kérgű, csavarodott törzsű déli bükkök, amiknek ágairól szakálakként lógtak a kanadai zuzmók világoszöld fátylai. A néhány méter magas fák koronája nem zárt össze, köztük hullámzott az erős szélben a sárgás fű. Néhány vastagabb törzsű egyed kimagaslott a csoportból, és magányosan dacolt a viharos fuvallatokkal, mások már befejezték földi pályafutásukat, és a földre rogyva, szikár csontvázakként adták át magukat a természet megújító erejének.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az út mentén végig drótkerítések húzódtak, mögöttük többezres birkanyájak legelésztek.\u003C\u002Fp>",{"id":394,"component":209,"value":395,"props":396},"de641184-fd8d-44b0-9869-43a8604d1d85","61d17007-e03f-4ed4-bb09-93a42c4b3430",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":398,"component":205,"value":399},"ea7e9dc7-218b-4a67-99aa-c45079c32d84","\u003Cp>Puerto Natales egy kikötőváros az Ultima Esperanza–fjord (Utolsó Remény) partján. Az öböl neve arra utal, hogy aki a Csendes-óceán felől hajózott a szoroson keresztül, annak e hely elérése jelentette az utolsó reménysugarat az életben maradáshoz, ugyanis aki eljutott idáig, az túl volt a legnagyobb megpróbáltatásokon. Maga a város, pontosabban a kikötő a birkatartásnak köszönheti létét. A milliónyi birkát élve, vagy feldolgozva, itt rakhatták hajókra. A fjord túloldalán pedig már jól látszódtak a Torres del Paine erősen csipkézett, havas hegygerincei.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A városka jelképe a Miradon, amely mindössze 14.000 éve halt ki, medveszerű óriáslajhár volt, amelynek csontjait egy környékbeli barlangban találták meg. Patagónia egyébként is híres a sok őskövületéről. Rengeteg régen kihalt állat megkövült csontvázát találták meg, köztük nagyon sok dinoszauruszét.\u003C\u002Fp>",{"id":401,"component":209,"value":402,"props":403},"0422fccd-7342-44d8-9b6c-bb333c7db5e1","25050742-2954-4d24-ae37-564967878a39",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":405,"component":205,"value":406},"dfcaead4-541f-4bff-8196-083c2f431f99","\u003Cp>\u003Cem>Copyright © 20\u003C\u002Fem>19 Szöveg: Pogonyi Tibor, Fotók: Pogonyi Tibor, Birtalan Csaba \u003Cem>Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.\u003C\u002Fem>\u003C\u002Fp>","2024-06-16T14:27:27",[],[],[],[],[],[],{"id":415,"status":21,"title":416,"slug":417,"subtitle":7,"content":7,"cover":418,"date_created":419,"featured":7,"intro":420,"gallery_json":421,"content_blocks":422,"date_updated":480,"tours_jsom":481,"tours_json":482,"tours_related_json":483,"related_tours_json":51,"hash":7,"uuid":10,"sort":7,"title_en":7,"slug_en":7,"subtitle_en":7,"intro_en":7,"content_en":7,"content_blocks_en":484,"seo":7,"domain_related":7,"domain_only":7,"tours_related":485,"related_destinations":486},17,"Kalandtúra Tűzföldtől Patagóniáig – 2. rész: Hajókirándulás a Beagle-csatornán","tuzfoldt-patagonia-kalandtura-2-resz-hajokirandulas-a-beagle-csatornan","0ee74f27-aede-48de-a704-8407b5976d7d","2022-02-17T08:58:41","\u003Cp>Ma a Beagle-csatornára hajóztunk ki, hogy onnan is megnézzük a vidéket.\u003C\u002Fp>",[],[423,426,429,432,436,439,443,446,450,453,457,460,464,467,471,474,478],{"id":424,"component":205,"value":425},"c03daa3d-4c55-44f1-9e34-75a6b745706d","\u003Cp>Ma a Beagle-csatornára hajóztunk ki, hogy onnan is megnézzük a vidéket. A közel 240 km hosszú Beagle-csatorna a legnagyobb szigetet választja el a környező, kisebb szigetektől Tűzföld szigetvilágban. A csatornát ugyanúgy, mint a Isla Grande de Tierra del Fuegot, a keleti részén átvágja a Chile és Argentína között 1984-ben kijelölt határ. A csatorna nyugati része Chile fennhatósága alá tartozik, a keleti részen pedig a csatorna közepe a választóvonal. A csatorna keleti végétől nem messze találhatók a Falkland–szigetek, amiknek birtoklásáért az angolokkal háborúztak.\u003C\u002Fp>",{"id":427,"component":209,"value":418,"props":428},"e3857ffe-f24f-4830-b2c5-7ba9cd2bfd43",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":430,"component":205,"value":431},"0f6f0ea1-1e13-4a67-a94b-a6dfd4124666","\u003Cp>A csatornát az angol HMS Beagle hajóról nevezték el, amely 1826 és 1830 között térképezte fel Dél-Amerika keleti partvonalát. Leghíresebb utasával, Charles Darwinnal. A Beagle-csatorna hajózható, de az északra található a Magellán-szoros egyrészt rövidebb utat jelen a kontinens megkerülésekor, másrészt jelentősen szélesebb és biztonságosabb. A délebbre található Drake-átjáró is jobb vízi út, annak ellenére, hogy hatalmasak a hullámok és jéghegyek is előfordulhatnak.\u003C\u002Fp>",{"id":433,"component":209,"value":434,"props":435},"066dfe1b-97f1-4cbf-9ce8-891425869192","321b35a3-0d34-4ba1-b5e2-4034e07cb672",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":437,"component":205,"value":438},"549ce6a1-5248-4d22-964c-ec2ae7ddf642","\u003Cp>A csatornától délebbre már csak azok mennek, akiknek az Antarktisz a célja. Mivel számomra is ez a végső határ, még egy pár gondolat arról, mi van még egy kicsit lejjebb. Kisebb szigetek sora, amelyeknek a legdélibb pontja a Horn-fok. Az attól délre, egészen a 650 km-re található Antarktiszig elnyúló tengerrészt hívják Drake-átjárónak.\u003C\u002Fp>",{"id":440,"component":209,"value":441,"props":442},"8b1fa7de-9f3d-4be9-8307-b8c8308a7859","f9dc6593-9335-42ff-8690-4225edc2673a",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":444,"component":205,"value":445},"9b44c36b-d2af-4ea0-93d2-d3b9e3a56dca","\u003Cp>Mi keleti irányba hajóztunk a csatornában. Ahogy távolodtunk a parttól, lassan kezdtek kibontakozni az Ushuaia fölé tornyosuló, hósipkás hegyek. A mogorva felhőkön kezdett átsütni a Nap, ahogy egyre magasabbra emelkedett. A csatorna mélykék vizén haladva jól érzékelhettük, milyen nehéz lehet itt hajózni főleg vitorlással, mert elég sok kisebb szigetet kellett kerülgetni. De ami átok egy hajónak, az áldás az élővilág számára. A vízből kiálló szirteken nem csupán világítótornyot, hanem madarak tömegeit is lehetett látni. Hangos csiviteléssel kommunikáltak, veszekedtek kicsit a helyekért, vagy csak melegedtek az egyre erősödő napsütésben. A lábuk alatt fehérlő guanóréteg bizonyította, hogy halak is szép számban élnek a tengerben. A csérek külön kolóniát alkottak, de a kormoránok és a sirályok keveredtek.\u003C\u002Fp>",{"id":447,"component":209,"value":448,"props":449},"b7e75cce-d475-4243-9499-499183119e95","4a6954bc-e360-4aa8-bb1c-5672b5632515",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":451,"component":205,"value":452},"7a34269d-3b66-42d6-8b8b-90fd74845678","\u003Cp>Némelyik szirtre oroszlánfókák másztak föl. A legmagasabb ponton természetesen az uralkodó hím foglalt helyet, hogy szemmel tarthassa félve őrzött háremét. Óriási, háromméteres testét gyönyörűen csillogó, őzbarna szőr borította. Hátát ívbe hajlítva emelte fejét még magasabbra, és a legkisebb gyanús mozdulatra kitátotta a száját, a fogait villogtatta, és öblösen ordított. Láttuk, ahogy egy fiatalabb hím közeledett. Mivel nem rettent meg az erőfitogtatástól, a vezérhím tettlegességre ragadtatta magát, és egyszerűen a vízbe taszította ellenfelét, amit egy üvöltéssel nyugtázott.\u003C\u002Fp>",{"id":454,"component":209,"value":455,"props":456},"56e2d8e4-c30c-48d8-a2e8-b8df11cd1390","8e6a431c-48bd-4d2a-9322-24f90102fe4b",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":458,"component":205,"value":459},"f76b41a0-8a55-4832-a132-d9bba1b10479","\u003Cp>Kihajóztunk egészen a szoros keleti végén levő kiöblösödésig egy nagyobb, laposabb, kavicsfövenyes partú szigethez, amin pingvinek éltek. A legjellegzetesebb a csak ezen a vidéken élő Magellán pingvin, ami nem egészen félméteres, fekete és a szemei körül lefelé futó két ezüst sáv ékesíti. Volt köztük néhány 90 cm-es Királypingvin is. Koromfekete hátuk és fehér mellük már eleve előkelővé tette őket, de narancssárga lábukkal, csőrükkel, „fülükkel” és nyakukkal igazán pompásan festettek.\u003C\u002Fp>",{"id":461,"component":209,"value":462,"props":463},"978c91d8-0b5b-4b7a-bcc8-e82e78484d5d","81d749ee-6c76-4653-8814-e910adde1fab",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":465,"component":205,"value":466},"6ed8e8c1-39c2-401c-a8e4-d3594fa2ea52","\u003Cp>A parttól távolabbról, néha a párjuk csőréhez ütögetve a sajátjukat, méltóságteljesen tekintettek le az alattuk fegyelmezetlenkedő Magellán pingvinekre, amelyek hangosan csipogva totyogtak. Némelyikük beugrott a tengerbe úszni egyet, megint mások perlekedtek a szomszédjukkal. Az idei csibék már akkorák voltak, mint a felnőttek, csak tollazatuk még többnyire barna volt. Volt, amelyik már vedlett, és rongyos ruhája helyenként feketéllett. Feketén bújnak ki a tojásból, 1 hónaposan bebarnulnak, és 8 hónaposan felveszik a felnőtt színüket. 6 évesen serdülnek, eddig a „fülük” piros, és amikor ivaréretté válnak, akkor lesz sárga-narancs.\u003C\u002Fp>",{"id":468,"component":209,"value":469,"props":470},"bfd06684-573e-411a-a722-a17c705423dc","c4a990ea-b694-43c9-93a5-902e9fc17837",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":472,"component":205,"value":473},"d224d0b8-b984-4be6-8863-c1f06bca745f","\u003Cp>A visszafelé vezető úton arra lettünk figyelmesek, hogy vízpára tör föl mellettünk. Pillanatokon belül óriási tömeg bukkant föl a tengerből. Egyre magasabbra emelkedett, nagyjából 10 méterre. Ahogy emelkedett, ömlött róla a víz, a felülete bordássá vált, és megjelent két uszony. Óriási csattanással visszazuhant a vízbe, amit szinte kettévágva hatalmas hullámokat keltett. Ekkorra fogtuk föl, hogy egy Humpbac Whale (púposbálna) piruettjét láttuk. Feszülten figyeltünk, és nemhiába, a produkciót még megismételte néhányszor. Úszott egy kicsit méltóságteljesen, alámerült, lendületet vett, és kiugrott ismét a vízből. A levegőben hanyatt fordult, és visszacsapódott. Határozottan úgy tűnt, hogy élvezte. Döbbenetes volt, hogy ez a huszonöt méteres, kamionnyi súlyú gigász vizitbalettet mutatott be. Ráadásul csak 100 méterre tőlünk. Nagyjából 10 percig szórakoztatott minket, aztán amilyen váratlanul megjelent, ugyanúgy, minden előjel nélkül eltűnt a mélyben.\u003C\u002Fp>",{"id":475,"component":209,"value":476,"props":477},"1a652767-73fd-44fb-a543-c8116ec018e0","30b753d3-8832-4f45-96be-2d4fc29d3a1c",{"mode":211,"multiple":55,"imagesOnly":3},{"id":479,"component":205,"value":46},"16e93c11-b86c-41e6-b735-cf04a2465279","2024-06-16T14:27:56",[],[],[],[],[],[],{"id":488,"status":21,"title":489,"slug":490,"subtitle":7,"content":7,"cover":491,"date_created":492,"featured":7,"intro":493,"gallery_json":494,"content_blocks":495,"date_updated":651,"tours_jsom":652,"tours_json":653,"tours_related_json":654,"related_tours_json":655,"hash":7,"uuid":9,"sort":7,"title_en":7,"slug_en":7,"subtitle_en":7,"intro_en":7,"content_en":7,"content_blocks_en":656,"seo":657,"domain_related":7,"domain_only":55,"tours_related":659,"related_destinations":660},10,"Kalandtúra Tűzföldtől Patagóniáig – 1. rész: A Tűzföld Nemzeti Park ösvényein","tuzfoldt-patagonia-kalandtura-1-resz-a-tuzfold-nemzeti-park-osvenyein","f20462c4-1e3c-4ceb-9dc6-2f3e8d66edd4","2022-02-16T16:31:49","\u003Cp>Tűzföld és Patagónia. A Világ másik vége. Nyugat és dél felé egyaránt. Amikor Dél-Afrikában a Jóreménység fokán álltam, és az Antarktisz felé néztem, azt hittem, ettől délebbre nem lehet földi halandónak eljutni. Most pedig úton vagyok, hogy egy sokkal délebbi pontra léphessek. Minden esetre távol van mindentől. Nagyon-nagyon távol.\u003C\u002Fp>",[],[496,500,504,508,512,516,519,523,527,531,535,539,543,547,551,555,559,563,567,571,575,579,583,587,591,595,599,603,607,611,615,619,623,627,631,635,639,643,647],{"id":497,"layout":31,"value":498},"41b89e3f-06eb-4352-9fc5-12b549a74b46",{"image":7,"text":499},"\u003Cp>A mostani történet Jules Vernével kezdődött. Meg Glenarvannal és Paganellel, akik Verne, Grant kapitány gyermekei című művében a Duncan nevű gőzhajó fedélzetén beszélgettek a Magellán-szorosról, majd nem sokkal ezután, a Magellán-szoroson történő átkelés után, nyugatról kelet felé, a 37. szélességi kör mentén átvágtak Dél-Amerikán. A kalandos utazás mesés történetei a képzelet szárnyán repítettek az elérhetetlen világba. Az Andok havas bércei, a mennydörgő hanggal kísért földcsuszamlás, a legelésző vikunya nyájak, koromfekete felhőkből ömlő óriási felhőszakadások, a mocsaras pampákon legelésző óriási marhacsordák…\u003C\u002Fp>\u003Cp>Aztán eltelt egy villanásnyi idő, és most egy repülőn ülök, amivel egy amszterdami átszállással Argentínába juthatok, a felfoghatatlan messzeségű Tűzföldre. Erről néhány éve nem mertem volna még álmodni se, de íme, most majdnem a hang sebességégével közeledek a célom felé.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Tűzföld és Patagónia. A Világ másik vége. Nyugat és dél felé egyaránt. Amikor Dél-Afrikában a Jóreménység fokán álltam, és az Antarktisz felé néztem, azt hittem, ettől délebbre nem lehet földi halandónak eljutni. Most pedig úton vagyok, hogy egy sokkal délebbi pontra léphessek. Minden esetre távol van mindentől. Nagyon-nagyon távol.\u003C\u002Fp>",{"id":501,"layout":36,"value":502},"014878d4-702c-42d0-a0c2-31cd99ef278c",{"image":503,"text":38},"cc1f4258-1bf1-4d61-a58c-e1f88a90de62",{"id":505,"layout":31,"value":506},"4a5f3ef6-d73d-4842-a11a-697a0f23b6cf",{"image":7,"text":507},"\u003Cp>Mintha emberek sem laknák, mintha nem is volna alkalmas az emberi életre, mert rendkívül zord az éghajlata, és gyér az élővilága. Tűzföldön van egy Port-Famine (Éhség-kikötő) nevű település. 1581-ben a spanyol Sarmiento négyszáz kivándorlóval itt alapította meg San Felipe városát. Először a kíméletlen téli hideg, majd az éhínség pusztította a kolóniát. Hat évvel később a Cavendish nevű hadihajó egyetlen életben maradottat talált a négyszáz szerencsétlenből, s ez az egyetlen is éhségtől haldokolt. Ennek ellenére ez a vidék vad zordságában is gyönyörű, pláne egy átutazónak. Ezek az előzetes érzések, a többit pedig majd meglátom.\u003C\u002Fp>",{"id":509,"layout":36,"value":510},"4c790317-0854-43ef-9f12-672e0d26f1ac",{"image":511,"text":38},"471d9d77-b558-4619-8228-f1df90717d68",{"id":513,"layout":31,"value":514},"4d21e0b8-fa93-4e55-813c-e7572fd12667",{"image":7,"text":515},"\u003Cp>Amszterdamtól Buanos Aires 11,850 kilométerre fekszik. Ennek azért van jelentősége, mert a repülőnk egy Boeing 777-300 volt, aminek a hatótávolsága 12, 000 km. Szóval elsőre célba kellett találni, mert egy új kísérletre csak csekélyke kerozin maradt volna. Ezúton kívánom bejelenteni, hogy sikerült. Átrepültük Francia- és Spanyolországot, a Gibraltári-szoros fölött beléptünk Marokkó légterébe, majd a Ráktérítő átlépve a Szenegáli Dakarnál a hátunk mögött hagytuk Afrikát is. Az Atlanti-óceán fölött, a brazil partok előtt haladtunk át az Egyenlítőn, és Rio de Janeironál értünk Brazília fölé. Innen végig a part mentén haladtunk. Kereszteztük a Baktérítőt Uruguay fölött, és már meg is érkeztünk Buanos Airesbe. Ez volt a világatlasz áttekintő oldala, majdnem egyharmad földgömb!\u003C\u002Fp>\u003Cp>Végül négy óra repülés következett Tűzföldre, a Dél-Amerika legdélebbi területét alkotó szigetvilágba, amit a Magellán-szoros választ el a dél-amerikai kontinenstől. Itt fekszik a világ legdélebbi városa, Ushuaia. Ennek repterére utaztunk.\u003C\u002Fp>",{"id":517,"layout":36,"value":518},"8ef16071-0cf5-4e4e-974b-b156889a15de",{"image":491,"text":38},{"id":520,"layout":31,"value":521},"386aba2b-d081-487b-b1e1-e259f988681c",{"image":7,"text":522},"\u003Cp>\u003Cstrong>A világ legdélebbi városa – Ushuaia\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>Tűzföld egy nagy szigetből és sok, túlnyomórészt lakatlan kis szigetből áll. A szigetek együttesen háromnegyed Magyarországnyi területen helyezkednek el. Itt húzódik az Andok hegyláncának legdélibb vonulata, legmagasabb csúcsai itt mindössze 2000 méteresek.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Tűzföld csak 35 fokkal fekszik északabbra a Déli-sarknál. Az éghajlat összességében szubarktikus. Az alig 3 hónapos nyári időszakban is hűvös van, télen pedig jéghideg, olykor orkánszerű szelek söpörnek végig a vidéken.\u003C\u002Fp>",{"id":524,"layout":36,"value":525},"b557ac18-320b-4f71-b907-62cd91e1804c",{"image":526,"text":38},"943d7b48-855d-4ed8-9086-2cb749696db6",{"id":528,"layout":31,"value":529},"ad50c87a-705b-4338-bf5d-c9f5e7e4e6a5",{"image":7,"text":530},"\u003Cp>A 3,200 km-es, nyugodt repülőút végén, zord, csipkés, foltokban havas, meredek oldalú hegyek mellett ereszkedtünk lefelé. A tájat tovább tagolták a kisebb-nagyobb tengeröblök. A gyenge, naplemente előtti fények csak még titokzatosabbá tették a kékes párába burkolózó tájat, amit minduntalan eltakart egy-egy alacsonyan úszó felhőpamacs. Növényeket a néhány száz méteres hegység völgyeinek alján lehetett ugyan látni, de az életnek ezen túl semmilyen jele nem mutatkozott.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Keskeny, szél borzolta vízfelület fölött haladtunk, mintha csak arra akartunk volna leszállni. A folyószerű képződmény a Beagle-csatorna volt. Hamarosan meg is láttuk a hegyekkel övezett apró települést Ushuaiát. Még most sem tudtam felfogni, hogy itt vagyok, sőt még azt sem nagyon tudtam, hogy hol van az az itt. Azt tudtam csak biztosan, nagyon messze. A könyvek leírásai, és az ismeretterjesztő filmek képei még mindig valóságosabbnak tűntek, mint a repülőgép ablaka mögötti filmvászonra vetített táj.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Amikor egy kis döccenővel földet ért a Boeing 737-800-as gép egy apró félsziget betonján, már kezdem elhinni, hogy megérkeztem, de csak akkor vált valósággá, amikor a reptér épületéből kilépve a viharos sarkvidéki szél szertefoszlatott minden ködös gondolatot, és egyenesen az arcomba üvöltötte, hogy te meg mit keresel itt?\u003C\u002Fp>",{"id":532,"layout":36,"value":533},"985059cf-2dd9-40d9-b43b-4ebe4d35146e",{"image":534,"text":38},"acc05084-4dcb-4956-a055-d31a79a6308a",{"id":536,"layout":31,"value":537},"168445bf-7b23-4887-97dd-b6a884916dc2",{"image":7,"text":538},"\u003Cp>Lassan körbenéztem. Kicsit ismerősnek tűnt a táj, minta Izlandon lettem volna, de mégse, mert nem volt olyan holdbéli a táj, mintha Norvégiában lettem volna, de nem igazán, mert hiányoztak színek. A felhőkön áttörő, alacsonyan álló Nap vakítóan csillant meg egy kicsi öböl haragosan fodrozódó vizén, miközben a túloldalán a város ritkásan álló, aprócska házait lehetett látni. A szél majdnem felborított, miközben kezdett átjárni a hideg. Mit keresel itt? Átnéztem a város mögötti, a sarkvidéki lemenő Nap hideg fényével megvilágított hegyoldalakra, és csak annyit tudtam válaszolni, hogy: ezt. Itt álltam egy olyan helyen, ahová még gondolatban sem lehet eljutni, ahol véget ér a Világ, amin túl talán már nincs mit keresni. Még néhány apró sziget, és lezuhanok a semmibe.\u003C\u002Fp>",{"id":540,"layout":36,"value":541},"159efab9-1ef5-4ee2-b309-d53d5629d66b",{"image":542,"text":38},"22c2d72e-0345-4a42-bd60-1d737c356bb5",{"id":544,"layout":31,"value":545},"839f1f15-c0a9-4f7a-9f28-a82df98b66e2",{"image":7,"text":546},"\u003Cp>A kikötőt megkerülve, busszal mentünk föl a városka egyik gorombán meredek utcáján a szállodáig, ami három éjszakán át az otthonunk lett.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Ushuaia Tűzföld legnagyobb szigetének a déli oldalán, a Beagle-csatorna partján fekszik, a másik oldalon már chilei terület van. A várost dél kivételével a többi irányból hegyek övezik, tőle észak-északnyugatra két tó található. Ushuaia a világ legdélibb városi jellegű települése, bár a chilei Puerto Williams 2000 főt számláló faluja még délebbre helyezkedik el.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A környéken a selknam (ona) és a jamana indiánok telepedtek le. A selknamok a vidéknek a Karukinka nevet adták. A kutatások szerint a történelem során még legalább egy tucat őslakos népcsoport is élt itt, akik az elmúlt évszázadok vérzivataros évei alatt tűntek el végleg a kontinensről. Egy ilyen törzs volt a selknamok (vagy onák) törzse, akik Argentína és Chile legdélebbi részein, a Tűzföld szigetvilágában éltek.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az első felfedezők a selknamok tüzeinek füstje és lángja miatt nevezték el ezt a földet a tüzek földjének. A tüzek azért égtek állandóan, mert az itt élő emberek a zord vidéken meztelenül, egyetlen ágyékkötőben jártak. Testüket vastagon bekenték fókazsírral és fekete sávokat festettek rá hozzákevert andezit porból. Kiirtásuk azzal vette kezdetét, hogy a misszionáriusok használt ruháikba öltöztették az őslakókat, akik az ezektől kapott fertőzésekbe, főleg a himlőbe belehaltak.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az európaiak először 1580-ban, Pedro Sarmiento de Gamboa útja során találkoztak először velük, majd a következő századokban többször is idevetődött néhány külföldi. A telepesekkel történő benépesítés a 19. század végén kezdődött meg, amikor aranyat kezdtek kitermelni. 1884 szeptemberében az Augusto Laserre nevű hajó vezetésével ide érkezett az argentín haditengerészet felfedezőegysége, akik október 12-én kitűzték zászlójukat az Ushuaia-öböl partján. Azóta is ezt a dátumot ünneplik a város megalapításának napjaként. 1885. június 27-én egy elnöki rendelet a települést Tűzföld tartomány fővárosává tette.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az argentin kormány az Államok-szigeten lévő börtönt 1902-ben az Ushuaia melletti Golondrina-öböl mellé települt át. A börtön végül 1947-ben szűnt meg. Létesítményeit 1950-től az Ushuaiai Almirante Berisso nevű tengerészeti bázis használta.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A város fő gazdasági tevékenysége a halászat, a földgáz és a kőolaj-kitermelés, juhtenyésztés és a turizmus. A nyolcvanezres településen 3 hónap a nyár, azután nagyrészt elnéptelenedik. A tehetősebbek ekkor elköltöznek részben tél szorítása, részben pedig a tétlenség miatt. Az utóbbi időben történt némi változás, ide telepítették a NOKIA összeszerelő üzemét.\u003C\u002Fp>",{"id":548,"layout":36,"value":549},"7e747140-3d64-4855-bf6d-5eb7b0d3f12f",{"image":550,"text":38},"1b6b63cb-cf67-4da3-85c5-479c8b8c94c8",{"id":552,"layout":31,"value":553},"cb6df919-ba2a-4ec4-ac11-171ede67d4c6",{"image":7,"text":554},"\u003Cp>Először buszra szálltunk és a város melletti hegyre mentünk, hogy fölülről is megszemlélhessük Ushuaiát és a Beagle-csatornát. A hely nem volt más, mint egy sípálya teteje. Nyár lévén természetesen nem üzemelt, de a környező hegycsúcsokat hó takarta. Ez természetes, hiszen ennyire délen a hóhatár, ami fölött sosem olvad el a hó, csupán 700 méteren van.\u003C\u002Fp>",{"id":556,"layout":36,"value":557},"1e9d662e-2f8b-4c37-af24-b3259a769906",{"image":558,"text":38},"f623a57e-9a74-49c7-894d-a626440528ab",{"id":560,"layout":31,"value":561},"912f75ea-69fe-443e-afb5-f9a24dd9fedd",{"image":7,"text":562},"\u003Cp>Gyönyörű délibükkös erdőn haladtunk keresztül. A rövid vegetációs idő miatt lassan nőnek, az állandó erős szelek miatt az ágaik féloldalasan állnak, törzsük szálkás, görbe és csavarodott. Levelük nagyon apró, talán 1 cm-es. 20-30 méter magasra is megnőhetnek, 1000 év alatt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az erdők aljnövényzete csekély, inkább mohafélékből áll. A letört ágak és a kidőlt fák miatt viszont mégis szinte járhatatlan. Törzsükön gyakran gombák telepednek  meg, ágaikról sokszor szakállzuzmók csüngnek le. Az egésznek van egy misztikus, mesebeli varázsa, kicsit olyan, mintha egy másik világba csöppentem volna. Az egészet még titokzatosabbá teszi a sűrű lombozat miatti félhomály. Külön érdekes, hogy némi madárcsiripelésen kívül teljes a csend, mivel gyakorlatilag Tűzföldön alig él állat. Van néhány egérfaj, vidra, róka és a betelepített hód. Nincsenek patások, és más ragadozó sem. Nincs hangya, nincsenek hüllők és kétéltűek, de nincsenek méhek, vagy lepkék sem.\u003C\u002Fp>",{"id":564,"layout":36,"value":565},"45be5f85-dc74-435f-867e-a60adfd7f9f7",{"image":566,"text":38},"d61d83e1-7dc4-4752-8ba0-7ad0cc30eb96",{"id":568,"layout":31,"value":569},"5f483f96-21de-42fb-8b23-6ce6f4c46142",{"image":7,"text":570},"\u003Cp>A meredeken emelkedő gyalogútról nem győztem betelni a látvánnyal. Minden fa egy külön történet volt. Az ösvény nagyjából egy sebesen csörgedező, gömbölyű szikladarabokról alábukó patakocska mellett vezetett. Így még varázslatosabb volt az erdő látványa. A patakmeder is tele volt elhalt fadarabokkal, partján virágos lágyszárúak és cserjék tenyésztek. A lombkorona fölött minduntalan kibukkantak az Andok legdélibb hegyeinek alacsony, de csipkés gerincű, meredek oldalú hegyei, a közöttük megbújó völgyekben fehérlő apró gleccserekkel. Ahogy kapaszkodtunk fölfelé, a fák kezdtek összemenni, végül inkább bokorszerűvé váltak, a közvetlenül a talaj fölött szétágazó vékony törzseikkel, később ezek is átadták helyüket egy tőzeges mohás vegetációnak, majd a kopár felaprózódott köveknek. Mindez néhány száz méteres szintkülönbségen.\u003C\u002Fp>",{"id":572,"layout":36,"value":573},"9c4db67d-da9f-4167-bd37-4d1b4f6eed76",{"image":574,"text":38},"ea2aa059-b293-4d07-a81f-a087ec46f51b",{"id":576,"layout":31,"value":577},"b76a9800-dc9d-497a-afb5-d772a2dbe4ab",{"image":7,"text":578},"\u003Cp>A sziklás terület egyre meredekebbé váló útját már csak néhányan vállaltuk be. Itt már jól lehetett látni, hogy az íves fenekű, egyenes völgyet valamikor a gleccser alakította ki, aminek a végéhez igyekeztünk. Gyönyörű, színes kövek, az ég felé meredő hegygerincek. De visszanézve messze alattunk terült el Ushuaia, és jól lehetett látni a Beagle-csatorna kis szigeteit is. A csatorna távolabbi része a kékes párába veszett. Nagyjából 600 métert emelkedtünk, amíg a legmagasabb ponthoz értünk. A hatalmas sziklák miatt a jégmező végéhez nem tudtam odamenni. De jól láthattam a vastag jégréteget. Mivel egy kicsit elhúztam az időt a nézelődéssel, és a fényképezéssel, lefelé egészen a buszig futottam bakancsban, hátizsákkal, hogy utolérjem a többieket. Tűzföldi csodák között úgysem futkároztam még 5 kilométert.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Egy rövid buszozással érkeztünk meg a Tűzföldi Nemzeti Park bejáratához, ami egyben egy olyan kisvasút végállomása, amit annak idején a rabok használtak. Na, nem önszántukból. Az volt a feladatuk, hogy fát vágjanak, és szállítsanak a város építéséhez, és fűtéshez. A telepet a XX. században természetesen már politikai foglyok töltötték meg leginkább. 1947-ben számolta fel Peron vezetésével a demokratizálódás útjára lépő ország.\u003C\u002Fp>",{"id":580,"layout":36,"value":581},"71333347-7c72-4e8c-8a1c-c964f89d41ad",{"image":582,"text":38},"4012f38f-a5a6-4ad9-a183-9fc395459e51",{"id":584,"layout":31,"value":585},"8d807beb-453b-4d03-92ef-3c063e6e03ab",{"image":7,"text":586},"\u003Cp>Először a Kondor nevű hegy lábánál levő tóhoz mentünk. Tűzföldet Észak–Déli irányban kettéosztja a chilei-argentínai határ, nagyjából 1\u002F3-nyi területet hagyva Argentínánál. A határ ennek a hegynek a gerincén húzódik. A csendes vizű tavon madarak, többek között fekete nyakú hattyúk úszkáltak, partját apró kavics borította, a partvonalat kísérő erdő pedig maga volt a sejtelmesség. Az öreg, csavarodott törzsű fák koronája csak kevés fényt engedett át, aljnövényzet nem volt, a fák törzsét pedig moha és zuzmó borította.\u003C\u002Fp>",{"id":588,"layout":36,"value":589},"9c22474a-b621-40b9-b45c-eda039d61f88",{"image":590,"text":38},"c1e282b8-f372-4719-8d77-b22febeadc17",{"id":592,"layout":31,"value":593},"8822a064-ad95-4936-a262-531eb82fe343",{"image":7,"text":594},"\u003Cp>A határsávon gyalogoltunk déli irányba, apró, kékeszöld színű tavakat kerülgetve. A magas fű a zöld minden árnyalatában pompázott, a bokrok és a bokorméretű fák sárguló-vörösödő levelei, és színesedő termései pedig vidámságot csempésztek a zord, sziklás tájba. A Calafate (borbolya) bokor már mutogatta a lilás-sötétkék apró bogyóit. A bőven termő fanyar termésből ettünk is néhány marékkal.\u003C\u002Fp>",{"id":596,"layout":36,"value":597},"4b849b57-f109-4745-ac69-3405a69cc990",{"image":598,"text":38},"28a24087-b7d9-4ed5-b550-9a4a17bc434e",{"id":600,"layout":31,"value":601},"8ac319c6-1b25-44ec-8fdf-c7d4c521b51a",{"image":7,"text":602},"\u003Cp>Helyenként több méter magas dombok magasodtak. Ezek a Selknam őslakosok nyomai voltak. Ők mindig a vizek partján éltek, hiszen az erdőkben nemigen találtak táplálékot, a tavak és a tenger viszont ellátta őket. Vándorló életmódot folytattak, miközben gyűjtögettek bogyókat, apróbb állatokat, például kagylókat. Az említett halmok kagylóhéjakból álltak, gyakorlatilag szemétdombok voltak, amelyekben tűzhelyek nyomait is megtalálták. Egyéb emlék nemigen maradt utánuk, mert nem építkeztek, és nem hoztak létre semmilyen magas szintű kultúrát sem. A fából és bőrből készített tárgyaik nem nagyon maradtak ránk. Télen egyébként guanako, vikunya, róka, vagy fókabőrbe öltöztek, mivel ezekre vadásztak is.\u003C\u002Fp>",{"id":604,"layout":36,"value":605},"642c78ca-1ddc-465a-a6fc-e50bc704ecac",{"image":606,"text":38},"de848462-9bdb-426b-9b34-3ba643276705",{"id":608,"layout":31,"value":609},"79a47d29-6f32-4269-8939-0879a5daad80",{"image":7,"text":610},"\u003Cp>Argentína, Chile és egyben Dél-Amerika déli részének talán legutoljára felfedezett indián törzséről van szó, hiszen valamikor a 19. század középén léptek csak először velük kapcsolatba európaiak, de ebben nem volt túl nagy köszönet, hiszen a régióba települő állattenyésztők és aranyásók kíméletlenül üldözni kezdték őket. Előbbiek azért, mert az indiánok levadászták állataikat, utóbbiak pedig azért, hogy még nagyobb területre tehessék rá a kezüket.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Ez gyalázatos véget ért. A később selknam népirtásként ismertté vált történelmi eseményben ezrével mészárolták le ezt a nomád, vadászattal foglalkozó népet.  A 20. század közepére a tisztavérű selknamok ki is pusztultak, Ángela Loij volt közülük az utolsó, ő 1974-ben hunyt el. Elvileg napjainkban úgy 700 olyan ember élhet még, főként a Tűzföld argentin részén a Rafaela Ishton közösségen belül és Buenos Airesben, akik részben selknam vért hordoznak ereikben.\u003C\u002Fp>",{"id":612,"layout":36,"value":613},"22f2dfa6-e687-4005-8dd5-5086b954acf0",{"image":614,"text":38},"c4f0160e-f231-47b1-ae66-9fe5a33fea32",{"id":616,"layout":31,"value":617},"006c3112-c200-49b6-b132-3ea0d4164375",{"image":7,"text":618},"\u003Cp>Az egész vidéken olyan érzésem volt, mintha egy másik bolygón járnék. Talán még mindig a végtelen csend volt a legfurcsább. Még madarak is csak ritkán zajongtak, ez erdő még számukra sem kínált elegendő táplálékot. Nekem úgy tűnt ez a végtelen nyugalom földje, ahol az idő is megállt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A következő sétánkat egy tőzegláp mellett tettük meg. A lassan feltöltődő tavakat a vízpart felől kezdik benőni a növények, a lassan bomló szerves anyagok pedig fokozatosan egyre sekélyebbé teszik, új táptalajt biztosítva a vízinövényeknek. Ez a folyamat addig folytatódik, ameddig a vízfelszín be nem záródik. Ezek a területek szivacsként tárolják a csapadékot, egyenletes vízellátást biztosítva a környező élővilágnak. Az egymásra rakódó elhalt növényi rétegekből képződik sok száz év alatt a tőzeg.\u003C\u002Fp>",{"id":620,"layout":36,"value":621},"db98a430-c41b-4bd4-9928-649919d2d935",{"image":622,"text":38},"e3cba849-99fc-46d5-b18a-86bd3949956e",{"id":624,"layout":31,"value":625},"0efd9354-5d0b-4382-b55b-53374f643480",{"image":7,"text":626},"\u003Cp>Az ösvény végén eljutottunk oda, ahonnan nincs tovább. Az út ott ért véget, ahol a szárazföld. Innen már csak hajóval lehet továbbmenni, és apróbb szigetek sora után, a 670 km-es Drake-átjárót követően megérkezhetünk az Antarktiszra. Az én szememben ez már tényleg a világ vége volt. Amikor annak idején Afrikában a Jóreménység fokán álltam, azt hittem, ettől nem juthatok délebbre, és íme, most itt vagyok.\u003C\u002Fp>",{"id":628,"layout":36,"value":629},"363fc012-729e-4296-a9b6-8a87b6609419",{"image":630,"text":38},"b7b68deb-8d6e-4808-bc15-f731ca73fb8a",{"id":632,"layout":31,"value":633},"af831dab-919d-4ef0-8018-1643d4f653d5",{"image":7,"text":634},"\u003Cp>Az utolsó sétánkat a legdélebbi postahivatalánál kezdtük. A tengeröböl csodásan szép volt. Az apály visszahúzódó vize hínárt és kagylókat hagyott hátra a zöldes-világoskék sziklák előtti kőfövenyen. Felkapaszkodtunk a magaspartra, és fölülről nézhettük meg a kristálytiszta, zöldes árnyalatú tengeröblöt, ahol halászmadarak úszkáltak. Egy újabb meseerdőn haladtunk át, ahol szorgalmasan dolgoztak a vörösfejű harkályok.\u003C\u002Fp>",{"id":636,"layout":36,"value":637},"0f40584b-6e05-4323-84dc-e3ff1856eb07",{"image":638,"text":38},"4bbac7f0-b197-4f48-bf61-cf049b20b60a",{"id":640,"layout":31,"value":641},"560f0c60-4557-4340-8fab-3e402c16e7c3",{"image":7,"text":642},"\u003Cp>A városba visszaérve egy tengeri étterembe mentünk vacsorázni. A választásom egy királyrákra esett. A narancsos-vörös színű, tüskés páncélú állat teste nagyjából 25 cm átmérőjű, lábai 30 cm-esek. A Fehér húsa édeskés, omlós, de meg kell küzdeni érte. A kemény páncél felbontása után viszont két ember is bőséggel jóllakik belőle. Én parmezán sajttal összesütve kértem, és isteni volt.\u003C\u002Fp>",{"id":644,"layout":36,"value":645},"30177714-cc44-4278-9a0f-ee43f818a73f",{"image":646,"text":38},"874ccb1e-40d0-47b3-83f0-62fee73d8041",{"id":648,"layout":31,"value":649},"a89d3bb6-e546-439d-8788-558b0370fcf0",{"image":7,"text":650},"\u003Cp>\u003Cem>Copyright © 20\u003C\u002Fem>19 Szöveg: Pogonyi Tibor, Fotók: Pogonyi Tibor, Birtalan Csaba \u003Cem>Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos. \u003C\u002Fem>\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az élménybeszámoló eredetileg a Világutazó blogon jelent meg.\u003C\u002Fp>","2026-06-09T08:50:30",[],[],[],"[286,306,255,305]",[],{"hu":658},{"title":38,"description":38,"keywords":38},[],[],{"id":5,"status":21,"title":662,"slug":663,"subtitle":7,"content":7,"cover":664,"date_created":665,"featured":7,"intro":666,"gallery_json":667,"content_blocks":668,"date_updated":847,"tours_jsom":848,"tours_json":849,"tours_related_json":850,"related_tours_json":51,"hash":7,"uuid":15,"sort":7,"title_en":7,"slug_en":7,"subtitle_en":7,"intro_en":7,"content_en":7,"content_blocks_en":851,"seo":852,"domain_related":7,"domain_only":55,"tours_related":854,"related_destinations":855},"Kalandtúra Tűzföldtől Patagóniáig – 7. rész: Utazás az Iguazú vízfüggönye körül","kalandtura-tuzfoldtol-patagoniaig-7-resz-utazas-az-iguazu-vizfuggonye-korul","284f5a64-4587-4d40-b763-179909ad7e81","2022-02-16T17:17:57","\u003Cp>Dél-Amerika legdélebbi szeglete Tűzföld és Patagónia után észak felé indultunk. Ha megérkezve Buenos Airesben nem lett volna eléggé melegünk, akkor ezen a napon kaphattunk egy kicsit többet, ugyanis az Iguazú-vízeséshez indultunk, ami kétórányi repülőút É-ÉNy-i irányban.\u003C\u002Fp>",[],[669,673,677,681,685,689,693,697,701,705,709,713,717,721,725,729,733,737,741,745,749,753,757,761,765,769,773,777,781,785,789,793,797,801,805,809,813,817,821,825,828,832,836,840,844],{"id":670,"layout":31,"value":671},"127566bd-f422-45ec-a8d7-16ed310cdb93",{"image":7,"text":672},"\u003Cp>Dél-Amerika legdélebbi szeglete Tűzföld és Patagónia után észak felé indultunk. Ha megérkezve Buenos Airesben nem lett volna eléggé melegünk, akkor ezen a napon kaphattunk egy kicsit többet, ugyanis az Iguazú-vízeséshez indultunk, ami kétórányi repülőút É-ÉNy-i irányban.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az Iguazú folyó vízesése az argentin-brazil határon fekszik, a Paraguayi határtól is csupán 15 kilométernyire van. A vízesések ott alakultak ki, ahol keletről, Brazília felől az Iguazú folyó beletorkollik az Argentína felől érkező Paraná folyóba. Az itt élő őslakos guarani indiánok adták neki az Iguazú (Iguaçu) nevet, amelynek jelentése: Nagy Víz.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Kialakulására két elmélet létezik. Az őslakos guarani indiánok legendája szerint a vízesést Mboi isten hozta létre. Az történt, hogy Mboi isten beleszeretett egy törzsfőnök lányába, ő azonban nem kért az égi kegyből. Földi szerelmével csónakba ült, és próbáltak elmenekülni Mboi haragja elől. A vérig sértett és bosszúszomjas isten sziklákat emelt ki a földből, hogy a szerelmespár a végzetébe zuhanjon a folyó vízesésein.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A másik vélekedés szerint az Ördögtorok-szakadékot a folyó egy geológiai törésvonal mentén vájta ki az évmilliók során a vastag bazaltlávarétegbe.\u003C\u002Fp>",{"id":674,"layout":36,"value":675},"375d59db-5be3-4ae5-bd50-da8fad43e83e",{"image":676,"text":38},"2978d657-826c-468a-b80b-2102aaa69a38",{"id":678,"layout":31,"value":679},"eeba08c3-6b33-4366-94a1-2b1685a2c650",{"image":7,"text":680},"\u003Cp>Ma a vízeséstől 20 kilométerre található valamikori határvárosba érkeztünk, amit a vízesés látogatói miatt fejlesztettek föl. Egy medencés, belsőkertes szálláson helyeztek el minket, amit vadon termő trópusi növények díszítettek.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Miután megáztattam magam a banánfákkal övezett medencében, és elfogyasztottam szerény ebédemet a teraszon üldögélve, az egy kilométerre található Brazil, Argentin, Paraguayi hármas határhoz sétáltunk el, ahol az Iguazú vörösesbarna vize óriási örvényeket kavarva keveredik a Parana zöldesebb víztömegével. Érdekes, hogy az összefolyás majdnem derékszögű, mint egy útkereszteződés.\u003C\u002Fp>",{"id":682,"layout":36,"value":683},"95ff5023-a7a0-44d1-a902-d1fa16ede358",{"image":684,"text":38},"7fcaf94c-622b-41a6-b305-ca5354a8af20",{"id":686,"layout":31,"value":687},"6428fb6d-071d-4d6c-bb89-1472ccee2975",{"image":7,"text":688},"\u003Cp>A meredek partokat áthatolhatatlannak tűnő dzsungel borítja, amelyben mintha minden fa más fajhoz tartozna. A levelek változatos formája, és a zöld végtelen számú árnyalata ámulatba ejtő.  Rengeteg aranyszínű szitakötőt, és néhány zöld papagájt is láttam. Az aljnövényzet sem kevésbé változatos, mint a lobkorona. Néhány faj elterül a talajon, mások ember nagyságú leveleikkel igyekeznek befogni napfényt, még megint mások a vékony szárukkal vastagabb fák törzsére tekeredve törnek az ég felé. A part alsó szakaszán látszik, hogy az ár a jelenleginél akár 8 méterrel magasabbra is emelheti a vízszintet. Mindkét folyónak láthatóan óriási az ereje, de vajon mennyivel lenne még erőteljesebb, ha a Paranat nem zaboláznák meg az Itaipu gátjai?\u003C\u002Fp>",{"id":690,"layout":36,"value":691},"8d822156-9422-4a40-b34b-72496943384e",{"image":692,"text":38},"d909533e-14b5-43c7-947a-9392d9f2f556",{"id":694,"layout":31,"value":695},"8cba8f17-a909-4386-b95a-d2b1ea0bd24a",{"image":7,"text":696},"\u003Cp>Ez a hármas országhatár az egyik legkülönlegesebb, mivel folyók összefolyásánál tudomásom szerint nincs több. Még egy aprócska határátkelőhelyet is láttam, ahonnan komppal lehet Paraguayba menni. Brazíliába már azért nem jár át, mert az egy kilométerrel arrébb ívelő hídon vezetik át oda a közút forgalmát.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A városnak ez a része bárhol lehetne a fejlődő világban. Álmos katona támaszkodik a rozsdásodó épületében a puskáján, és cseppet sem törődik a járókelőkkel, mivel ha valaki van olyan idióta, hogy itt akarjon átszökni a túlpartra, az úgysem éli túl a folyó kavargó örvényeit, ami meg errefelé át tud jönni rajta, attól meg ő úgysem tudja egyedül megvédeni hazáját.\u003C\u002Fp>",{"id":698,"layout":36,"value":699},"e72f78eb-ccaa-4fb3-a529-f40f80963947",{"image":700,"text":38},"fd2a07f8-4f52-40ef-8ce7-13d47cc9de5b",{"id":702,"layout":31,"value":703},"e301c036-0776-4d21-ad38-d11e88ff104f",{"image":7,"text":704},"\u003Cp>A mai nap az Iguzú-vízesésé volt. Kora reggeltől turistautakon gyalogoltunk, hogy különféle helyekről lássuk ez a csodát. Az egész terület egy áthatolhatatlan dzsungel, csupán a nagyon jól kiépített gyalogutakon lehet közlekedni. A sűrű növényzetben lehetetlen egyetlen lépést is megtenni, és akkor még nem is beszéltem arról, ami a lábunk alatt akadályoz a járásban, kidőlt fák, hegyes fadarabok, szakadékok. Persze egyébként sem érdemes letérni, mert ott már minden az ellenséged. Vagy meg akar enni, vagy meg akar marni, de legalább meg szeretne mérgezni. Ami színes az azért veszélyes, mert mérgező mivoltát hirdeti, ami rejtőzködik azért, mert alattomosan támad.\u003C\u002Fp>",{"id":706,"layout":36,"value":707},"49fcaf88-ec54-48a6-964e-53c9e89d222c",{"image":708,"text":38},"edad1e4c-01e5-48f5-b1d3-7acaaae9937f",{"id":710,"layout":31,"value":711},"bc8c3fb2-d71f-4292-b9bb-627bbac7e235",{"image":7,"text":712},"\u003Cp>Él itt puma és leopárd, több száz féle pók, amik közül még a kicsik is komoly veszélyt jelentenek, 14 fajta mérges kígyó, ami mind halálos marású, gyönyörű békák, amiknek még az érintése is öl, 3 cm-es hangyák, aminek a marásától mindenki retteg, majmok, amik lopnak, és a harapásukkal veszettséget terjeszt. A vízben ember nagyságú harcsák, és kajmánok figyelik zsákmányukat, de még egy csomó növény érintési is komoly kellemetlenséggel jár. Itt nem azt kell megtanulni, hogy melyik gomba a mérgező, mert mind az. Összesen három kivétel van, csak ezeket kell ismerni.\u003C\u002Fp>",{"id":714,"layout":36,"value":715},"38599b69-8053-4da3-af86-93c7cdb47264",{"image":716,"text":38},"1f0634a4-f503-4d97-bc00-bd28e5bd1d4c",{"id":718,"layout":36,"value":719},"400a9167-9c63-44aa-ab0b-263dd16eea17",{"image":720,"text":38},"5b9df669-9d9a-43f8-9df4-8021cfcc319d",{"id":722,"layout":36,"value":723},"e4f1288c-2f6b-4529-a635-82d26325f5e1",{"image":724,"text":38},"1f00f1ce-d527-4a41-93cd-100d76989238",{"id":726,"layout":31,"value":727},"6aef66a2-ff7e-42d7-81d5-15a534747044",{"image":7,"text":728},"\u003Cp>A nagyon párás, nehéz levegőben már korán reggel meleg volt, de ahogy a Nap emelkedni kezdett, rá kellett jönnünk, hogy ez a zöld pokol tornáca. A baktérítőtől csak egy kicsit voltunk délebbre, a napéjegyenlőséghez közeledtünk, úgyhogy a központi csillaguk szinte függőlegesen sütött le ránk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy piszok meleg volt, a Nap pedig úgy égetett, mintha parazsat szórtak volna ránk. Szerencsére az út legnagyobb része az erdőben vezetett, ami ugyan árnyat nyújtott, de párásabb is volt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A látvány azonban mindenért kárpótolt. Szinte minden fa, minden lágyszárú más volt, és minden felé valamilyen állatot is lehetett látni. Nagy részük persze ízeltlábú volt, leginkább pók. Persze még sok mást is láttunk. Csak úgy felsorolásszerűen, a teljesség igénye nélkül megemlíteném az óriás vándorhangyát, legalább százféle lepkét, őzet, majmot, kajmánt, harcsát, tukánt, kékeszöld békát, kabócát, hernyókat, fakopácsot, és még egy néhány másik madárfajt.\u003C\u002Fp>",{"id":730,"layout":36,"value":731},"22993708-f7a9-46f7-859d-a2e10cf72fe2",{"image":732,"text":38},"2721fd19-b2c7-42dd-89eb-3f859a012f65",{"id":734,"layout":31,"value":735},"1b4028bc-110d-4db7-b6d0-1273a3c61c97",{"image":7,"text":736},"\u003Cp>Ezen a helyen érti csak meg az ember igazán, miféle ádáz versenyfutás zajlik a növények között. Ami a földből nő ki és erős törzsű, az azonnal az ég felé tör, hogy napfényhez jusson. A liánfélék nem pocsékolják energiájukat erős törzs növesztésére, ők a gazdanövény fiatal korában annak ágaiba kapaszkodnak, és azokon lógva vontattatják magukat fölfelé. Mások a már felnőtt fa törzse köré fonódva törnek az ég felé, megint mások, például az orchideák, már eleve a fa ágain vernek gyökeret. Amennyiben nem túl zárt a lombkorona, és jut a talajra is fény, az aljnövényzet is dúsan burjánzik. A nálunk féltve gondozott szobanövények, csak csenevész utánzatai az itteni több méteres eredetieknek. Némelyiknek méteres levelei vannak.\u003C\u002Fp>",{"id":738,"layout":36,"value":739},"2999d77e-d22a-4b1e-912b-45fb5bda1c3f",{"image":740,"text":38},"7a29d108-46ec-4c53-bc0a-a23d83473a69",{"id":742,"layout":31,"value":743},"36123094-54c0-4f0c-9ab4-7aeab4654eca",{"image":7,"text":744},"\u003Cp>Eleinte néhány kisebb vízesést láttunk, amik egy-egy csendesen csordogáló csermelyből válnak 60 méteres vízfüggönnyé. Lenyűgöző a látvány, ahogy a víz először egy kicsit meghajlik, majd egy bazaltperemen átbukva cseppekre szakad, és dübörögve zuhan a mélybe. Elképesztő, hogy még az aljnövényzetben lassan kanyargó patakocska is milyen erővel bír.\u003C\u002Fp>",{"id":746,"layout":36,"value":747},"a90f77b0-d0eb-40b9-acd3-5032baa1a2dd",{"image":748,"text":38},"bcb210dd-d062-4a27-9bd2-2858da3cd6ce",{"id":750,"layout":31,"value":751},"0f0a140c-26dc-4750-a6be-664ee4619c30",{"image":7,"text":752},"\u003Cp>Ezeken a természeti erőkön elmélkedtem, amikor az egyik kanyar után szinte letaglózott a levelek résein átfurakodó látvány. Az egész látóhatárt betöltötte egy elképesztő méretű vízesésrendszer, amely félkör alakban övezett egy szigetet. A távolabbi végénél még egy vízpárába burkolódzó kiöblösödést, az Ördög Torkát is lehetett látni.\u003C\u002Fp>",{"id":754,"layout":36,"value":755},"5f251c75-1aed-4aff-896d-f24762b2dfe7",{"image":756,"text":38},"7df0faf0-6d66-4116-839c-4e4f0ef66882",{"id":758,"layout":36,"value":759},"3ceee1a9-5a4b-44e1-984d-b1eaf4eb1886",{"image":760,"text":38},"19e77f64-50f7-4888-8892-4eff4395c034",{"id":762,"layout":31,"value":763},"9940e1df-727b-4d7f-a055-98082a98531d",{"image":7,"text":764},"\u003Cp>Mennydörgő dübörgés, kavargó vízpára, méregzöld, buja növényzet, felbukkanó, majd elenyésző szivárványok a kék ég alatt. Az ember ilyet még álmodni sem tud. A földöntúli csipkeszépség, és a mindent elpusztítani képes, elsöprő erejű őserő. Ez az, aminek a kemény bazalt alapkőzet sem tud ellenállni. A felfoghatatlan mennyiségű víz kitartó munkája lassan, folyamatosan meghátrálásra kényszeríti a földfelszín egyik legkeményebb anyagát. Így hátrál lassan, de folyamatosan az a sziklaperem, ami a hely vonzerejét adja. Az időnként rám zúduló hűvös vízpermet még jól is esett a hőségben.\u003C\u002Fp>",{"id":766,"layout":36,"value":767},"13049171-1612-4fa3-b531-28c28227d8ae",{"image":768,"text":38},"bc537972-3909-4f64-93a5-e1bd067af967",{"id":770,"layout":31,"value":771},"53377fa6-dfae-4662-b88e-d324a529df44",{"image":7,"text":772},"\u003Cp>Lassan felkapaszkodtunk a fölső platóra. Ha alulról csodás volt a látvány, föntről káprázatos és szédítő. Az alábukó víztömeg szinte magával szippantotta az embert. Hihetetlen az a látvány, ahogy a nyugodt, barna víztömeg először örvényleni kezd, majd fehér csipkévé szakadozik. Mese nincs, itt a víz az Úr! A látványtól megbabonázva haladtunk, egyik ámulatból a másikba esve.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A víz fölött, betoncölöpökre épített acél járdákon sétáltunk, nagyjából 5 méterrel a folyó fölött. Nem túlzok, kilométereken keresztül! Az örvénylő áradat apró szigeteket kerülgetve az egész látóhatárt betöltötte. És ez még csak egy átlagos vízhozamú nap. Az északról, a Brazil esőerdők pereméről eredő folyó a Pantanal kiszámíthatatlan esőzéseinek vizét is szállítja. Ilyenkor válik igazán dühödté. Az öt méterrel megemelkedő vízszint még a hidakat is magával viszi a mélybe. Vajon mit írna erről Petőfi? És ez a folyó, csak részletesebb térképeken van jelölve. Tegnap láttuk is, mennyivel jelentéktelenebb, mint az őt befogadó Parana.\u003C\u002Fp>",{"id":774,"layout":36,"value":775},"bce5f966-61a8-4ff5-8590-11ff3929b1bb",{"image":776,"text":38},"8fcb72f7-3d55-4e42-b3c1-13c525173a1e",{"id":778,"layout":31,"value":779},"70f51fc4-12f1-47f5-a4bc-310fb5716f52",{"image":7,"text":780},"\u003Cp>Egy rövid pihenő után a legészakibb vízeséshez, gyalogoltunk. A dzsungel mélyén megbújó látványosság jó harminc métert zuhan alá. Vize kellemesen hűs, mély szurdokába nem süt be a Nap, így mint egy Szirén éneke, vonzott maga felé. Nem sokat kérettem magam, csak a pólót dobtam le magamról, és már hűsöltem is a vízben. Kipróbáltam a harminc méteres nyakmasszázst is. Elképesztő ereje volt, majdnem a sziklába klopfolt. De nagyon jól esett. Hát ez már túl volt minden testi és lelki kényeztetésen. Vagy mégsem? A visszafelé vezető úton majomcsapattal, őzzel és tukánnal találkoztunk. Mire kiértünk az erdőből meg is száradt a ruhám.\u003C\u002Fp>",{"id":782,"layout":36,"value":783},"cc294ada-5f40-4e7f-aca3-46d144cb051d",{"image":784,"text":38},"03c5f04a-f08e-4038-96be-19decf030791",{"id":786,"layout":36,"value":787},"53a8a72f-d8b7-4478-b9ce-909e7a4abce1",{"image":788,"text":38},"a70584d6-40bf-45b8-a77d-bcdde16cb930",{"id":790,"layout":31,"value":791},"1b059ff2-5275-406b-aca0-15eb978c5e87",{"image":7,"text":792},"\u003Cp>Kisvasúttal utaztunk el a legtávolabbi ponthoz, a már említett Ördögtorokhoz, ahol a legtöbb víz bukik alá. Ide is a folyó fölé épített acélhidakon lehetett bejutni. Ismét kilométeres távolságokat gyalogoltunk. Még csak most kezdtem felfogni mekkora is ez a folyó. Illetve ez nem igaz, nem tudtam felfogni. Láttam, de nem hittem. Láttam, de nem értettem. Mondom, de magam sem hiszem. Olyan 4-5 kilométer széles lehetett ez a féktelenül áramló víztömeg, amit emberi ésszel fel sem lehet fogni, és ami pár percen belül a mélybe zuhan. Mindennek a jelentős része az Ördög Torkán megy le. Hömpölyögve, tajtékozva. Olyan pokoli erővel zuhan alá a tengernyi áradat, hogy a felcsapó, mindent beborító vízpárától látni sem lehet, mi van a mélyben. Csak álltam, és bámultam, miközben ismét csurom vizes lettem a felcsapó vízpermettől.\u003C\u002Fp>",{"id":794,"layout":36,"value":795},"dd7d8049-e727-4ef0-b837-0a8a561b20bc",{"image":796,"text":38},"cd1fd1e0-1cab-4c93-af7a-96eb481e89c9",{"id":798,"layout":31,"value":799},"048dfca4-e148-4ce6-bc88-220a12e53b18",{"image":7,"text":800},"\u003Cp>\u003Cstrong> \u003C\u002Fstrong>Sok vízesést láttam már, de ez A vízesés, ez a vízesések fejedelme. Hatalmas, méltóságteljes és erőteljes. Ezt nem csodálni kell, ez maga a csoda! A Viktória-vízesés csodaszép. Van benne erő, mégis nőiesen bájos. Méltó párja az Iguazúnak, egy igazi vízeséskirálynő, de mégis csak a második. És a Niagara?  Az sajnos a nyomukba sem léphet. Ezekhez képest csak a futottak még kategória. Olyan kis aranyos.\u003C\u002Fp>\u003Cp>És egy Iguazúnál nagyobb csodát a Brazilok simán eltüntettek az Itaipu erőmű építésekor. Jellemző a gát méretére, hogy a mögötte felgyülemlő 220 km hosszú, 34 km széles és 160 méter mély tenger simán elnyelte az egészet, és a modern világ mit sem tud róla… Próbálom használni a fantáziám, de nem megy… Milyen lehetett az a vízesés, ha az Iguazú folyóhoz képest a Parana sokszorta nagyobb?\u003C\u002Fp>",{"id":802,"layout":36,"value":803},"bb802541-d6b4-49a7-ad88-284469e6e335",{"image":804,"text":38},"3352d747-b4f5-40f3-b487-c14645d3363a",{"id":806,"layout":31,"value":807},"0305b25a-ae64-4f45-a79a-0447d6776803",{"image":7,"text":808},"\u003Cp>A mai napon ismét az Iguazúé lett a főszerep. Autóval mentünk át Brazíliába egy folyó fölött átívelő hídon. Argentínában spanyolul beszélnek, de Brazíliában a portugál a hivatalos. Ez egy pápai döntés eredménye, amelyben a két Ibériai király őt kérte fel az újonnan gyarmatosított terület „igazságos” felosztására.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Brazilok szerint erről az oldalról szebb a látvány, mivel innen lehet szemből rálátni az alázuhanó víztömegre, és innen látszik a legnagyobb terjedelmében a gigantikus csipkefüggöny. Persze még így is csak több helyről, több részletben lehet megcsodálni, hiszen a vízesés egy-egy kisebb szakasza is betölti a látómezőt. Itt is egyik ámulatból a másikba estünk.\u003C\u002Fp>",{"id":810,"layout":36,"value":811},"1a140cba-e41d-4859-b97e-064682ccf700",{"image":812,"text":38},"393aa157-46c3-4010-babe-3a738dc3426c",{"id":814,"layout":31,"value":815},"0a5d156c-496c-442a-987b-a6d3a59cb3a2",{"image":7,"text":816},"\u003Cp>A bejárattól busszal vittek be a szurdokhoz, ahol annak peremén, az egészen eddig húzódó dzsungel árnyékában haladtunk. A lábunk között minduntalan coatik bukkantak föl valami csemege reményében. Ez a macskaméretű, tömött, barnabundás, hegyes pofájú jószág fürgén mozog, miközben fekete gyűrűs, testétől hosszabb farát függőlegesen tartja. Nem mászik az emberre, de figyel minden kínálkozó alkalmat. Tőlem is ellopott egy kis kekszet, amikor a hátizsákomat a földre tettem. Néztem, ahogy apró, mozgékony orrocskájával szimatolgat, majd egyetlen pillanat alatt, zsebtolvajt megszégyenítő ügyességgel és gyorsasággal bebújt a hátizsákba, kettéharapta a zacskót, és már futott is a csemegével. Az erdő aljnövényzetében aguti keresgélt élelmet. A 30 cm-es rágcsálót a zöldesbarna bundája szinte láthatatlanná tette. Egérszerű, fekete gombszemeivel és hegyes orrával kutatott valami ennivaló után. Amikor megtalálta, mókus módjára a hátsójára ült, és két mancsával fogva a zsákmányt, apró, gyors mozdulatokkal rágcsált.\u003C\u002Fp>",{"id":818,"layout":36,"value":819},"d39346bb-50b2-4a88-b508-906edf39f452",{"image":820,"text":38},"feeb6441-5e61-4d48-9906-bbcc950fc93a",{"id":822,"layout":31,"value":823},"c84cad2c-a68b-49c4-b4e6-9e3bf6ec80f0",{"image":7,"text":824},"\u003Cp>A hasadék másik oldalán eközben szakadatlanul zuhogott a víz a mélységbe. A levegőben keselyűk köröztek. Vége-hossza nem volt a vízesések sorának, amelyek áradáskor összefüggő vízfüggönnyé válnak. Az ég felé törő vízpermeten megtörő napfény gyönyörű szivárványokat festett a vörösesbarna sziklák elé, amelyeken üdezöld növényzet tenyészett. A kék égen bárányfelhők úsztak csak azért, hogy a látvány még tökéletesebb legyen.\u003C\u002Fp>",{"id":826,"layout":36,"value":827},"2d59ddf1-dc54-423a-bd47-fa38e58155d7",{"image":664,"text":38},{"id":829,"layout":31,"value":830},"ace6bcde-c074-45c9-8a61-baa66e6fce1d",{"image":7,"text":831},"\u003Cp>Az Ördögtorokhoz érve megtapasztalhattuk a víz erejét. A hatalmas üstnek csak a kijáratáig lehetett eljutni, de a mellette lezúduló áradatnak is gyomorremegtető volt a robaja. Lesétáltunk egészen az alsó vízfelület fölött futó járdáig. Onnan felnézve egészen kicsinek és gyengének éreztem magunkat. Törpék voltunk az óriások jakuzzijában. És ők éppen pancsolósat játszottak. Az ösvény egészen a szurdok közepéig vezetett, ahol pillanatok alatt ronggyá áztatott az aprószemű vízpermet. Körbevett minket a rohanó ár, körbeölelt a vízesések sora, csurgott rólunk a víz, fölöttünk pedig a sziklaperemről elragadott apró cseppekből álló felhő gomolygott. Nem lehetett betelni a látvánnyal, miközben minden érzékszervünket lekötötte ez a csoda. Hallottuk a dübörgést, éreztük a víz illatát, tapintottuk hűvösségét. Ettől jobban csak a tenger mélyén tud befogadni a víz.\u003C\u002Fp>",{"id":833,"layout":36,"value":834},"17720dff-fb4d-4b4d-b89e-dc8f8c51ba2f",{"image":835,"text":38},"6d824438-7de2-4347-8076-0a3e5161e9a7",{"id":837,"layout":31,"value":838},"7aee5e6d-8f16-4ff9-9036-6e6848a44567",{"image":7,"text":839},"\u003Cp>Lifttel lehetett feljutni egy toronyba, ahonnan úgy 50 méteres magasságból lehetett rácsodálkozni erre a látványosságra. Még innen a magasból sem lehetett befogni a maga teljességében. Sem szemmel sem aggyal. Akár milyen messzire is fókuszáltam, még azon túl is folytatódott. Igazuk van a Braziloknak, innen nagyon szép az Iguazú-vízesés, de valahogy a másik oldalról lehet igazán megélni. A kettő együtt tökéletes.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Rövid, de emlékezetes Brazil látogatásunk után visszakocsikáztunk Argentínába, és repülőre szálltunk. Ahogy a gép emelkedett, még magasabbról szemlélhettük meg a tájat. A mohapárnaszerű, végtelen, zöld dzsungelt hatalmas kanyarokkal meanderezve szelte át a békésnek tűnő folyó, hogy azután minden előjel nélkül alábukjon, és ne maradjon belőle más, mint egy hasadék, és egy ég felé törő páraoszlop. És persze a feledhetetlen emlék.\u003C\u002Fp>",{"id":841,"layout":36,"value":842},"c7cc45a1-7757-4cb6-8e8b-6f7fdc56376c",{"image":843,"text":38},"e705855c-6c7f-4bcf-b887-ded2b587c896",{"id":845,"layout":31,"value":846},"0e60ce24-ad16-46f2-a610-c5bc64bae493",{"image":7,"text":184},"2026-04-24T09:09:57",[],[],[],[],{"hu":853},{"title":38,"description":38,"keywords":38},[],[]]