[{"data":1,"prerenderedAt":-1},["ShallowReactive",2],{"layout-nav":3,"inspiracio-slug-series":3,"footer-settings":3,"inspiracio-patagonia-kalandtura-gyorstalpalo-a-pampak-nepe-a-gauchok":4,"inspiracio-tours-patagonia-kalandtura-gyorstalpalo-a-pampak-nepe-a-gauchok":50,"inspiracio-series-articles-patagonia-kalandtura-gyorstalpalo-a-pampak-nepe-a-gauchok":118},true,{"id":5,"status":6,"title":7,"slug":8,"subtitle":9,"content":9,"cover":10,"date_created":11,"featured":9,"intro":12,"gallery_json":13,"content_blocks":14,"date_updated":38,"tours_jsom":39,"tours_json":40,"tours_related_json":41,"related_tours_json":42,"hash":9,"uuid":43,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":44,"seo":45,"domain_related":9,"domain_only":47,"tours_related":48,"related_destinations":49},53,"published","Patagónia kalandtúra gyorstalpaló - A pampák népe: a gauchók","patagonia-kalandtura-gyorstalpalo-a-pampak-nepe-a-gauchok",null,"95bb17c7-b368-407c-9c31-5de4ea62c834","2022-02-17T15:39:18","\u003Cp>A gaucho szó eredete máig ismeretlen. Martiniano Leguizamón azt mondja „A gaucho talán a kecsua huachu szóból származik, ami árvát, védtelent jelent. A legtöbben ezt az elméletet támogatják. de mondják azt is, hogy a chilei huaso, vagyis vidéki ember, az araukani indián gatchu azaz társ, az arab lovas jelentésű chaoch, a Kanári-szigeteki guanche vagy a XVIII. századi spanyol írók könyveiből ismert Rio de la Plata nomád vándoraira használt gauderio szóból származik. Az azonban biztos, hogy a spanyol utazó, Felix de Azara használta először a gaucho szót a gauderio szinonimájaként.\u003C\u002Fp>",[],[15,20,26,30,34],{"id":16,"layout":17,"value":18},"ce979025-5459-47e4-b240-a38311f9cb17","text",{"image":9,"text":19},"\u003Cp>„A gaucho, a végtelen pampa fia. Nyílt, ősi erő feszül benne, szinte már titokzatos…”\u003Cbr>Jorge Luis Borges (1899-1986)\u003C\u002Fp>",{"id":21,"layout":22,"value":23},"bd910771-568e-42e5-aded-6c6888ff3408","img",{"image":24,"text":25},"bbac0920-25d1-4f22-926c-1248cc599123","",{"id":27,"layout":17,"value":28},"fcb1b1f2-a6f2-4558-841c-abf29265d339",{"image":9,"text":29},"\u003Cp>A gaucho szó eredete máig ismeretlen. Martiniano Leguizamón azt mondja „A gaucho talán a kecsua huachu szóból származik, ami árvát, védtelent jelent. A legtöbben ezt az elméletet támogatják. de mondják azt is, hogy a chilei huaso, vagyis vidéki ember, az araukani indián gatchu azaz társ, az arab lovas jelentésű chaoch, a Kanári-szigeteki guanche vagy a XVIII. századi spanyol írók könyveiből ismert Rio de la Plata nomád vándoraira használt gauderio szóból származik. Az azonban biztos, hogy a spanyol utazó, Felix de Azara használta először a gaucho szót a gauderio szinonimájaként.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A gaucho, akárcsak a szabadon élő vadállatok, félelmet nem ismerve járta a szűz füves pusztát.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A spanyol író, Miguel de Unamuno így ír: „A gauchókban új életre kel a spanyolok ősi nomád ösztöne.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>Remek lovasként csak lóhátról dolgozott és egyfajta szánalommal tekintett a földön járókra. Lovával együtt, amelynek hátán bebarangolta a végtelen pampát, körüllengte a kaland és a dominancia sajátos levegője. Csak lóháton érezte teljes embernek magát.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Ez a vándorélet, a végeláthatatlan pusztában élő dicső magányának a XIX. század második felében felhúzott kerítések vetettek véget. A gaucho ekkor vált szimbolikus figurává, egy mítosszá, akiről költők énekelnek és akit ezek a művelt emberfők öltöztettek be a hagyomány ruhájába.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Unamuno ezt mondja: „Pontosan az eltűnése miatt vált a gaucho költőivé. Ma olyannak ismerjük, amilyen soha nem volt. A halála megfosztotta a valóság minden tisztátalanságától és megnyitotta számára az utat a legendák világába […] csak az lehet költői ugyanis, ami egykoron élt, de mára az öröklét részévé vált.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>Ma az argentin vidék munkásai, a paisanók az egykori gauchók örökségének hordozói. Ruházatuk és képességeik emlékeztetnek a gauchókra, de ők már nem azok a magányos vándorok, akik szomjazták a szabadságot.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Amikor az amerikai elnök, George Bush ellátogatott Argentínába, megkérte az Argentin Gaucho Szövetség akkori elnökét, Juan José Güiraldes-t, hogy magyarázza el, mi is az a gaucho pontosan.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Güiraldes a következőket válaszolta: „Elnök úr! Mivel Ön Texasból származik, biztosan ismeri a cowboyokat. Bennük és a mi gauchóinkban sok a közös vonás: Remekül bánnak a lovakkal, nagyon szeretik a hazájukat, megvan a saját becsületkódexük és vágyják a szabadságot.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>Bush tovább erősködött: „Biztosan van azért valami különbség!” Mire Güiraldes így válaszolt: „A legnagyobb különbség abban rejlik, hogy a cowboy mindig siet valahová, míg a gaucho mindent a maga tempójában intéz el.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>„Akkor maguk csinálják jobban” – válaszolt Bush.\u003C\u002Fp>",{"id":31,"layout":22,"value":32},"91e36920-2725-42ab-9f33-ddd06ca71607",{"image":33,"text":25},"e2b5d650-bada-4537-891d-a97fd3f583fc",{"id":35,"layout":17,"value":36},"e528ed7e-f59b-4940-97a2-8f4d8ae6cc80",{"image":9,"text":37},"\u003Cp>A gaucho világos bőrű és hajú emberek voltak, sokkal inkább néztek ki arabnak semmint indiánnak. A ruháik, szokásiak, poncsóik mind-mind a berber népekre emlékeztettek, a chiripás-aik a keleti emberek széles szárú nadrágjait idézték.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az argentín elnök, író Domingo Faustino Sarmiento is felhívja figyelmünket arra, hogy a gauchók mennyire hasonlítanak szokásaikban és megjelenésükben az arabokra.\u003C\u002Fp>\u003Cp>„Algírban, Oránban, Mascarában és a sivatagi telepeken számos arabot láttam, ahogyan – mivel alkoholt nem ihatnak- a kávézókban összegyűlnek. Letelepednek egy énekes és két gitáros közé és gyászos hangvételű dalokat játszanak, melyek a mi tristes-einkre (szomorú dal) emlékeztetnek.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>„Az arabok bőrből készült, szíjban végződő kantárszárat használnak, ahogyan mi is. A zablánk arab eredetű és számos szokásunk árulkodik arról, hogy őseink kapcsolatban álltak az andalúz mórokkal. Találkoztam arabokkal, akikről megesküdtem volna, hogy közülünk valók.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>A gauchók első munkája az uradalmakon az volt, hogy az állatok hátsó lábát egy kereszt alakú, hosszú fadarabhoz rögzített fémdarabbal megvágják, hogy az állat ne tudjon mozdulni. Később chasqui-ként (hírmondóként) alkalmazták őket. Végiggaloppoztak a pampán, hozták-vitték az üzeneteket. Amikor struccra vadászott, akkor choicero volt, ha gitárt ragadott és dalra fakadt, akkor ő volt a payador (trubadúr, rímfaragó), amikor a csordát hajtotta át a végtelen pampán, akkor pedig reserónak állt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A legismertebb resero Don Segundo Sombra volt, Ricardo Güiraldes híres regényének főhőse. Domador (lovak betörője), baqueano (vezető) és rastreador (nyomkövető) is volt egyben, tökéletes precizitással tudta meglasszózni az állatokat és egy szempillantás alatt billogot sütött bármilyen marhára.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A gaucho alakja számos irodalmi alkotásban felbukkan. José Hernández (1834-1886) Martín Fierro-ja a leghíresebb argentin költemény, melynek főhőse a gaucho Martín Fierro, a nép hőse, a bátorság és férfiasság nemzeti szimbóluma. A költemény maga szomorú történetet mesél el, hiszen a gaucho - feleségét, gyermekeit és otthonát hátrahagyva - kénytelen harcolni a Függetlenségi Háborúban. Emberfeletti kitartását és bátorságát kihasználják és végül egy olyan eszméért áldozza fel életét, aminek tartalmát soha nem is értette.\u003C\u002Fp>","2026-06-09T08:58:47",[],[],[],"[306,384,255,286,373]","fb1bbbdb-0f2f-4ee2-9d95-0da08c1fffa8",[],{"hu":46},{"title":25,"description":25,"keywords":25},false,[],[],[51,70,84,94,104],{"id":52,"slug":53,"title":54,"cover":55,"type":56,"no_date":47,"date_start":57,"date_end":58,"tour_length":59,"activity":60,"comfort":61,"services":60,"price_full":62,"currency":63,"statuses":64,"sort":9,"style":66},306,"patagonia-tuzfold-utazas-argentina-chile-kalandtura","Patagónia - Tűzföld kalandtúra – Argentína, Chile Overland","b39937cf-e7df-4848-8982-5442534c8962",2,"2027-03-10","2027-04-02",24,4,3,"6900","USD",[65],"bookable",{"id":56,"title":67,"slug":68,"color":69},"Overland kalandtúrák","overland-kalandturak","#F78F1E",{"id":71,"slug":72,"title":73,"cover":74,"type":56,"no_date":3,"date_start":75,"date_end":57,"tour_length":76,"activity":77,"comfort":56,"services":61,"price_full":9,"currency":9,"statuses":78,"sort":9,"style":80},373,"torres-del-paine-elchalten-tura-patagonia","Torres Del Paine O körtúra és El Chaltén – Patagónia gyalogtúra","3197dc0e-8c93-4355-9567-603f75901f78","2027-02-21",18,5,[79],"new",{"id":61,"title":81,"slug":82,"color":83},"Gyalogtúrák","gyalogturak","#45B649",{"id":85,"slug":86,"title":87,"cover":88,"type":56,"no_date":9,"date_start":89,"date_end":58,"tour_length":90,"activity":77,"comfort":61,"services":60,"price_full":91,"currency":63,"statuses":92,"sort":9,"style":93},255,"patagonia-tuzfold-tura-argentina-chile-utazas","Patagónia - Tűzföld gyalogtúra – Argentína, Chile","aa7bf9dd-6e75-48b4-9003-271491b8451f","2027-03-19",15,"5200",[65],{"id":61,"title":81,"slug":82,"color":83},{"id":95,"slug":96,"title":97,"cover":55,"type":98,"no_date":9,"date_start":99,"date_end":100,"tour_length":101,"activity":60,"comfort":60,"services":60,"price_full":9,"currency":9,"statuses":102,"sort":9,"style":103},384,"egyeni-patagonia-tuzfold-utazas-argentina-chile","Argentína, Chile – Patagónia - Tűzföld terepjárós kalandtúra",1,"2026-12-28","2027-01-20",26,[],{"id":56,"title":67,"slug":68,"color":69},{"id":105,"slug":106,"title":107,"cover":108,"type":56,"no_date":3,"date_start":109,"date_end":110,"tour_length":111,"activity":61,"comfort":60,"services":60,"price_full":112,"currency":63,"statuses":113,"sort":9,"style":114},286,"tuzfold-patagonia-kalandtura-argentina-utazas","Tűzföld és Patagónia legjava – Argentína kalandtúra ","ea8335ce-2711-4ad0-b1d6-7382926f44a3","2027-03-20","2027-04-01",11,"3900",[],{"id":98,"title":115,"slug":116,"color":117},"Felfedező kalandok","felfedezo-kalandok","#78BDDD",[119,152,192,213,265],{"id":120,"status":6,"title":121,"slug":122,"subtitle":9,"content":9,"cover":123,"date_created":124,"featured":9,"intro":25,"gallery_json":125,"content_blocks":126,"date_updated":143,"tours_jsom":144,"tours_json":145,"tours_related_json":146,"related_tours_json":147,"hash":9,"uuid":148,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":149,"seo":9,"domain_related":9,"domain_only":9,"tours_related":150,"related_destinations":151},68,"Patagóniai kalandtúra gyorstalpaló – Patagónia őslakosai","patagoniai-kalandtura-gyorstalpalo-patagonia-oslakosai","14a619f0-7861-40e9-a0aa-cba7a8a318a9","2023-04-07T11:05:05",[],[127,131,134,137,140],{"id":128,"component":129,"value":130},"42031556-5abf-42b3-bc96-6d91278514ae","InputWYSIWYG","\u003Cp>\u003Cstrong>Betelepülés\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az amerikai kontinens betelepülésével kapcsolatos elméletek száma szinte végtelen. Van aki az Atlanti-óceánon keresztül érkező egyiptomiaknak, van, aki a Csendes-óceáni szigetvilágból jövő polinéziaiaknak tulajdonítja az emberi civilizáció megjelenését, de olyan elmélet is született már, miszerint az egész emberiség bölcsője itt ringott. Mindazonáltal a legelfogadottabb elmélet szerint az ember a Bering-szoroson keresztül érkezett Alaszkába, mintegy 20,000 évvel ezelőtt. Akkoriban a jégkorszak hatására a Bering-szoros szárazulat volt, így Szibériából az állatok és az emberek is átvándorolhattak az amerikai kontinensre. 18,000 évvel ezelőtt aztán a jég elkezdett visszahúzódni, így megnyílt az út dél felé. \u003C\u002Fp>\u003Cp>A legkorábbi régészeti leletek szerint a Tűzföldön 10,000 évvel ezelőtt jelent meg az ember. Patagónia-szerte találunk korai sziklarajzokat, festményeket, de talán a LaCueva de las Manos (A kezek barlangja) a leghíresebb mind közül. Ezek a festmények úgy készültek, hogy az alkotó a sziklafalra helyezte kezét, majd valamilyen fúvócsővel növényi festékanyagot fújt rá, így a falon a kéz negatívja látható.\u003C\u002Fp>",{"id":132,"component":129,"value":133},"6048a81e-d3a9-4ae0-9743-076aa8b51480","\u003Cp>\u003Cstrong>A tehuelche nép\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>1520 előttről nincsenek feljegyzések Patagónia lakóiról. Magellán expedíciójának szorgos krónikása, Antonio Pigafetta ír először a guanakó-bőrbe burkolt óriásokról.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az őslakosok barátságos és nyitott természetét bizonyítja, hogy rendszeresen együttműködtek a területre érkező fehér emberrel. Az első chilei és argentin telepesekkel is ők keresték a kapcsolatot és hamarosan virágzott köztük a kereskedelem. Az őslakosok guanakó húst és bőrt, rókabőrt, borzbőrt, strucctollat adtak dohányért, kalapokért, alkoholért, szerszámokért és lisztért cserébe. Jól ismerték a környéket, így szívesen elkalauzolták az újonnan érkező telepeseket. Az első találkozás tehát nem volt különösebben traumatikus egyik csoport számára sem. Az elkerülhetetlen konfliktust a fehér ember föld utáni sóvárgása okozta. Az őslakosok nem ismerték a magántulajdon fogalmát (csak a kutyák és a lovak voltak magántulajdonban), társadalmukban a föld közösségi használatú.\u003C\u002Fp>",{"id":135,"component":129,"value":136},"bc56a59e-86ee-4521-8115-2355dc96de5b","\u003Cp>\u003Cstrong>A név eredete\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>Asz egyik legismertebb elmélet szerint Patagónia az őslakosokról, a tehuelche indiánokról kapta nevét, akikkel Magellán először csak hatalmas lábnyomok formájában „találkozott”. Ezért nevezte el őket „Pata Grau-nak” [portugál - nagy láb]. Egy másik történet szerint az őslakosok a kor népszerű lovagregényében, a Graeciai Primaleonban szereplő Patagonra emlékeztették Magellánt, aki ezért ezt a nevet választotta számukra. Végül, de nem utolsó sorban, a név eredetére vonatkozó elméletek között találunk olyat is, amely szerint az őslakosok szegénységét és spártai életmódját látva Magellán emberei a szinte értéktelen portugál fillérről a „patacaóról” nevezték el Patagónia lakóit. \u003C\u002Fp>\u003Cp>A nagy lábra vonatkozó teóriát Perito Moreno cáfolta meg, amikor több tehuelche indián lábát megmérte és arra a következtetésre jutott, hogy a valóban jóval az átlag feletti testmagasságukhoz képest a lábuk mérete kicsi. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy Magellán ettől még láthatott hatalmas lábnyomokat a tengerparton, hiszen az indiánok vastag, guanakó-bőrból készült lábbeliket viseltek.\u003C\u002Fp>",{"id":138,"component":129,"value":139},"531a54f3-57cb-4c2f-8ad6-32bf4b13e9b2","\u003Cp>\u003Cstrong>Életmód és szokások\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>Bárhonnan is ered a patagóniaiak neve, az biztos, hogy ők magukat aonikenknek nevezik. Persze akkoriban senki nem jutott eszébe ezt megkérdezni tőlük – ahogyan az a gyarmatbirodalmak korában jellemző volt. Az őslakosok guanakóra és nandura vadásztak, gyökereket, bogyókat, gyümölcsöket és magvakat gyűjtögettek.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Nomád életmódjuknak köszönhetően bejárták a teljes Patagóniai-platót, a Kordilleráktól az Atlanti-óceánig. Közösségeik nagycsaládi alapon szerveződtek, a társadalom élén a főnök állt. Minden közösség saját vándorlási területtel rendelkezett, a más területén való áthaladásnak szigorú szabályai voltak. Vándorló életmódjuk miatt nem alakultak ki a peruihoz vagy a mexikóihoz hasonló nagy civilizációk. Az 1869-es cenzus szerint 24,000, az 1895-ös szerint már csak 5,500 őslakos élt Patagóniában. Az akkori összeírások módszertani megbízhatatlanságát figyelembe véve is drasztikus létszámcsökkenés okát a „barátságos óriások” és a „civilizált” fehér ember közötti kapcsolatban kell keresni.\u003C\u002Fp>\u003Cp>An tehuelchékről szóló leírások mindegyike kiemeli magas testalkatukat és vakítóan fehér fogsorukat. A nők és a férfiak is festették arcukat, a festéket okkerből és a leölt állatok csontjából kinyert csontvelőből készítették. A nemi munkamegosztás szerint a férfiak feladata a vadászat, a nőké a gyűjtögetés volt, de ők készítették a textileket, ők állították fel a sátrakat és ők fontak kosarakat is. Vadászathoz a boleadorát használták. Ez a hajítófegyver két-három, struccínnal összekötözött kerek kőből állt. Segítségével akár 50 méteres távolságból is le tudtak teríteni egy guanakót. Képzett lovasok voltak, a gyerekek sokszor előbb tanultak meg lovagolni, mint járni.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A halottaikat ülő helyzetben, kelet felé fordított arccal helyezték örök nyugalomra, lovait leölték és megették. A ceremónia végeztével többé nem beszéltek az elhunytról.\u003C\u002Fp>",{"id":141,"component":129,"value":142},"f3749c0e-8d58-46b0-a9d7-cc6e7d80a1aa","\u003Cp>\u003Cstrong>A tehuelche hiedelemvilág\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>Kooch, a teremtő az idők kezdetétől létezett. Egyik nap a magányos és szomorú isten sírni kezdett: könnyeiből keletkeztek a tengerek, sóhajaiból a szél, a sötétség ellen kapálózó kezei pedig létrehozták a napot. A tenger közepében teremtett egy szigetet, amit benépesített állatokkal. Nem tetszett neki az éjszakára koromsötétbe boruló táj, így megteremtette a Holdat, aki egyből beleszeretett a Napkirályba. Miközben a szerelmesek egymással mulatták az időt az Idő megtermékenyítette az Éjszakát, nászukból pedig félelmetes szellemek és hatalmas szörnyek születtek, akik a hegyekben találtak otthonra. Az egyik ilyen óriás, Noshtex elrabolt egy felhőt és a barlangjába vitte. Házasságukból született Elal, a tehuelche mitológia hőse, az emberek teremtője.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A szelek megsúgták Noshtexnek, hogy a fia hatalmasabb lesz majd, mint ő, így az óriás megpróbálta elpusztítani. Elalt végül egy apró rágcsáló, a tucu-tucu mentette meg azzal, hogy elrejtette barlangjába. Amikor Elal már nem bujkálhatott tovább, a tucu-tucu összehívta az állatokat és a fiú végül egy hattyú hátán menekült el Patagóniába. A hattyú Chaltenben szállt le. A hideg és a szél ellen Elal azzal próbált védekezni, hogy összeütött két követ, így megtanult tüzet csiholni.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Közben egy kondorkeselyű elárulta Noshtexnek, hogy a fia Patagóniában lelt menedékre. A dühös óriás azonnal útnak indult, hogy elpusztítsa utódát. Elal védekezésül megteremtette az erdőket és az embereket, akiket megtanított az íj és a nyíl használatára. Apa és fia összecsaptak. Heves küzdelmükben annyira megizzadtak, hogy verejtékükből létrejött a Cardiel-tó, aminek vize pontosan ezért olyan keserű. Harc közben a tehuelchék hűtlenek lettek teremtőjükhöz, aki ugyan megbocsájtott nekik, de elhagyta őket. Hátrahagyott viszont egy őrzőszellemet és ígéretet tett arra, hogy haláluk után elkíséri őket a végső ítélet helyére.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A tehuelche nép mára már szinte teljesen eltűnt Patagóniából.\u003C\u002Fp>","2023-09-10T11:44:23",[],[],[],"[]","16b41551-5ae0-4ea9-b761-699c37fbec01",[],[],[],{"id":153,"status":6,"title":154,"slug":155,"subtitle":9,"content":9,"cover":156,"date_created":157,"featured":9,"intro":25,"gallery_json":158,"content_blocks":159,"date_updated":183,"tours_jsom":184,"tours_json":185,"tours_related_json":186,"related_tours_json":187,"hash":9,"uuid":188,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":189,"seo":9,"domain_related":9,"domain_only":9,"tours_related":190,"related_destinations":191},72,"Patagóniai kalandtúra gyorstalpaló – Két hegy, két legenda, két hódítás ","patagoniai-kalandtura-gyorstalpalo-ket-hegy-ket-legenda-ket-hoditas","cebec032-d0e4-4f55-98d5-09d6b6afb84c","2023-04-07T11:16:13",[],[160,163,169,172,176,179],{"id":161,"component":129,"value":162},"b11e8c94-c3aa-472e-bf06-b4025e113deb","\u003Cp>A Kordillerák csúcsa felől közelítő utazó elsőként a Fitz Roy lenyűgöző látványával szembesül. A büszke piramisra emlékeztető óriás mellett eltörpül a többi csúcs, szinte mágnesként vonzza a tekintetet, nehéz kivonni magunkat bűvköréből. De ha sikerül, akkor észreveszünk egy másik csúcsot, ami hasonlóan varázslatos. A Cerro Torre szintén legendás hegy. Az első hegymászók elátkozott hegyként, sziklába zárt sikolyként, pokoli sziklaként írták le, olyan csúcsként, aminek megmászása lehetetlen. a Fitz Roy expedíció francia orvosa ezt írta róla: „Még a gondolata is nevetséges és hiábavaló annak, hogy ez a hegy megmászható”.\u003C\u002Fp>",{"id":164,"component":165,"value":166,"props":167},"e0e32ac7-6682-410b-a96c-af6cd37f8443","InputDropzone","da54a6ed-fab9-4b07-b4a0-58ced78409bd",{"mode":168,"multiple":47,"imagesOnly":3},"cover",{"id":170,"component":129,"value":171},"aca006ed-4ce7-4e72-ba2a-9cdf543c02eb","\u003Cp>\u003Cstrong>Lionnel Terray, Guido Magnone és a Fitz Roy meghódítása\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>\u003Cem>„Amikor az otthonom kényelmes melegében hátradőlök és magányában hagyom, hogy az elmém végigjárja az emlékeimet, a kalandjaimat akkor Patagónia csúcsai szinte nem is tűnnek valóságosnak. Ezek a mesebeli formák inkább tűnnek egy lázálom őrült képsorainak, mint valódi hegyeknek.” – Lionnel Terray\u003C\u002Fem>\u003C\u002Fp>\u003Cp>Patagónia minden felfedezője említést tett a Fitz Royról\u002FChaltenről, de Alberto María de Agostini atya az, aki valóban felfedezte a világ számára a hegyet. Az Alpok hatalmas csúcsait addigra már meghódították, így – az európai hegymászó-elithez eljutva - az atya fotói felébresztették bennük a „vadászösztönt”. Mindenki „Patagónia legyőzhetetlen királyát” akarta meghódítani.\u003C\u002Fp>\u003Cp>1937-ben vágott neki az első kísérletnek egy olasz expedíció, de még csak a fal aljáig sem jutottak el. Utánuk többen is próbálkoztak, de senkinek nem sikerült megfejteni a gránitbástya titkát.\u003C\u002Fp>\u003Cp>1950-ben egy francia expedíció megmászta az Annapurnát, először lépve át ezzel a 8,000 méteres álomhatárt. Az expedíció egyik tagja Lionnel Terray „az Alpok lokomotívja” volt. 1951 decemberében Párizsból Buenos Airesbe repült szívében minden hegymászó dédelgetett álmával: meg akarta mászni a Fitz Royt!\u003C\u002Fp>\u003Cp>Perón elnök nagy szeretettel fogadta a mászókat, az argentin kormány minden segítséget megadott a kísérlet sikeres befejezéséhez. Az expedíció azonban tragédiával indult. Még mielőtt mászni kezdtek volna Jacques Poincenot belefulladt a Fitz Roy-folyóba. Később róla nevezték el a Fitz Roy közelében emelkedő egyik legszebb csúcsot. Halálának pontos körülményeit nem ismerjük, de az a szóbeszéd járja, hogy egy feldühödött birtokos – aki nehezen tűrte, hogy a jóképű francia elcsábította a feleségét - keze is benne lehetett a dologban. 1952 január 5-én kezdték felállítani az alaptábort a Blanco-folyó bal partján. Hevenyészett viskókat építettek a kidőlt fákból, ez szolgált az expedíció bázisául. A következő időszakban a tagok egy része az alaptábort igyekezett feltölteni a szükséges felszereléssel, Louis Lliboutry térképész és fizikus a terület kartográfiai felmérését végezte. Neki köszönhetjük, hogy a környező csúcsok közül jónéhány a francia repülés úttörőiről kapta nevét: Saint-Exupéry, Mermoz, Guillaumet...\u003C\u002Fp>\u003Cp>Egy felderítő csapat pedig azon igyekezett, hogy megtalálják a fal tövéhez vezető legjobb utat. Lassú és fárasztó folyamat volt, de abban az időben, az akkor rendelkezésre álló eszközökkel másképp nem lehetett elképzelni egy sikeres csúcstámadást.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az úgynevezett „magaslati tábor” egyszerű, hóba és jégbe vájt barlangból állt, amibe a férfiak behúzódhattak a zord időjárás elől.\u003C\u002Fp>\u003Cp>15 nappal az expedíció megkezdése után, a tapasztalt hegymászókat is megdöbbentő erejű szélben nekivágtak a falnak. Rögtön az első nap rájöttek, hogy ez bizony más, mint az Alpokkban mászni! A rájuk váró 700 méterből egy nap alatt csak 20-at tudtak teljesíteni, a fal sokkal technikásabb volt annál, mint amire számítottak, a szél fülsüketítően tombolt, vészesen fogyott az élelmük és a tüzelőjük. Miután a magaslati táborban beomlott az egyik barlangjuk, a mászók visszatértek az alaptáborba. Az estanciák tulajdonosai ellátták őket élelemmel és ginnel, de még ez sem tudta jobb kedvre deríteni az expedíció tagjait. Úgy\u003C\u002Fp>\u003Cp>tűnt, Madsen próféciája valóra válik: Isten azért teremtette a Fitz Royt, hogy alázatra tanítsa az emberiséget, hogy megmutassa a teljesítőképesség végső határát, melyet senki nem léphet át.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Január 28-án az idő kedvezőbbre fordult. Minden kezdődött elölről: újra felhordták a felszerelést és Terray és Magnion három nap múlva ismét nekivágott a falnak. Lassan ,de biztosan haladtak felfelé. 120 méter megtétele után leereszkedtek, hogy másnap újúlt erővel vágjanak neki a falnak. Érzeték, hogy most vagy soha, mert ez a hegy nem ad második esélyt senkinek! A lehető legkevesebb felszereléssel vágtak neki, de tudták, hogy mindenképpen a falon kell tölteniük az éjszakát. Egy keskeny párkányon bivakoltak, majd reggel – némi cukros víz elfogyasztása után – elindultak a csúcs felé. A felhőtakaróba burkolózott hegyen egyre erősödött a szél. Lionnel, a hegymászás nagy legendája, akinek állóképességét és kitartását még a nepáli serpák is nagyra becsülték, életében először úgy érezte, hogy legyőzték. A visszavonulás mellett döntött. A társát, Guido Magnonet azonban hatalmába kerítette valami őrület, mert más szóval ezt nem lehet jellemezni: átvette a vezetést és ezzel újra feltüzelte Terrayt is.\u003C\u002Fp>\u003Cp> A teljesítőképességük határán, rögzítésre alkalmas szögek nélkül, úgy, hogy 48 órája nem ettek és nem ittak 1952 február 2-án, 17:00-kor a két mászó felért a csúcsra. A zsebükbe tettek egy-egy apró követ és leereszkedtek. Meghódították a meghódíthatatlant.\u003C\u002Fp>",{"id":173,"component":165,"value":174,"props":175},"7e25f3a0-3d06-425f-8afd-d7fcae1c1deb","d7c9168b-cca4-497c-bc0a-97c01723b716",{"mode":168,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":177,"component":129,"value":178},"46796066-53ce-41fe-832f-8046bcb36e6a","\u003Cp>\u003Cstrong>Cesare Maestri és a Torre\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Fitz Roy meghódítása után a Torre lett a szűz csúcsok után áhítozó mászók legújabb álma. Bár alacsonyabb a Fitz Roynál, a Torre még annál is technikásabb hegy. A Csendes-óceán felől érkező nedves légáramlatok pillanatok alatt képesek vihart kavarni, a függőleges falon néhány óra leforgása alatt vastag hóréteg alakulhat ki, ami a hirtelen bekövetkező melegedéssel azonnal lecsúszik, fogságba ejtve a mászókat.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Torre az első pillanattól az olaszok „játszótere” volt. 1957-ben két olasz expedíció is megpróbálta megmászni. A nyugati oldalon a híres Bonatti és Mauri próbálkozott. A „Remény nyergéig” jutottak, a Torre és az Adela csúcs közötti nyeregig. Innen még 100 métert tudtak megtenni, de vissza kellett fordulniuk. A keleti oldalról induló expedíciónak sem volt nagyobb sikere. Az csapat vezetője, a híres Bruno Detassi így nyilatkozott: „Ezt a hegyet lehetetlen megmászni! Megtiltom, hogy bárki újra próbálkozzon!”.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az expedíció egyik tagja, „a Dolomitok pókja”, Cesare Maestri azonban úgy érezte, hogy neki az a végzete, hogy megmássza ezt a hegyet. A naplójában ezt írja: „Itt állunk, hiányérzettel a szívünkben. De hiszem, hogy mindent megtettem azért, hogy ez ne így legyen. Vissza kell jönnöm és vissza is jövök majd.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>Két évvel később Maestri újra ott áll a hegy lábánál. Az első napok a felszerelés szállításával teltek. Felállítottak három tábort, egyet a Torre-tónál, egyet a Mocho lábánál, egyet pedig 1,650 méteren, majd visszavonultak. Várták a jó időt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>1959 január 28-án úgy döntöttek, nekivágnak. Cesare Maestri, Cesarino Fava és Toni Egger gyorsan haladt a rögzített köteleken, 11 óra múlva elérték az északi falnál húzódó dombot, amit „A hódítás nyergének” neveztek el. Itt töltötték az első éjszakát. Másnap reggel Fava visszatért az alaptáborba, Maestri és Egger viszont továbbment.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Naplóbejegyzéseik megmutatják milyen szenvedések árán jutottak előre: „...előttünk tornyosul az északi fal. A hasadékok, rések jegesek. Toni visszanéz rám és én bólintok. Menjünk!”...”A hó és a jég az arcunkba vág. Minden porcikánkban érezzük a hideget.” 12 órával később a két hegymászó elért egy kisebb hómezők, ahol felállította hevenyészett bivakját. „Gyorsan telik az éjszaka. Az idő egész jó, csak az akaraterőnk kitartson!” – írja Maestri.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A második nap észrevették, hogy a hegyről több jégtömb lóg le, Damoklesz kardjaként lebegve a fejük felett. A második éjszakát a csúcstól 200 méterre töltötték. Napkelte előtt a csúcsot már felhők borították, a hőmérséklet egyre emelkedett, a barométer süllyedni kezdett. Tudták, hogy jön a vihar nyugat felől. Már nem csak a heggyel, hanem az idővel is küzdeniük kellett.\u003C\u002Fp>\u003Cp>„Toni elindult és átjutott egy csaknem függőleges falon. Halad felfelé, egyik sziklaszöget a másik után teszi be. Egyszer csak felkiált: Cesare! Nézd! Ott a csúcs!” Megannyi kínlódás, felkészülés és kudarc után megadatott nekik néhány pillanat a csúcson, a nyugati szél üvöltése közepette. Ami ezután következett az nem ereszkedés, hanem egy kétségbeesett kísérlet a menekülésre. A szél egyre erősödött, a hóréteg egyre vékonyabb lett. Mindenfelé lavinák indultak el.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az ötödik bivak után végre úgy érezhették: remény van a túlélésre. A széltől már védettek voltak, de a lavináktól még nem. „Éppen ereszkedtem, amikor hatalmas robajra lettem figyelmes.” – írja Maestri. „A falról épp akkor szakadt le egy óriási jégtömb. Toni! Vigyázz! – kiáltottam, majd a hátamat a falnak vetve igyekeztem a lehető legkisebbre összehúzódni. Érzetem, ahogy a szél végigsimít a testemen és akkor megfeszült a kötél. A lavina lecsapott Tonira és elsodorta. Csak a szél üvöltését hallottam, ott álltam, kezemben az immár súly nélküli kötéllel.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az expedíció kezdete óta fenyegető tragédia az utolsó pillanatban, a rögzített kötelektől egy karnyújtásnyira következett be. A végtelennek tűnő, magányos éjszakában Maestri ezt írtja naplójába: „Ma eldől a sorsom. Nem nézek fel, ha hallom majd a lavina robaját. Nem sikoltok majd, ha hirtelen minden csendbe borul körülöttem. És nem érzek majd boldogságot, ha mégis elérem az alaptábort.”\u003C\u002Fp>\u003Cp>1970-ben a büszkeségében sértett Maestri visszatért a hegyre, hogy revansot vegyen. A terve őrültségnek hangzik: télen akarja megmászni a hegyet, amikor az időjárás ugyan hidegebb, de egyben kiszámíthatóbb is. A kor minden technikájával felszerelkezve indul neki. A legtöbb újítást – például a dupla műanyag réteggel fedett bakancsot, vagy az alumínium bélésű kabátot – a mai napig használják a hegymászók, de Maestri még ennél is tovább ment. Kompresszort használt a sziklaszöget beverésére. 180 kilós felszereléssel vágott neki a csúcsnak.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Ahogyan a naplójában írja: „az időt nem órákban mérem, hanem centiméterekben”. 400 méterrel a csúcs előtt heves hóvihar állította meg, vissza kellett fordulnia. De továbbra sem adta fel. Bármennyit is kritizálták módszerét, 1970 nyarán visszatért és december 2-án végre véget ért a rémálom, ami évek óta kísértette. Feljutottak a csúcsra. A kritikusok persze tovább fanyalogtak. Maestri nem tekintette a csúcson álló hó-gombákat a csúcs részének, így nem is mászott fel rájuk. Az ellenségei ezért továbbra is azt mondták, hogy Maestri nem jutott fel a Cerro Torre csúcsára. Bármit is higgyünk, bárhogy is gondoljuk, azt biztos, hogy Maestri végül – bizonyíthatóan is - legyőzte a Torre legyőzhetetlen hitt gránittömbjét!\u003C\u002Fp>\u003Cp>Maestri épségben lejutott, de otthon sem úgy fogadták, ahogyan azt várta. A hegymászóvilág egy része nem hitte el, hogy feljutottak a csúcsra. A sikeres csúcstámadást bizonyító képeket Toni Egger készítette, kamerája vele együtt odaveszett. Négy évvel később egy angol expedíció megtalálta a holttestét, de a fényképezőgépe nem került elő. Maestrit hazugnak bélyegzik.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Torre mítosza napról napra nő. Angol és olasz mászók vágnak neki, majd fordulnak vissza. A hatalmas gránitszikla nem adja meg magát.\u003C\u002Fp>\u003Cp>\u003C\u002Fp>",{"id":180,"component":165,"value":181,"props":182},"bcaaafb4-bb7d-4226-87c3-74e5acc48d35","fdd1fdc9-e166-4239-8642-485a7e0ca777",{"mode":168,"multiple":47,"imagesOnly":3},"2023-09-10T11:31:21",[],[],[],"[30,193,106]","543814ea-8efc-4b63-95e4-eab53ff76cf6",[],[],[],{"id":193,"status":6,"title":194,"slug":195,"subtitle":9,"content":9,"cover":196,"date_created":197,"featured":9,"intro":198,"gallery_json":199,"content_blocks":200,"date_updated":204,"tours_jsom":205,"tours_json":206,"tours_related_json":207,"related_tours_json":208,"hash":9,"uuid":209,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":210,"seo":9,"domain_related":9,"domain_only":9,"tours_related":211,"related_destinations":212},81,"Patagónia kalandtúra gyorstalpaló – A maté ","patagonia-kalandtura-gyorstalpalo-a-mate","f97078b1-06a5-49ab-ba44-30f39d99ac1f","2023-09-10T11:41:07","\u003Cp>A kutyához és a lóhoz hasonlóan a maté is elidegeníthetetlen része a pásztorok életének. Előszeretettel fogyasztják szerte Argentínában és a környező országokban. Nem kezdődhet és nem végződhet nap úgy a birtokon, hogy ne fogyasszanak el egy-egy csészényit ebből a frissítő italból. Matét időtlen idők óta fogyasztanak a guarani indiánok. Kezdetben frissen fogyasztották, a fogukon szűrték át a leveleket, később szárított formában, forrázva, szívószállal itták. Maté leveleket az inka sírokban is találtak, ami bizonyítja, hogy már a spanyol hódítók megjelenése előtt ismerték és fogyasztották.\u003C\u002Fp>",[],[201],{"id":202,"component":129,"value":203},"d07018f3-c64b-48d2-9443-515b90fbebfb","\u003Cp>A kutyához és a lóhoz hasonlóan a maté is elidegeníthetetlen része a pásztorok életének. Előszeretettel fogyasztják szerte Argentínában és a környező országokban. Nem kezdődhet és nem végződhet nap úgy a birtokon, hogy ne fogyasszanak el egy-egy csészényit ebből a frissítő italból. Matét időtlen idők óta fogyasztanak a guarani indiánok. Kezdetben frissen fogyasztották, a fogukon szűrték át a leveleket, később szárított formában, forrázva, szívószállal itták. Maté leveleket az inka sírokban is találtak, ami bizonyítja, hogy már a spanyol hódítók megjelenése előtt ismerték és fogyasztották.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A jezsuita misszionáriusok eleinte megpróbálták száműzni a matét az indiánok életéből, főleg azért mert a gyógyítók a füstje belélegzésével kerültek transzállapotba és így kommunikáltak a szellemvilággal. Később a misszionáriusok is rájöttek, hogy az indiánok körében hatalmas rombolást végző alkoholnál jóval veszélytelenebb és egészségesebb a maté fogyasztása, így nem csak promótálni kezdték, hanem igyekeztek monopóliumot szerezni a termesztése felett. Még Európába is eljuttatták, ahol jezsuita tea néven vált ismertté. A gyarmati időszakban Argentína mellett Chilében, Peuban, Bolíviában és Ecuadorban is nagy népszerűségnek örvendett az ital, de aztán lassan visszaszorult a fogyasztása.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A maté a magyalfélék nemzetségébe tartozó bokros növény. A gondozott, nyírt példányok 6, a vadoin élők akár 10 méteresre is nőhetnek. Levele számos ásványi sót, citrom és aszkorbinsavat tartalmaz, de emellett koffeintartalma is magas. A guaranik ezért fogyasztották fáradtság és éhség ellen.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A betakarított leveleket szárítják, majd aprítják, így kerül a piacokra. Manapság főleg Argentínában, Uruguayban, araguayban, Brazília déli részén és Chiklében fogyasztják, minden régiónak megvan a maga sajátos ízesítési hagyománya. Patagóniában keserűen isszák, nem adnak hozzá semmilyen ízesítőt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Maga a maté csak egy forrázott ital. Különlegességét a fogyasztásának módja adja. Az italt baráti társaságban, nyugodt körülmények között, ráérősen szokás meginni. Nem ülünk le akárkivel matézni és nem is gurítunk le a torkunkon egy csésze matét, ahogyan a kávét szoktuk. Éppen ezért van az, hogy matét nyilvános helyen igen ritkán kínálnak az itallapon.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A szárított leveleket a maté-ba, ebből a fából vagy tökből készült tálkába szórják, 85 fokos vízzel leöntik és az elkészült frissítőt a ’bombillának’ nevezett fém szívószállal isszák meg. A matét mindig a házigazda szolgálja fel, ő önti a vizet a tálkába. A leveleket többször is használják, majd ha az elkészült italnak már nincs meg a jellegzetes kesernyés íze, akkor új leveleket szórnak a tálba.\u003C\u002Fp>","2023-09-10T11:55:56",[],[],[],"[193,30]","3e262021-edaa-4c3a-bb8a-b86b5985da1f",[],[],[],{"id":214,"status":6,"title":215,"slug":216,"subtitle":9,"content":9,"cover":217,"date_created":218,"featured":9,"intro":219,"gallery_json":220,"content_blocks":221,"date_updated":254,"tours_jsom":255,"tours_json":256,"tours_related_json":257,"related_tours_json":258,"hash":9,"uuid":259,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":260,"seo":261,"domain_related":9,"domain_only":47,"tours_related":263,"related_destinations":264},62,"Patagónia kalandtúra gyorstalpaló - Földünk egyik legszebb gleccsere, a Perito Moreno","patagonia-kalandtura-gyorstalpalo-foldunk-egyik-legszebb-gleccsere-a-perito-moreno","19b6fdf6-7588-4824-9907-46964c6038d6","2023-04-07T10:53:53","\u003Cp>\u003C\u002Fp>",[],[222,226,230,234,238,242,246,250],{"id":223,"layout":17,"value":224},"8a2acf92-bd2d-4d13-80fc-2559da84cdf2",{"image":9,"text":225},"\u003Cp>Bár a patagóniai gleccserek ma is látványos, masszív képződmények mégis eltörpülnek a múlt nagy gleccsereinek árnyékában. Az első gleccserképződés, ami nyilvánvaló nyomokat hagyott a tájon 3,5 millió évvel ezelőtt következett be. A jég a mai Andok keleti oldalától legalább 60 kilométerre nyúlt. Mintegy 1 millió évvel ezelőtt aztán megkezdődött Patagónia történetének legfontosabb jegesedése. A hátrahagyott morénákat ma is láthatjuk a Santa Cruz-folyó déli platójánál és a Kondor-sziklánál.\u003C\u002Fp>",{"id":227,"layout":17,"value":228},"a1ed4263-8351-416a-88e6-bcb7f1c827d7",{"image":9,"text":229},"\u003Cp>Az általánosan elfogadott nézet szerint a Patagóniai-plató szinte teljes déli részét jég fedte és egy hatalmas gleccsernyelv egészen a Magellán-szorosig lenyúlt. Magát a Magellán-szorost is a jég formálta, a tenger csak később nyomult be ide. Az Atlanti-óceán mai szintje alatti morénákból egyértelmű, hogy a Tűzföld jó részét is jég borította.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A jégkorszakokat váltó melegebb időszakokban az elolvadó jég hatalmas folyókat hozott létre, melyek az Atlanti-óceán felé igyekezve mély völgyeket vájtak maguknak. A következő jegesedés idején aztán a völgyeket gleccserek borították be, amelyek egyrészt hordalékot raktak le itt, másrészt tovább folytatták az eróziós munkát. Az utolsó jégkorszak után hátramaradt hatalmas medencék lassan megteltek vízzel és így jöttek létre Patagónia mai tavai.\u003C\u002Fp>",{"id":231,"layout":17,"value":232},"02d7c777-2a9c-4717-b11e-8940375a09cc",{"image":9,"text":233},"\u003Cp>Hogyan formálta az utolsó jegesedés az Argentino-tó és a Santa Cruz-folyó vidékét?\u003C\u002Fp>\u003Cp>18-20 000 évvel ezelőtt – az utolsó jégkorszak csúcspontján – a Kordillerákból lenyúló gleccsernyelv leért egészen az Argentino-tóig és a Santa Cruz-folyóig. A gleccser később visszahúzódott, nagyjából a mai helyére. Ezután újabb – kevésbé kiterjedt – jegesedés indult el, ami két morénahalmot hagyott hátra: egyet a Calafate és Cerro Frias közötti területen, egy másikat pedig a Calafate-Chalten között húzódó út mentén. A gleccser még hátrébb húzódott, így jött létre a jelenlegi Argentino-tó és ekkor keletkeztek a Punta Bandera és a Brazo Rico keleti oldalánál található morénák. Az újabb, kisebb jegesedés a gleccser jelenlegi lábától mintegy 2-10 kilométerre hozott létre morénákat. Ez a „kis jégkorszaknak” is nevezett időszak a középkortól egészen a XIX. század közepéig tartott. Azóta a patagóniai gleccserek – a világ minden gleccseréhez hasonlóan – egyre visszább húzódnak.\u003C\u002Fp>",{"id":235,"layout":17,"value":236},"582c7231-aa9f-46ac-a1ea-19c522076c7b",{"image":9,"text":237},"\u003Cp>\u003Cstrong>A Perito Moreno gleccser\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>„Akárhányszor nézel is rá, mindig olyan, mintha először látnád” – (J.L.Borges: The Sea)\u003C\u002Fp>\u003Cp>A többi patagóniai gleccserhez hasonlóan a Perito Moreno is a patagóniai jégmezőn „született”. A kutatások azt bizonyítják, hogy a 30 kilométer hosszú, 257 km2-es gleccser vastagsága az elmúlt 500-1000 évben alig változott. A Perito Moreno egyike a három olyan Patagóniai gleccsernek, amelyik nem húzódik vissza, sőt előre nyomul. Egy japán kutatócsoport 1952-ben megmérte a gleccser mozgását. Méréseik szerint a gleccser középen naponta 1,7 métert, a szélein 45 centimétert mozog.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Moreno sosem látta a róla elnevezett gleccsert, bár 1876-os útja során nagyon közel volt hozzá. 1879-ben a chilei tengerészet kapitánya, Juan Tomas Rogers írt először a gleccserről, amit az expedíciót finanszírozó Chilei Tengerészet Hidrográfiai Osztályának vezetőjéről Francisco Vidal Gormaz gleccsernek nevezett el. Néhány évvel később a gleccser nevét Bismarckra változtatták, majd 1899-ben kapta a Perito Moreno nevet. 1900- ban a gleccser a Magellán-félszigettől 750 méterre, 1908-ban 350 méterre, 1914-ben 100 méterre volt. 1917-ben érte el először a Magelán-félszigetet. 1926-ig kevés további adatunk van róla. A geológus E. Feruglio aztán a következőket jegyzi fel a gleccserről: „...a csatorna a gleccser és Cerro Buenos Aires partjai között elég széles ahhoz, hogy a leszakadó jégtömböktől biztonságban vitorlázzon át rajta egy hajó.” 1928-ban a patagóniai hegymászás nagy úttörője, Agostini számos fotót készített a gleccserről. A fényképekből ítélve a csatorna akkor körülbelül 150 méter széles lehetett. 1939-ben kezdtek a gleccserkutatók felfigyelni arra, hogy a gleccser előrevonulás kettéosztotta az Argentino- tavat. Természetes lefolyás hiányában a felgyülemlő víz aztán 1940 februárjában a víznyomás végül átszakította a jéggátat. 1942 márciusában újabb gleccser-szakadásnak lehettünk tanúi, ami megismétlődött 1947-ben, 1949-ben és 1952-ben is. Az azóta eltelt idő azt mutatja, hogy a szakadások 2-4 éves ciklusokban következnek be, utoljára 2016 márciusában történt ilyen.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Perito Moreno szakadása minden kétséget kizáróan az egyik leglátványosabb természeti jelenség, amit ember valaha láthat. A természet nyers erejét mutató jelenségeket – biztonsági okokból – általában nem láthatjuk a saját szemünkkel, de a gleccser könnyű megközelíthetősége és a jelenség viszonylagos ártalmatlansága lehetővé teszi, hogy részesei lehessünk ennek a csodának – persze csak ha szerencsénk van, hiszen a szakadás pontos időpontját szinte lehetetlen előre megjósolni. A gleccser-szakadás persze nem jár következmények nélkül. A kiszabaduló víztömeg kisebb-nagyobb áradásokat okoz a környéken.\u003C\u002Fp>\u003Cp>De hogyan és miért is következik be ez a szakadás? Amikor a gleccser eléri a Magellán- félszigetet természetes jéggátat képez, ami teljesen elzárja a Brazo Rico (az Argentino-tó déli nyúlványa) és a Canal de los Témpanos közötti területet. Az Argentino-tó vize továbbra is keresné az utat a tenger felé, de megreked a tengeri kapcsolatát elveszítő déli nyúlványában, aminek vízszintje így egyre emelkedik. A víztömeg folyamatosan a jéggátnak feszül, ami végül nem bírja tovább a nyomást és megreped. A repedésen keresztülfolyó víz felgyorsítja az olvadást és a gleccser végül átszakad. A megfigyelések szerint a szakadáshoz a Brazo Rico vízszintjének 13-25 méterrel kell megemelkedni.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Számos elmélet született arra, hogy vajon miért nyomul előre a gleccser, miközben a világ legtöbb gleccsere zsugorodik. Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint a Perito Moreno elfoglalta a szomszédos gleccser gyűjtőterületét, így nagyobb mennyiségű firn vagyis oromhó táplálódik bele.\u003C\u002Fp>",{"id":239,"layout":17,"value":240},"de8b443c-550c-4bc9-a7c9-530cf5f4dc11",{"image":9,"text":241},"\u003Cp>\u003Cstrong>Francisco Pascasio Moreno\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fp>\u003Cp>Igaz, hogy Moreno sosem látta a róla elnevezett gleccsert, mégis megérdemli, hogy néhány szóban megemlékezzünk azokról a feldefedézekről, melyek az ő nevéhez kötődnek.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Francisco Pascasio Moreno 1852-ben született. Már gyermekkorában is vonzódott a természettudományokhoz, olyannyira, hogy testvéreivel mini természettudományi múzeumot rendeztek be házuk padlásán. Egyik kirándulása alkalmával egy addig ismeretlen állat csontjára bukkant, amit később a tiszteletére ’Dasypus morenii’-nek neveztek el. 21 évesen Carmen de Patagones-be utazott, ami akkoriban a civilizált világ határának számított. Itt találkozott először az őslakos indiánokkal.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Chile 1849-ben alapította a mai Punta Arenas helyén az első települést. 1876-ban az argentin kormány expedíciót indított a területre, mert egyre inkább aggasztották a chileiek esetleges kolonizációs tervei a Santa Cruz-folyónál. Moreno is tagja volt az expedíciónak. Itt találta meg életcélját: Patagónia felfedezését. Egy évvel az expedíció után, immár az Argentin Tudományos Társaság igazgatótanácsának tagjaként, megszervezte az első nagyszabású expedíciót Carmen de Patagonesből a Nahuel Huapi-tóig. Miután visszatért Buenos Airesbe naplót írt az ismeretlen tájon tett utazásáról, de közben már az újabb expedícióra készült. Ezúttal FitzRoy és Darwin nyomában haladva a Santa Cruz-folyó eredetvidékének feltérképezése volt a célja. 1876 októberében indultak útnak. Januárra 13-án érték el a tavat, aminek Moreno az Argentino nevet adta. A tó déli partján haladva érték el a Kordillerákat gyalogosan, illetve lóháton. Innen észak felé vették az irányt, majd a Le Leona-folyón haladva érkeztek meg a Viedma-tóhoz. A folyót egy nőstény pumáról nevezte el La Leonának, ami út közben megtámadta és kis híján meg is ölte Morenót. A Viedma-tótól egy újabb tóig vezetett útjuk, amit az argentin szabadságharc vezetőjéről San Martínnak nevezett el. Ezután visszatértek a Santa Cruz –folyóhoz. Amikor felfelé haladtak a folyón 30 napig tartott az útjuk, a márciusi áradások miatt megduzzadt vízen azonban három nap alatt sikerült lejutniuk, bár a vad áramlatokban majdnem ottmaradt az expedíció minden tagja. Pavom-szigetéről aztán lóháton folytatták útjukat Punta Arenasba, majd visszahajóztak Buenos Airesbe.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Moreno hatalmas mennyiségű régészeti leletet halmozott fel útjai során. Ezeket később a Nemzeti Múzeumnak (a mai La Plata-i Természettudományi Múzeumnak) adományozta. Még csak 25 éves volt, amikor ismét délfelé vette az irányt, nem is sejtve, hogy ez lesz élete legbalszerencsésebb expedíciója. Az utazás célja ezúttal a Kordillerák mai Esquel és Bariloche közötti szakaszának feltérképezése volt. A Nahuel Huapi-tó közelében azonban fogságba ejtették az indiánok és csak igen kalandos körülmények között, egy tutajon tudott végül elmenekülni. 300 kilométert tett meg a Limay-folyón lefelé, mire végre megmentették az éhhalál határán álló, végletekig kimerült tudós-felfedezőt. Buenos Airesbe visszatérve ünneplő tömeg fogadta, de a kormányhivatal már kevésbé volt boldog. Azzal vádolták, hogy nem az eredeti terveknek megfelelő útvonalon vezette az expedíciót és nem is osztoztak abbéli meggyőződésében, hogy a határokat legjobban azok megismerésével lehet megvédeni. A kimerült és csalódott Moreno ekkor lemondott hivatali pozícióiról és Európába hajózott, ahol tovább folytatta tanulmányait. 1884-ben visszatért a Természettudományi Múzeum élére és egészen 1896-ig teljes mértékben ennek a munkának szentelte magát.\u003C\u002Fp>\u003Cp>1881-ben brit kezdeményezésre Argentína és Chile megállapodott a két ország között húzódó határról. Bár az egyezmény – elvben – nagyon világosan meghatározta a határokat, a gyakorlati életben ezek a határok nem igazodtak a természetes határokhoz, így mindkét ország a saját érdekeit szem előtt tartva értelmezte az egyezmény szavait minden vitás határszakaszon. 1896-ban a két ország úgy döntött, hogy az angol kormány felügyelete mellett újból tárgyalóasztalhoz ül és rendezi határvitáját. Mindkét kormány kinevezett egy bizottságot, melynek élén egy-egy szakértő (Perito) állt. A chilei szakértő, Diego Barros Arana hatalmas tudású értelmiségi volt, aki jelentésekre és könyvekre hivatkozva adta le beszámolóját. Az argentin fél Morenót kérte fel szakértőnek, aki – szokásához híven – centiméterről centiméterre végigutazta a területet, hatalmas mennyiségű földrajzi adatot gyűjtött és prezentált az ítélő testület előtt. 1902-ben VII. Edward döntése zárta le a Patagóniáról folytatott határvitát. 1903-ban Moreno szolgálataiért földterületet kapott a Nahuel Huapi-tó mentén. Elfogadta, majd vissza is adta a földet azzal a kitétellel, hogy azt annak természetes állapotában kell megőrizni. Így jött létre Argentína első nemzeti parkja.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Moreno egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig harcos szószólója volt a természeti értékek védelmének.\u003C\u002Fp>",{"id":243,"layout":22,"value":244},"a0ff5119-68b5-49b4-bfb9-4a3b260172ba",{"image":245,"text":25},"a0bd7273-3170-4c76-8e18-4c556232ec8d",{"id":247,"layout":22,"value":248},"cf653f8a-54bf-410d-ac0f-f301ae8408c5",{"image":249,"text":25},"2e788487-cb15-44ae-82d9-403d64dec449",{"id":251,"layout":22,"value":252},"a72b5b42-c866-4444-8fdb-d4924296038d",{"image":253,"text":25},"a4a66b29-9ba2-4c47-9067-87f65edfe5cb","2026-07-08T22:18:11",[],[],[],"[307,306,255,286,384]","1a9df920-3937-4978-8765-7978b50636ba",[],{"hu":262},{"title":25,"description":25,"keywords":25},[],[],{"id":5,"status":6,"title":7,"slug":8,"subtitle":9,"content":9,"cover":10,"date_created":11,"featured":9,"intro":12,"gallery_json":266,"content_blocks":267,"date_updated":38,"tours_jsom":278,"tours_json":279,"tours_related_json":280,"related_tours_json":42,"hash":9,"uuid":43,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":281,"seo":282,"domain_related":9,"domain_only":47,"tours_related":284,"related_destinations":285},[],[268,270,272,274,276],{"id":16,"layout":17,"value":269},{"image":9,"text":19},{"id":21,"layout":22,"value":271},{"image":24,"text":25},{"id":27,"layout":17,"value":273},{"image":9,"text":29},{"id":31,"layout":22,"value":275},{"image":33,"text":25},{"id":35,"layout":17,"value":277},{"image":9,"text":37},[],[],[],[],{"hu":283},{"title":25,"description":25,"keywords":25},[],[]]