[{"data":1,"prerenderedAt":-1},["ShallowReactive",2],{"layout-nav":3,"footer-settings":3,"inspiracio-slug-series":3,"inspiracio-megmasztam-a-kilimandzsarot-elmenybeszamolo":4,"inspiracio-tours-megmasztam-a-kilimandzsarot-elmenybeszamolo":50,"inspiracio-series-articles-megmasztam-a-kilimandzsarot-elmenybeszamolo":67},true,{"id":5,"status":6,"title":7,"slug":8,"subtitle":9,"content":9,"cover":10,"date_created":11,"featured":9,"intro":12,"gallery_json":13,"content_blocks":14,"date_updated":38,"tours_jsom":39,"tours_json":40,"tours_related_json":41,"related_tours_json":42,"hash":9,"uuid":43,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":44,"seo":45,"domain_related":9,"domain_only":47,"tours_related":48,"related_destinations":49},73,"published","Megmásztam a Kilimandzsárót! – élménybeszámoló","megmasztam-a-kilimandzsarot-elmenybeszamolo",null,"ac70c8ea-078d-4462-9110-2079c6aad773","2023-04-24T13:09:07","\u003Cp>Ki ne hallott volna már a nagy magyar utazók Teleki Sámuel és Kittenberger Kálmán utazásairól, az általuk bejárt és felfedezett világ egzotikumáról, és ki nem látta még Kenya és Tanzánia vadvilágának elképesztő állatvándorlását. Nyilván sokan ismerik Joy Adamson könyveit Elzáról az oroszlánról, és Pippáról a gepárdról, de Ernest Hemingway A Kilimandzsáró hava című műve is a klasszikusok közé tartozik. \u003C\u002Fp>",[],[15,20,24,30,34],{"id":16,"layout":17,"value":18},"2a29c717-f502-401c-9a54-b94553eb21ff","text",{"image":9,"text":19},"\u003Ch4>\u003Cstrong>Pogonyi Tibor élménybeszámolója kalandjairól a Machame-úton Afrika tetejére\u003C\u002Fstrong>\u003C\u002Fh4>",{"id":21,"layout":17,"value":22},"81664b50-08f3-43c2-b1aa-15fe9e1c18d0",{"image":9,"text":23},"\u003Cp>Ki ne hallott volna már a nagy magyar utazók Teleki Sámuel és Kittenberger Kálmán utazásairól, az általuk bejárt és felfedezett világ egzotikumáról, és ki nem látta még Kenya és Tanzánia vadvilágának elképesztő állatvándorlását. Nyilván sokan ismerik Joy Adamson könyveit Elzáról az oroszlánról, és Pippáról a gepárdról, de Ernest Hemingway A Kilimandzsáró hava című műve is a klasszikusok közé tartozik. A Közép-Afrika keleti területét csak a XIX. század közepén kezdték feltérképezni, ami csak tovább növelte az egzotikumát. Gyerekként én akkor figyeltem fel először erre a vidékre, amikor meghallottam, hogy az Egyenlítőn hó van. Nem tudtam elképzelni sem, hogyan lehetséges, hogy abban a hőségben ez megtörténhet. Aztán megláttam egy fényképet, amelyen az aranyló szavannán legelésző zsiráfok, zebrák és antilopok mögött egy szabályos kúpformájú, havas tetejű hegy türemkedik bele az ég kékjébe. Azóta már sokszor láttam ezt a képet, de nem gondoltam, hogy a valóságban is elém tárulhat a látvány.\u003C\u002Fp>",{"id":25,"layout":26,"value":27},"a96e5924-6c0a-432b-80b8-b3ff08575c2e","img",{"image":28,"text":29},"a2218a82-2de8-4bf7-b0a6-1aa4a70035bc","",{"id":31,"layout":17,"value":32},"4f3a5183-ef03-45e6-bc82-189f4ddc03e8",{"image":9,"text":33},"\u003Cp>Még egy éve sincs, hogy Zanzibáron jártam, de még akkor sem gondoltam, hogy eljutok oda. Most pedig egy repülőn száguldok a Szahara fölött, és izgatottan várom a találkozást. Sőt! Amennyiben a Hegy megengedi számomra, még a csúcsára is feljuthatok. Az előző hónapokban sokat készültem a kihívásra. Sokat túráztam, sőt magasabb hegyeket megmásztam, úgyhogy fizikailag felkészültnek érzem magam. De ott a magasság.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A hatezer méter nem vicc, ott nagyon kicsi a légnyomás, és igen kevés az oxigén. Ezeket is volt már szerencsém megtapasztalni, de az akklimatizációt újból és újból végig kell élni. Ráadásul ott van még a hideg is. Mondhatnám, hogy az nem probléma, hiszen csak fel kell öltözni. Igen ám, de korlátozottak a lehetőségeim, mivel a repülőre csak 23 kilogrammos csomagot adhatok föl, abba pedig bele kell férnie egy hálózsáknak, és a csúcstámadást követő három hetes szafarihoz szükséges holminak is. Miután a hegyre előkészített vízálló zsákomat beletettem az utazótáskámba, az gyakorlatilag megtelt. Nem volt mit tenni, kivettem egy polár felsőt és egy szélálló kabátot, amelyek hű társaim és segítőim voltak már a Mont Everest alaptábori túráján is. Ekkor csak bizakodhattam, hogy jó döntést hoztam.\u003C\u002Fp>",{"id":35,"layout":17,"value":36},"9ceb292e-cfa9-4356-8d7b-dd114451ea8f",{"image":9,"text":37},"\u003Cp>2023. 04. 24.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Hajnali 3 órakor keltem. A feleségem vitt ki a reptérre, akitől úgy búcsúztam el, hogy  nyolc nap múlva találkozunk Kenyában, ahová utánam repül.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az első útszakasz Amszterdamig tartott, ahonnan három óra várakozást követően elindultam 9 órás utamra, a Tanzániai Arusába. Érdekes látványt nyújtott az alattam elsuhanó táj folyamatosan változó képe. Miután végig repültünk az olasz csizma barna partja mellet, a Földközi-tenger végtelen kéksége következett. Óriási kontraszt volt Afrika száraz pusztasága, amely hamarosan sivataggá változott. Egy darabig a Nílus elképesztő méretű szalagját követtük, ami az egyetlen színfolt volt a tájban. Aztán lassan, nagyon lassan zöldülni kezdett a vidék, majd a felhőkkel takart esőerdők területe fölé értünk. Ekkorra a Nap éppen befejezte napi vándorútját és alábukott a horizonton. Utolsó sugaraival bearanyozta a tizenkétezer méteres magasságig felnyúló felhőoszlopokat.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Mivel az egyenlítő közelében jártunk, ez az otthon megszokotthoz képest a sokkal gyorsabban történt meg, és néhány perc alatt korom sötét lett. Az Egyenlítő hossza nagyjából a kétszerese a Budapesten áthaladó szélességi körének ezért az itt mérhető kerületi sebesség is kétszer nagyobb, tehát az égi jelenségek is gyorsabban játszódnak le. Ekkortól már csupán a koromfekete, csillagos ég alattunk elterülő felhőtakarót átjáró villámlások fényeiben gyönyörködhettem. A Kilimandzsáró reptérre este 8 órára érkeztünk meg. Az egy órás ellenőrzések, és a vízum kiváltása után még egy órát utaztunk a Moshi városában található szállásig.\u003C\u002Fp>","2026-06-09T09:02:48",[],[],[],"[232]","a914091f-493b-4a06-b735-6dccce650bc1",[],{"hu":46},{"title":29,"description":29,"keywords":29},false,[],[],[51],{"id":52,"slug":53,"title":54,"cover":55,"type":56,"no_date":9,"date_start":57,"date_end":58,"tour_length":59,"activity":60,"comfort":56,"services":61,"price_full":29,"currency":29,"statuses":62,"sort":9,"style":63},232,"kilimandzsaro-5895-m-hegymaszo-tura-tanzania","Kilimandzsáró (5895 m) hegymászó túra – Tanzánia","c72ea2c9-2957-4ffd-be04-760101b8030f",2,"2027-08-28","2027-09-04",8,5,3,[],{"id":61,"title":64,"slug":65,"color":66},"Gyalogtúrák","gyalogturak","#45B649",[68,120,141,206,251,326,424],{"id":69,"status":6,"title":70,"slug":71,"subtitle":9,"content":9,"cover":72,"date_created":73,"featured":9,"intro":74,"gallery_json":75,"content_blocks":76,"date_updated":111,"tours_jsom":112,"tours_json":113,"tours_related_json":114,"related_tours_json":115,"hash":9,"uuid":116,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":117,"seo":9,"domain_related":9,"domain_only":9,"tours_related":118,"related_destinations":119},80,"Megmásztam a Kilimandzsárót! – 6. nap: Millenium tábor (3820 m) – Mweka kapu (1630 m) – Moshi ","megmasztam-a-kilimandzsarot-6-nap","aba21c00-2c41-41a6-854d-9a3df0162f0c","2023-04-24T13:18:37","\u003Cp>Vidáman ébredtem, ráadásul nem kellett korán kelni. Nem volt már sok hátra, de mégis. 20 kilométer és 2000 méternyi süllyedés.\u003C\u002Fp>",[],[77,80,83,89,92,96,99,103,107],{"id":78,"component":79,"value":19},"2be60346-4175-4860-995e-519c859bf928","InputWYSIWYG",{"id":81,"component":79,"value":82},"5770dee7-d8f7-46d0-bd83-eabf576cb027","\u003Cp>2022.08.26.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Vidáman ébredtem, ráadásul nem kellett korán kelni. Nem volt már sok hátra, de mégis. 20 kilométer és 2000 méternyi süllyedés. Erre elvileg volt két napunk, mivel egyet megspóroltunk fölfelé menet. Reggeli közben megbeszéltük, hogy van még annyi erőnk, hogy egyetlen nap alatt lejussunk. Gyors táborbontást követően búcsút intettünk a délelőtti napsütésben fürdő Kibo sziklatömbjének, és megindultunk a lefelé vezető úton. Elég meredeken haladtunk a hangabokrok között, amelyek ágait vastagon belepték a szakállzuzmók, amelyek félméternyire is lelógtak onnan. Közöttük egyre gyakrabban megjelentek a virágzó Kilimandzsárói Proteák (cukorbokrok), amelyeknek majdnem öklömnyi virágai voltak. \u003C\u002Fp>\u003Cp>Az itt vezető út egy völgy permén kanyargott. Mivel igen meredek volt, az erózió nagyon keményen kikezdte, és helyenként méteres mélységbe vágódott a sziklába. A további elmosódás megakadályozása érdekében kikövezték, és lépcsőkkel látták el az útvonalat hosszú kilométereken át. A talajt lehet, hogy sikerült ezzel a módszerrel megvédeni a további kopástól, de magát az utat szinte járhatatlanná tették. A sárgadinnye nagyságú, hegyes szikladarabokból, nem kis munkával összerakott ösvény inkább valami próbapályára hasonlított, mint útra. Minden egyes lépéssel a bokatörést kockáztattuk, úgyhogy itt sietségről, vagy nézelődésről szó sem lehetett. Másfél óra alatt jutottunk le 850 métert ereszkedve, a 3100 méteren kialakított Mweka táborig. Erre a magasságra a protea bokrok már fákká növekedtek.\u003C\u002Fp>",{"id":84,"component":85,"value":86,"props":87},"27e4bd1a-b852-4340-94bc-4439e37d47ea","InputDropzone","d450f90d-a22c-445d-af19-4aad78a6a544",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},"cover",{"id":90,"component":79,"value":91},"03a4d285-d67f-4655-a985-2ecc2f2d3c98","\u003Cp>Innentől jelentősen megváltozott minden. Az út már nem kövekből volt megépítve, hanem farudakkal szegélyezték az útvonalat, sőt a lépcsőket is abból alakították ki. A környezet jóval csapadékosabbá vált ezért a növényzet is jelentősen átalakult. A proteák helyét gyorsan átvette az esőerdő dús növényzete. A nem túl magas lombkoronaszint nem zárta el teljesen a napfény útját, ezért viszonylag dús volt az aljnövényzet. A fák formája és a róluk lógó indák a földtörténet régebbi korszakát idézték. Ezt az érzést csak fokozta a páfrányok és páfrányfák megjelenése. A fás növények ágairól tömegével lógtak a szakállmohák. A száraz évszak ellenére az ösvény talaján viszonylag bőségesen folydogált a sárgás hordalékot szállító patakocska. Itt ismét megjelentek a kékmajmok és a gereza majmok. \u003C\u002Fp>",{"id":93,"component":85,"value":94,"props":95},"9fcda4a6-f19f-447a-afb9-fb8ca69f16de","4ef6abdb-cedd-4599-be0e-6203057a281c",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":97,"component":79,"value":98},"353a2183-0705-4a74-a373-12599604e9d4","\u003Cp>Újabb 1200 métert ereszkedtünk az egyre jobbá és szélesebbé váló úton, mire elértük a 65 kilométeres túra végét és megérkeztünk a természetvédelmi terület 1600 méteren megépített bejáratához, a \u003Cstrong>Mweka kapu\u003C\u002Fstrong>hoz. Ahogy ereszkedtünk végig azt érettem, hogy egyre erősebb vagyok, amit nyilván a jelentősen megnövekedett oxigénszint okozott. Az út végére így is alaposan elfáradtam, de azzal a jóleső érzéssel értem vissza a szállodába, hogy megcsináltam, még ha egy kis segítséggel is.\u003C\u002Fp>",{"id":100,"component":85,"value":101,"props":102},"a9ddea51-4505-4c1e-b82f-22354a7f38cd","261c34f3-9223-41c5-9f35-bdc970a6e2fa",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":104,"component":85,"value":105,"props":106},"c99737d3-70ab-4a92-968f-5f031cedaad4","495fd194-95bc-4642-8883-5b6c14c040b5",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":108,"component":85,"value":109,"props":110},"d9f99835-2266-435f-a82c-724ca1c3ebbc","43fbbad6-e6bb-4da1-bdfd-d088e3d7a2eb",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},"2025-06-23T08:46:24",[],[],[],"[]","d7b300a3-6705-4087-a7b3-192cd11b52b7",[],[],[],{"id":5,"status":6,"title":7,"slug":8,"subtitle":9,"content":9,"cover":10,"date_created":11,"featured":9,"intro":12,"gallery_json":121,"content_blocks":122,"date_updated":38,"tours_jsom":133,"tours_json":134,"tours_related_json":135,"related_tours_json":42,"hash":9,"uuid":43,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":136,"seo":137,"domain_related":9,"domain_only":47,"tours_related":139,"related_destinations":140},[],[123,125,127,129,131],{"id":16,"layout":17,"value":124},{"image":9,"text":19},{"id":21,"layout":17,"value":126},{"image":9,"text":23},{"id":25,"layout":26,"value":128},{"image":28,"text":29},{"id":31,"layout":17,"value":130},{"image":9,"text":33},{"id":35,"layout":17,"value":132},{"image":9,"text":37},[],[],[],[],{"hu":138},{"title":29,"description":29,"keywords":29},[],[],{"id":142,"status":6,"title":143,"slug":144,"subtitle":9,"content":9,"cover":145,"date_created":146,"featured":9,"intro":147,"gallery_json":148,"content_blocks":149,"date_updated":198,"tours_jsom":199,"tours_json":200,"tours_related_json":201,"related_tours_json":115,"hash":9,"uuid":202,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":203,"seo":9,"domain_related":9,"domain_only":9,"tours_related":204,"related_destinations":205},76,"Megmásztam a Kilimandzsárót! – 2. nap: Machame tábor (3030 m) – Shira tábor (3850 m)","megmasztam-a-kilimandzsarot-2-nap","794adfde-d599-4c48-93d5-baf866d3a3ab","2023-04-24T13:14:09","\u003Cp>Az éjszaka vártnál sokkal jobban telt. Néhányszor ugyan fölébredtem, de viszonylag pihent voltam. A hálózsákban átmelegedtem, igaz reggelre a hőmérséklet a várakozásom ellenére sem csökkent öt fok alá. Bizalommal telve vágtam neki a napnak.\u003C\u002Fp>",[],[150,152,155,159,163,166,170,174,177,180,184,187,191,194],{"id":151,"component":79,"value":19},"9fe3b067-e962-444d-b1bc-bcbf891437ae",{"id":153,"component":79,"value":154},"21846b28-795e-4a43-a4f5-38e0c13b58a0","\u003Cp> 2022.08.22.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az éjszaka vártnál sokkal jobban telt. Néhányszor ugyan fölébredtem, de viszonylag pihent voltam. A hálózsákban átmelegedtem, igaz reggelre a hőmérséklet a várakozásom ellenére sem csökkent öt fok alá. Bizalommal telve vágtam neki a napnak.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Ahogy elhagytuk a tábort, meredeken emelkedni kezdett a terep. Kőről kőre lépve, a viszonylag lassú tempó ellenére, gyors tempóban emelkedtünk. A köderdő hamarosan cserjéssé változott, amelyben a zuzmós törzsű bokrok már a hidegebb éghajlatot és a kevesebb csapadékot jelezték. Itt háromezer méter fölött már érezni lehetett a ritkuló levegő hatását, amelynek oxigéntartalma csupán 70%-a a tengerszintihez viszonyítva. Mélyebbeket kellett lélegezni, és egy-egy nagyobb lépéssor után meg kellett állni néhány lélegzetvételnyi időre. A terep nem kegyelmezett. Egészen a következő táborhelyig folyamatosan emelkedtünk. A csomag sem volt könnyű, mert tartalék ruhákat és 3 liter vizet is vinni kellett magammal. A körülöttünk úszó felhők egyre gyakrabban felszakadoztak, illetve lassacskán a felfőrétegek fölé kapaszkodtunk.  Néhány sziklakiemelkedésről pompás kilátás nyílt a tájra. Rendkívül különleges látványt nyújtottak a lobéliafélék közé tartozó üstökösfák, amelyek háromméteres magasságukkal, vastag, levéltelen törzsükkel és sárgás levelekből álló, gömbölyű üstökükkel a bokrok szintje fölé emelkedve, egymástól szinte szabályos távolságokban elhelyezkedve színezték a hegyoldalakat. Néhány örvös hollótól eltekintve nemigen találkoztunk állatokkal.\u003C\u002Fp>",{"id":156,"component":85,"value":157,"props":158},"6bd68d3b-0d23-4707-a890-aab92a3d03f7","4aa706dd-59a1-44e1-a22d-ff30c8df5698",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":160,"component":85,"value":161,"props":162},"a7b9e8fb-7193-4a65-acad-1f19657c10b6","80da4ff6-c3a7-4808-9c73-e7a612d28f0c",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":164,"component":79,"value":165},"fed6f009-b1b9-487e-9b0d-9e898a3836fa","\u003Cp>Nyugati irányban a kápráztatóan fehér felhőpárnából a Meru-hegy 4500 méteres csúcsa emelkedett az ég felé. Neve csupán véletlen egyezés, semmi köze a hindu hitvilág szent hegyéhez, az Tibetben van. A porladó kőzet púderszerűen finom pora vastagon belepte a bakancsunkat és a nadrágunkat, mire megérkeztünk a 3850 méteres magasságban felépített Shira táborba. A 900 méteres szintemelkedést 5,5 kilométeren tettük meg, amihez 5 órás gyaloglásra volt szükség. A tábor a Kilimandzsáró legöregebb és legalacsonyabb vulkáni kráteréről kapta a nevét, aminek a szélére építették. Meleg ebéddel fogadtak minket, ami nem csupán jól esett a fárasztó hegymenet után, de finom is volt. Ebéd után kiültem az étkezősátor mögé és megigézve bámultam a Kilimandzsáró előttem magasodó szabáyos vulkáni kúpját. Eközben a keletkezéséről és a magyar vonatkozásáról jutott eszembe néhány gondolat.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A globális felmelegedés következtében a Kilimandzsáró legendás hava egyes kutatók szerint  2030-ra teljesen el fog tűnni. Amerikai kutatók adatai szerint 1912 és 2000 között a hegy hómennyisége több mint 80%-kal csökkent. A folyamat egyre gyorsul, hiszen a helyi lakosság termőterülethez kíván jutni, mindezt pedig úgy oldják meg, hogy felégetik a hegyoldal erdőségeit. A területek felégetésének az a következménye, hogy kevesebb eső esik, hiszen azok „vonzzák” a csapadékot a hegyre. A mindennapos esők területén, ami az Egyenlítő környéki sávot jelenti, egy sajátos vízkörforgás működik. A buja növénytakaró olyan mennyiségű vizet párologtat el, hogy az a légkörbe jutva felhőkké áll össze, és vissza is hullik a talajra, amit a növényzet ismét hasznosít. Ezt a körforgást szakítja meg az erdőirtás. A hósapka elfogyásának tehát csak egyik oka a klímaváltozás, a másik a csapadék mennyiségének jelentős csökkenése.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Kilimandzsáró rétegvulkán Tanzánia északi részén, Kenya határának közelében. Méretei elképesztőek. 100 kilométer hosszú, 75 kilométer széles, és 500 kilométeres távolságból is látható. Fő csúcsa, az Uhuru, ami az ország és egyben Afrika legmagasabb pontja. Az Egyenlítőtől csupán 320 kilométerrel található délebbre. Története a földtörténeti Harmadidőszakban (252- 66 millió évvel ezelőtt) kezdődött, amit köznapi megfogalmazásban a dinoszauruszok korának is neveznek.  Ekkor történt a Pangea őskontinens drámai darabokra szakadása. Először az északi Laurázsia, és a déli Gondwana vált el egymástól, később pedig ezek is tovább darabolódtak. Ennek a gigászi erőket felszabadító folyamatnak a következtében formálódtak meg a mai kontinensek. A folyamat ma is tart, és a további feldarabolódásnak több helyen látszódnak a nyomai. Az egyik ilyen az afrikai Nagy-hasadékvölgy, amelynek északkeleti folytatása a Vörös-tenger és az Izrael-Jordánia határán húzódó mélyföld, amelyben a Holt-tenger található. Ennek a tektonikus folyamatnak a következménye a hasadékvölgy peremén kialakuló vulkánok sora. Ezek legnagyobbika a Kilimandzsáró, amely mintegy száz kilométer hosszú, és harminc kilométer széles hegyóriás. Három vulkáni kúp alkotja nyugatról kelet felé a Shira, a Kibo és a Mawenzi. Ezek közül a Shira a legöregebb, nagyjából kétmillió éves. Kalderája már régen eltűnt, helyén 3800 méter körüli magasságban egy plató található mivel a később kialakult Mawenziből kiömlő láva feltöltötte. \u003C\u002Fp>\u003Cp>A Kibo a legfiatalabb a maga háromszázötvenezer éves életkorával. Utolsó kitörése mintegy kétszázezer éve lehetett. Ez a középső, legmagasabb vulkán még szunnyadónak, nem kialudtnak tekinthető, mivel még mindig sok az olvadt magma alatta, és fumarolákon keresztül gázok távoznak belőle. A Mawenzi 5149 méteres csúcsával egy 11 kilométer hosszú plató köti össze. Túlnyomórészt bazaltból állnak, amely a mállás miatt erősen omlékony. Magasságára vonatkozóan az adatok eltérnek. Vannak források, melyek 6000 m-t meghaladó hegyként említik, de az utolsó hivatalos mérés szerint a legmagasabb pontja a Kibo kráterének délnyugati peremén elhelyezkedő csúcs, ami 5895 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Sokáig a Vilmos császár-csúcs nevet viselte, azonban az ország függetlenségének elnyerése óta Uhuru (Szabadság) -csúcs a neve. Megmászása a hét hegycsúcs kihívás egyik állomása.\u003C\u002Fp>",{"id":167,"component":85,"value":168,"props":169},"efe1f499-0c9a-44b0-a6c6-24b0b6d3f290","35148497-e530-4cfc-9ac2-ebc650a1bd82",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":171,"component":85,"value":172,"props":173},"5452e3f6-8650-449f-8f37-0e933cf8c8c9","1fc3d1dc-05d1-4ee8-931e-86fd5b4ccccc",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":175,"component":79,"value":176},"1661b424-d0f2-4e84-aca7-d3bcde472335","\u003Cp>Ernest Hemingwayt is megihlette a hely, amiről A Kilimandzsáró hava című elbeszélése tanúskodik.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Teleki Sámuel volt, aki elsőként érte el a Kilimandzsáró 5310 méter magasan húzódó hóhatárát. Széki gróf Teleki Sámuel (néhol Teleki Samu), főnemesi gróf széki Teleki család református ágának a sarjaként a Marosvásárhely szomszédságában fekvő Sáromberkén született, 1845. november 1-én. A magyar történelem során fontos szerepet betöltő Teleki család származástörténete az 1400-as évekig vezethető vissza, és a XX. század közepéig meghatározó jelentőségű, főleg politikai személyiségóriásokat adott a nemzetnek. Többek között a dédapja, gróf Teleki Sámuel  erdélyi kancellár volt, aki 50 ezer kötetes könyvtárának átadásával megalapította a marosvásárhelyi Teleki Tékát, az egyik első magyar közkönyvtárat, de a család nagytiszteletű tagja volt Teleki Pál miniszterelnök is, akit 1941-ben mészárolt le a Gestapo. Az ásványtant, geológiát és földrajzot tanult Teleki Sámuelt a családi hagyományoknak megfelelően 1881-ben az országgyűlés felsőházának tagjává választották. A politikai pályán ismerkedett meg Rudolf trónörökössel és feleségével, Stefánia hercegnővel. 1886-ban ők ösztönözték arra, hogy tervezett afrikai szafarija helyett inkább szervezzen expedíciót a Baringo-tótól északra elterülő feltáratlan vidékre, hogy megtalálja a sivatagi tavat, amelynek létezését helyi legendák sugallták. Ezek szerint a száraz terület közepén tenger van, amely körül óriások törzsei élnek, szigete pedig szörnyetegek és kísértetek otthona. Egyesek szerint Stefánia főhercegnőhöz fűződő gyengéd viszonya miatt kellett Telekinek afrikai száműzetésbe menni, mások szerint az udvarban nem nézték jó szemmel a közismerten magyarbarát trónörökös és Samu barátságát.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Teleki gróf egy magyar származású osztrák tengerészhadnaggyal, Ludwig von Höhnellel, mint térképésszel 1887 februárjában hagyta el a Tanzániai Panganit 18 tonna felszereléssel és 300 teherhordóval együtt. A Ruvu folyót követve ők lettek az első európai utazók, akik feltérképezték a Nagy-hasadékvölgy egy jelentős szakaszát. Teleki érte el elsőként a Kilimandzsáró 5310 méter magasan húzódó hóvonalát is, és az első felfedező volt, aki a Kenya-hegyre lépett. Ez utóbbi hegyen 4300 métert haladt felfelé. A hóhatárok elérése nem csupán nagyszerű sportteljesítményt jelentett. Teleki elsőként ismerte fel a hegységek hajdani nagy kiterjedésű eljegesedését. Ebből az következik, hogy valaha az Egyenlítő vidékén is mélyebbre húzódtak le a gleccserek, ami arra utal, hogy mindkét féltekén egyszerre köszöntött be a jégkorszak.\u003C\u002Fp>",{"id":178,"component":79,"value":179},"1cff2947-0bd9-4ce5-9d5e-18028909bd08","\u003Cp>Innen észak felé fordultak, hogy feltérképezzenek egy folyórendszert. A folyókat követve, 1888. március 5-én jutott el a mai Etiópia déli határánál található, legendabeli helyszínre, az akkor még Jáde-tengerként említett tóhoz, amelyet későbbi a trónörökösről Rudolf-tónak nevezett át. 1975-ben, ismét átnevezték a partjain élő Turkana törzsről. A Turkána-tó valaha összefügghetett a Nílussal, és a korai pleisztocénben érte el legmagasabb szintjét. Az expedíció során földtani léptékű, és néhány éves szintingadozás bizonyítékait is rögzítették. A pleisztocén közepén a Barrier elnevezésű gátszerű vonulat megszületésével a kapcsolat a folyóval megszakadt, és lefolyástalan, sós vizű tó jött létre, melynek vízszintje ezt követően 100 m-rel csökkent. Ennek a vulkáni vonulatnak a része a 646 m magas Teleki-vulkán, amelynek nincs helyi elnevezése. A korabeli tűzhányó-keletkezési elmélet szerint a vulkánok azért törnek ki, mert a tengervíz behatol a magmakamrába. A kontinens belsejében működő vulkán felfedezésével megdőlt ez a feltételezés. Eredményeire támaszkodva körvonalazódott az a hasadékrendszer, amelyet a Kelet-afrikai árokrendszerként vezetett be a földtudományokba, s amely a lemeztektonikai elmélet szerint a riftesedés, a kontinensszétválás iskolapéldája. A Lugugugut elnevezés (a hely, amely éget) a környék minden működő vulkánjára egyformán érvényes. A tűzhányó két hosszúkás, szabálytalan dombból áll, repedésekkel és számos kisebb kráterrel. Mindkét dombot kékesfekete, magas salaktartalmú hamupalást borítja, amely nagy porozitása miatt alig veri vissza a napfényt. A régebbi lávafolyások felszínén vékony oxidált réteg alakult ki, csokoládébarnára színezve azokat. A fiatalabb lávafelszínek acélszürkék. A salakos hamu felszínén sok helyen kivirágzik a finomszemcsés kén. Az expedíción felfedezett még egy kisebb tavat is, amelyet Stefánia-tónak nevezett el, és aminek a neve ma már Csev-Bahir.\u003C\u002Fp>",{"id":181,"component":85,"value":182,"props":183},"bc4ebe13-019d-4bea-9586-9b9522603d71","65b26c5f-b5fd-4513-b656-309cc868733c",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":185,"component":79,"value":186},"aaf075be-0277-4434-9bb9-09810f78a3c0","\u003Cp>Az utazók megfigyeléseket végeztek a feltárt területek klímájáról, állat- és növényvilágáról is. Növények és állatok mellett több mint 400 néprajzi tárgyat is gyűjtött, a legtöbbet a Maszai és Kikuju törzsektől. Túlélve a bennszülöttek számos támadását és az éhezést, az utazók végül gazdag gyűjtéssel tértek haza és megalapozták a Néprajzi Múzeum Kelet-Afrika gyűjteményét. Számos fotót is hoztak magukkal, ezek a Kolozsvári Állami Levéltárban vannak, nagy részüket még azóta sem publikálták. Az expedíció során 78 új növényfajt fedeztek föl, amelyek közül kettőt Telekiről neveztek el. Sajnos a gróf a Times-ban 1888-ban megjelentetett rövid beszámolón kívül nem hozta nyilvánosságra élményeit, megfigyeléseit. 1895-ben a gróf még egy utolsó sikertelen próbálkozást tett, hogy megmássza a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsát. Később eljutott Jávára, Szumátrára és Borneóra, kétszer elutazott Elő-Indiába és többször Szudánba. Hosszú betegség után, 1916 március 19-én hunyt el Budapesten.\u003C\u002Fp>\u003Cp>És én ott ültem, és nézem lenyűgözve a hegy előttem tornyosuló középső kúpját, amelynek oldalán a nagy magyar utazó is megfordult. Tűnődtem, sikerülhet-e nekem, amit először csak 1889-ben, két évvel Teleki próbálkozása után sikerült meghódítania Hans Meyernek és Emil Putschelernek.\u003C\u002Fp>",{"id":188,"component":85,"value":189,"props":190},"ed487df5-f3a0-4662-9ad4-7537f01f8bba","74eec73e-6bad-456c-9214-00096ed43af1",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":192,"component":79,"value":193},"4336d3eb-378f-4b11-9591-3b4193f77b75","\u003Cp>Délután tartottunk még egy akklimatizációs túrát, amelynek során felkapaszkodtunk Shira 100 méterrel magasabban fekvő, még valamennyire látható kalderaperemére, ahol megfigyelhettük azokat a kőzetformációkat, amelyek jól mutatták a többszörös rétegben lerakódott lávát, és ami miatt rétegvulkánnak nevezik az ilyen típusú vulkanikus hegyeket.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Vacsora előtt a kísérőink egyenként bemutatkoztak és elmondták, melyik törzsből jöttek, hogy hívják őket, és mi a feladatuk. Mi magunk is bemutatkoztunk, és elmondtuk miért vagyunk itt. Én magam annyit mondtam, hogy ötvenévesen eljutottam egy ötezresre, most pedig hatvanéves koromra meg szeretném lepni magam egy hatezressel. A bemutatkozást követően előadtak két olyan éneket, amelyből áradt az energia és a vidámság, amely egyébként alapvetően jellemezte a stábunkat. Mielőtt megterítettek nekünk, még láthattam, ahogy a Nap utolsó, aranyló sugaraival izzóvörösre festi a Shira bazalttönbjét, majd hirtelen alábukik a Meru mögötti felhőóceánba.\u003C\u002Fp>",{"id":195,"component":85,"value":196,"props":197},"18f10f36-52ba-494e-8df8-b9eb7972e978","87bc5350-a848-4477-b3db-ba677f3adc7a",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},"2025-06-23T08:46:05",[],[],[],"0ea6c598-29f6-4d91-bd8c-6ea8f16dbce8",[],[],[],{"id":207,"status":6,"title":208,"slug":209,"subtitle":9,"content":9,"cover":172,"date_created":210,"featured":9,"intro":211,"gallery_json":212,"content_blocks":213,"date_updated":243,"tours_jsom":244,"tours_json":245,"tours_related_json":246,"related_tours_json":115,"hash":9,"uuid":247,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":248,"seo":9,"domain_related":9,"domain_only":9,"tours_related":249,"related_destinations":250},78,"Megmásztam a Kilimandzsárót! – 4. nap:  Barranco tábor (3985 m) – Karanga tábor (4040 m) – Barafu tábor (4680 m)","megmasztam-a-kilimandzsarot-4-nap","2023-04-24T13:16:07","\u003Cp>Az éjszaka folyamán sokszor fel voltam, de összességében jól aludtam. Fél hétkor, napfelkelte előtt volt ébresztő. A Napot persze nem nehéz megelőzni egy szurdokvölgyben, ahová csak későn sütnek be az első sugarai. A nulla fok körüli hőmérséklet nem is kúszott följebb, csak amikor már elindultunk, és Nap melengető sugarai bevilágították a hegyoldalt.\u003C\u002Fp>",[],[214,217,221,224,228,232,235,239],{"id":215,"component":79,"value":216},"6e38c7e7-0bf4-445d-8a5b-cde4e6e6703c","\u003Cp> 2022.08.24.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az éjszaka folyamán sokszor fel voltam, de összességében jól aludtam. Fél hétkor, napfelkelte előtt volt ébresztő. A Napot persze nem nehéz megelőzni egy szurdokvölgyben, ahová csak későn sütnek be az első sugarai. A nulla fok körüli hőmérséklet nem is kúszott följebb, csak amikor már elindultunk, és Nap melengető sugarai bevilágították a hegyoldalt.\u003C\u002Fp>",{"id":218,"component":85,"value":219,"props":220},"088e0af1-0044-44bf-8915-dcb15ad3f7fa","a7f489b8-f187-450d-9857-3ecc40a945db",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":222,"component":79,"value":223},"7d4db242-415a-439b-b639-954a96bd1c80","\u003Cp>Miután átkeltünk egy patakmedren, amelyben itt-ott megfagyott a víz, olyan hegyoldalnak vágtunk neki, amelyet inkább mászni kellett. Szikláról sziklára léptünk, miközben a kezeinket is használni kellett. Igazi hegymászás volt, miközben jó kétszáz méternyit emelkedtünk.  Európában ezt már Via Ferratanak hívnák, és acélkötelekkel biztosítanák. Nehéz volt, de nagyon látványos, én ezt a részt igazán élveztem. A hegy déli oldalán haladtunk, ami a leg hidegebb, ugyanis már a déli féltekén jártunk, ahol minden fordítva működik. A Nap északon delel, emiatt az északi oldal a melegebb. Ennek ellenére a délen is csupán kisebb fehér foltok csillogtak, jelezve, hogy innen néhány éven belül teljesen el fog tűnni a hó. Spirálisan emelkedtünk a Kibo kelti oldala felé. És amikor azt mondom, hogy fölfelé, az bizony meredek emelkedőt jelent, kilométerenként legalább kétszáz métert. Lassan lépkedtünk. Nagyjából másfél másodpercenként negyven centit. Mélyeket kellett lélegezni, és folyamatosan kellett inni, naponta legalább 5-6 litert. Csak így lehetett elkerülni a fejfájást és a hegyibetegséget. Ennek persze a kimeneti oldalon is meg volt a hatása, naponta legalább tízszer kellett félrehúzódni egy alkalmas szikla mögé, hogy könnyítsek magamon.\u003C\u002Fp>",{"id":225,"component":85,"value":226,"props":227},"435590bf-2dbd-476d-8132-989991fe6bc2","60dbab76-3187-4a3c-8b2a-79b05340441a",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":229,"component":85,"value":230,"props":231},"f15fd2b3-3238-407a-be51-c8825ee5e2f7","cae0f394-16b4-4552-95fb-ba1075344d5c",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":233,"component":79,"value":234},"f4524cc3-7cda-402f-8dfd-4840d59b1ebc","\u003Cp>Az első meredek szakasz után ismét eltűnt minden növény, és puszta bazalttörmeléken haladtunk. Jobbkéz felől az alattunk elterülő felhőzet felszakadozó résein keresztül próbáltunk lekukucskálni a lenti, alsó világba, amerre a kenyai határvidéket lehetett sejteni.  Halványan ki lehetett venni a Tanzánia és Kenya határán fekvő, nagyjából 50 kilométerre levő Chala-tó körvonalait is. Balkézről a Kibo egyre alacsonyabbnak tűnő sziklatömbje kísérte lépteinket. A púderszerűen apróra taposott bazaltzúzalék miatt elég nagy volt a lépteink által felkavart por, ezért és a rendkívül erősen tűző Nap miatt folyamatosan az orromra húzott csősálban gyalogoltam. Két nagyon mély szurdokba is le kellett ereszkednünk, mire délben megérkeztünk az eredetileg tervezett táborhelyünkre, a 6 kilométernyi távolságban, 3950 méter magasan elhelyezkedő Karanga táborba. Habár csupán 100 méterrel voltunk magasabban, mint reggel, a ét völgy miatt már egy egész napi mászásmennyiség volt mögöttünk.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Mivel nagyon jól haladtunk, és jó erőben voltunk, úgy döntöttünk, megtesszük a másnapra kitűzött távolságot is. Így ebéd után egy táborhellyel magasabbra indultunk, a 4700 méteren felépített Brafu-táborba, ami a csúcstámadás alaptábora. Ebben a magasságban az összesen nagyjából 1400 megmászott méter és a megtett 10 kilométer erőt próbáló kihívás volt. Az északkelet felé vezető hosszú, poros, köves emelkedő nagyon kivette az erőnket. A rövid pihenők alatt igencsak jó érzés volt leülni egy-egy átmelegedett szikladarabra. Délután fél ötkor már úgy éreztem, éppen időszerű behúzódni, és kinyújtózni az addigra már felépített sátramba. A vacsora után gyorsan nyugovóra kellett térni, mert a másnapi ébresztőt hajnali fél négyre hirdették ki.\u003C\u002Fp>",{"id":236,"component":85,"value":237,"props":238},"d5387cb0-5073-47b1-b624-75008c11c512","750bf1d3-f45a-41c7-ac4f-c0934af2e684",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":240,"component":85,"value":241,"props":242},"9c683534-9195-4d0d-b2ad-85767247ca13","49553317-738a-445e-8e53-4f8edfac1ab2",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},"2025-06-23T08:46:14",[],[],[],"9572aa3c-b7b9-4f38-ae37-c9825dedd90c",[],[],[],{"id":252,"status":6,"title":253,"slug":254,"subtitle":9,"content":9,"cover":255,"date_created":256,"featured":9,"intro":257,"gallery_json":258,"content_blocks":259,"date_updated":318,"tours_jsom":319,"tours_json":320,"tours_related_json":321,"related_tours_json":115,"hash":9,"uuid":322,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":323,"seo":9,"domain_related":9,"domain_only":9,"tours_related":324,"related_destinations":325},75,"Megmásztam a Kilimandzsárót! – 1. nap: Machame kapu (1830 m) – Machame tábor (3030 m)","megmasztam-a-kilimandzsarot-1-nap","7cb594c2-35d5-43ce-b5f3-47e4cd61b5a8","2023-04-24T13:11:37","\u003Cp>Ezen a napon kezdtünk neki a Kilimandzsáró-kalandnak. Reggeli után rovancsot tartottak. Mindent kipakoltunk az ágyunkra, amit fel akartunk vinni a hegyre. Végig ellenőrizték, van-e nálunk minden, ami szükséges, illetve nincs-e fölösleges holmink, amit kár lenne cipelni. Kicsit kevesellték a ruházatomat, és a hálózsákkal is voltak fenntartásaik, de végül rábólintottak a felszerelésemre. Egy részét én vittem a hátizsákomban, a többit a teherhordók gondjaira bíztam egy vízálló táskában.\u003C\u002Fp>",[],[260,262,265,269,272,275,278,282,285,289,292,296,300,303,307,311,314],{"id":261,"component":79,"value":19},"83a8e833-3494-4a7a-828c-100bae7c8ed1",{"id":263,"component":79,"value":264},"1e234bff-74aa-41b9-b104-62749fb95f84","\u003Cp>2022.08.21.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Ezen a napon kezdtünk neki a Kilimandzsáró-kalandnak. Reggeli után rovancsot tartottak. Mindent kipakoltunk az ágyunkra, amit fel akartunk vinni a hegyre. Végig ellenőrizték, van-e nálunk minden, ami szükséges, illetve nincs-e fölösleges holmink, amit kár lenne cipelni. Kicsit kevesellték a ruházatomat, és a hálózsákkal is voltak fenntartásaik, de végül rábólintottak a felszerelésemre. Egy részét én vittem a hátizsákomban, a többit a teherhordók gondjaira bíztam egy vízálló táskában.\u003C\u002Fp>",{"id":266,"component":85,"value":267,"props":268},"00e196f9-6b63-464e-ab3c-473437809be3","11445680-b097-4fac-a22f-07a30f2a3723",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":270,"component":79,"value":271},"57fa57e4-ff00-4d33-b690-99560fee48fe","\u003Cp>Egy órát sem tartott a busszal az út, a túra 1800 méteren található kezdőpontjáig, a Machame-kapuig. Nevét a Kilimandzsárótól délre élő népcsoportról kapta. Még mielőtt oda értünk volna, megmutatta magát a hegyóriás. A reggeli napsütésben teljes pompájában láthattuk. Hatalmas sziklatömegét foltokban hó borította. Sem a távolságát, sem a magassággát nem tudtuk igazán felfogni, de a legmagasabb csúcsának a megcsodálásához fájdalmasan magasra kellett nézni. Ekkor már eluralkodott rajtam a várakozással teli izgalom. \u003C\u002Fp>",{"id":273,"component":85,"value":28,"props":274},"1b87a1c9-f052-4b69-80bf-ebf9fef25e38",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":276,"component":79,"value":277},"4b344456-030c-4840-9d6c-58678975e466","\u003Cp>A nemzeti park bejáratanál, óriási embertömeg mozgolódott. Ezernél biztosan többen lehettünk, akik a belépésre vártunk. A nagy többség teherhordó volt, de szép számmal volt turista is. Ki kellett váltani a belépési engedélyeket, alá kellett írni egy nyilatkozatot, majd pedig egy csomagátvizsgálás következett. De nem ám csak olyan ímmel-ámmal végzett, mintegy reptéren, hanem tüzetes. Mindent ki kellet szedni a zsákjainkból, és azokat egyenként megnézték, hogy bevihető-e. Miután ezzel is végeztünk, nekivágtunk életünk egyik legnagyobb kihívásának. \u003C\u002Fp>",{"id":279,"component":85,"value":280,"props":281},"1cd3527b-6c20-4dc0-ad5f-db2453b4743f","e7465d6a-1510-4ca9-8e22-ab2d6a112660",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":283,"component":79,"value":284},"e09e1a7d-74a2-4ec7-a9c5-1e258ba67b99","\u003Cp>Öten voltunk, plusz egy túravezető, és egy huszonöt fős kisérő csapat, akik mindent cipeltek a konyhától, a WC-n át, a csomagjainkig. A túratársam közül ketten terepfutók voltak, akik 50 kilométeres távot 1500 méteres szintemelkedéssel lazán teljesítettek, illetve volt egy házaspár, akik maratonfutók. Én pedig ugyebár nem mondhattam magam hasonló teljesítmények büszke tulajdonosának, de legalább messze én voltam a legöregebb.\u003C\u002Fp>",{"id":286,"component":85,"value":287,"props":288},"ce51e618-2fb2-4f4f-b78f-58c610d420a3","85974429-de1e-447a-b3e0-bdc308b768d9",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":290,"component":79,"value":291},"87bda4df-b3eb-46ed-a45e-366efc29d0e3","\u003Cp>Az ösvény folyamatosan és meredeken emelkedett. Az idő remek volt, tiszta ég és húsz fok körüli hőmérséklet. Magashegyi, trópusi esőerdőben jártunk, ahol a buja növényzet jótékonyan takarta el a mégoly távoli célunkat. A fák törzsét vastagon borította a moha és a zuzmó, ágaikról zöld drapériaként lógtak a kövér szakálzuzmó telepek. Az aljnövényzet nagyrésze saspáfrány volt, melyek között gyakran megjelentek a páfrányfák, és néhány apróvirágú lágyszárú is. Nehéz volt a gyaloglás, ráadásul sokszor igen magasakat kellett lépni, a gyökerekből és kövekből álló természetes lépcsőkön. Az emberáradat folyamatos volt. Az alaszkai aranyláz idején készült képet láttam magam előtt megelevenedni, amelyen egy végtelen sorban kígyóznak az emberek a Chilkoot-hágón a szerencsés megérkezés reményében. Néha mi kerültünk ki megpihenő csoportokat, máskor nekünk kellett félre állnunk a hatalmas csomagjaikat fejükön cipelő hordárok elől. A rengeteg ember miatt nem találkoztunk állatokkal, sőt még madarat is csak néhányszor hallottunk énekelni. Az egyetlen kivétel egy zászlósfarkú kolobusz, más néven gerezamajom csapat volt, amely vidáman hancúrozott a fejünk fölött. Nagy, fehér, bozontos farkukról lehetett megismerni őket. A vékony ágakon akrobatikus ügyességgel másztak és ugráltak. \u003C\u002Fp>",{"id":293,"component":85,"value":294,"props":295},"de4f3552-0084-412c-82dc-d7174ceaa512","e89f7bbc-8970-472d-b1e8-0c908fc19656",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":297,"component":85,"value":298,"props":299},"e380dcbd-9078-4349-9a2e-411b81755244","d486bb57-46bf-4457-8c07-bbfb729068ed",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":301,"component":79,"value":302},"c6cf3551-525f-40ce-a60e-9564720ed93a","\u003Cp>Több rövid pihenőt beiktatva hat óra alatt tettük meg a 12 kilométeres távot, amelynek során 1200 métert emelkedve, 3030 méteres magasságba jutottunk. Itt értük el a Machame tábort, amely egy kicsi, lejtős platón lett felállítva. A legjobbkor érkeztünk. A lenyugvó Nap utolsó sugarai szétoszlatták a felhőket a vulkán csúcsa körül. Ekkor már tisztán láthattuk, hová tartunk. A célunk még háromezer méterrel magasabban volt, amit innen még egy harminc kilométeres úton lehet elérni. Ekkor már kezdtem érzékelni a hegy nagyságát, ami egy kis félelemmel, de még több izgalommal töltött el.\u003C\u002Fp>",{"id":304,"component":85,"value":305,"props":306},"5485a4a8-4f20-4d80-a3d2-3bb4825c588b","c5cf1cf8-1a75-4fc8-8d72-9101515f547d",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":308,"component":85,"value":309,"props":310},"ee7639e8-36ac-45f4-b97a-ee514e7287d3","4e448146-0cbf-43a9-bb4c-362a348fc987",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":312,"component":79,"value":313},"45916ffd-526c-4be7-82bf-ae6e89f925dc","\u003Cp>Egy igazi sátorváros várt ránk, ahol a lent látott embertömeget szállásolták el. Nekünk volt étkező sátrunk és mobil WC-nk is. A kilátás pompás volt. A sziklaperemen túl végeláthatatlan felhőréteg terült el, amelyből csupán a magasabb hegyek emelkedtek ki. A pompás vacsora végére nagyon lehűlt a levegő, talán öt fok lehetett, de ezt a magasság és a fáradtság miatt jóval hidegebbnek éreztük. A koromfekete ég teljes pompájában mutatta meg azt a csillagtengert, amelyen fehér szalagként futott végig a Tejút csillogó sávja. Ez viszont csak egyet jelenthetett. Reggelre még hidegebb lesz. Még egy dolog miatt kezdhettem izgulni. Hoztam-e elég ruhát, ki fogom-e bírni a hideget? És a hideg éjszakát, amikor nem mozgok?\u003C\u002Fp>",{"id":315,"component":85,"value":316,"props":317},"c566db01-eb92-4a2c-a8d2-733d46290efd","fece0206-5760-48e9-baf5-0bfd27350d50",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},"2025-06-23T08:45:45",[],[],[],"fcd99474-812b-46c4-9367-837339261c70",[],[],[],{"id":327,"status":6,"title":328,"slug":329,"subtitle":9,"content":9,"cover":330,"date_created":331,"featured":9,"intro":332,"gallery_json":333,"content_blocks":334,"date_updated":416,"tours_jsom":417,"tours_json":418,"tours_related_json":419,"related_tours_json":115,"hash":9,"uuid":420,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":421,"seo":9,"domain_related":9,"domain_only":9,"tours_related":422,"related_destinations":423},79,"Megmásztam a Kilimandzsárót! – 5. nap: Barafu tábor (4680 m) – Stella Point (5752 m) – Uhuru csúcs (5895 m) – Millenium tábor (3820 m) ","megmasztam-a-kilimandzsarot-5-nap","aaa4d4ce-119d-46f2-bc54-798ce1fe5b8c","2023-04-24T13:18:05","\u003Cp>Fél tíztől éjfélig aludtam, ugyanis a napközben elfogyasztott 6-7 liternyi vízmennyiség éjszaka is dolgozott. De talán mindegy is, mivel sok csoport éjfél körül indult útnak a csúcstámadásra, emiatt az egész tábor olyan volt, mint egy zsibvásár. Persze ahogy elvonultak ismét lehetett volna szunyókálni, de a nagy tengerszint feletti magasság, és a 2-3 óránként jelentkező vizelési inger ezt teljesem megakadályozta, nem is beszélve a szomszédos sátrak cipzárhúzogatásairól.\u003C\u002Fp>",[],[335,337,340,344,347,351,354,358,361,365,368,372,376,380,383,387,391,394,398,402,405,409,412],{"id":336,"component":79,"value":19},"1acf1111-05a3-4897-bdde-d2810955f672",{"id":338,"component":79,"value":339},"46a0edb4-2f10-4cff-bced-3409287b3341","\u003Cp>2022.08.25.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Fél tíztől éjfélig aludtam, ugyanis a napközben elfogyasztott 6-7 liternyi vízmennyiség éjszaka is dolgozott. De talán mindegy is, mivel sok csoport éjfél körül indult útnak a csúcstámadásra, emiatt az egész tábor olyan volt, mint egy zsibvásár. Persze ahogy elvonultak ismét lehetett volna szunyókálni, de a nagy tengerszint feletti magasság, és a 2-3 óránként jelentkező vizelési inger ezt teljesem megakadályozta, nem is beszélve a szomszédos sátrak cipzárhúzogatásairól.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Kipihent már az előző este sem voltam, de most aztán úgy ébredtem, mint egy zombi. Az ébresztő után sokat nem kellett bíbelődni a készülődéssel, mivel este gyakorlatilag a mászó ruhámban aludtam el, a zsákomba pedig a vízen kívül mindent bepakoltam. \u003C\u002Fp>\u003Cp>Egy gyors reggelit követően, fél ötkor útnak is indultunk a koromsötétben. A cél a Kibo kráter legmagasabb pontja, az Uhuru csúcs volt. Több, mint 1200 méter szintemelkedés egy 5 kilométeres távolságon, 5000 méter fölött… Mínusz öt fok lehetett, de ezen a magasságon sokkal hidegebbnek érzi az ember, ameddig nem mozog. A hegycsúcsnál mínusz tizenöt fokra és szélre számítottunk, úgyhogy a táskán kívül mindent magamra vettem, amit tudtam. Alul három réteg volt rajtam, fölül hét, ráadásul ezek közül több is extrém helyzetekre lett gyártva. A fejemen síkámzsa, sapka és szélálló kapucni volt. Reggeli közben még vacogtam, viszont néhány lépést követően már kezdett melegem lenni, ekkor már úgy éreztem, akár az űrbe is kilőhetnének ilyen felszerelésben. .\u003C\u002Fp>",{"id":341,"component":85,"value":342,"props":343},"835fc04a-1e92-4e46-9f5d-4fca95deca27","8c501fcc-833b-4406-a9c8-d43beee2d2f1",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":345,"component":79,"value":346},"c5eecd69-60cf-4cfa-80e1-ea5e3b2a9f57","\u003Cp>Korom sötétben, fejlámpákkal vágtunk neki a sziklás terepnek. Az égen ragyogtak a csillagok, de ragyogott a hegyoldal is a sok szerencsét próbáló lámpájától. Kőről kőre kellett megküzdeni minden lépésért, néha még kapaszkodni is kellett a kiálló sziklákba\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az ösvény meredeken emelkedett, nekem pedig egyre inkább melegem lett, ami a rosszullétig fokozódott. Megálltam egy sziklaüregnél és lezuhantam a világ legkényelmesebb kődarabjára. Le kellet dobnom magamról egy csomó réteget, hogy aztán azokat egész nap cipelhessem.  Két kisérő is odaugrott segíteni, de úgy éreztem, hogy hat kéz nem olyan hatékony, mint kettő. Tiltakozni nem volt erőm, a csapat pedig távolodott, úgyhogy engedtem a segítő kezek mozdulatainak. Megtömtem a zsákom a fölöslegesnek ítélt ruhadarabokkal, majd zihálva a többiek után indultam. Felsejlettek gondolataimban a tanmesék a sírva reszkető túrázókról, akik majd megfagytak ezen az úton.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Tyúklépésben haladtunk a széles, délkeleti völgyben kitaposott útvonalon. Ez az ösvény csak annyiban különbözött a völgy többi részétől, hogy nem volt rajta annyi szikla. Eleinte semmit nem láttunk, csupán a lábunk előtti talajt, amit a lámpánk bevilágított. Olyan nehezemre esett a járás, hogy igazán nem is voltam kíváncsi semmire. Csak túl szerettem volna lenni rajta. A keleti égen narancs-vörösen világított a vékony holdsarló, mellette pedig vörösen izzott a Mars. Ennek látványa némileg elterelte a figyelmemet. De csak pillanatokra, mivel folyamatosan a terep egyenetlenségeit kellett néznem.\u003C\u002Fp>",{"id":348,"component":85,"value":349,"props":350},"b916d44b-16f5-4260-90ef-a72f5e82c973","af18c5d8-6889-4d97-8ea1-3ce202f4df91",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":352,"component":79,"value":353},"5f1b6063-c33e-44f2-b8ca-298af148870e","\u003Cp>Lépés, két nagy lélegzet, újabb lépés. De jó annak, aki elől megy! Ő már legalább hat méterrel előrébb, és egy méterrel feljebb jár! Kő, kő után, lépés, lépés után, egyik mély lélegzet, a másik mély lélegzet után. Éles kanyar jobbra, éles kanyar balra. Csend. Senki nem beszél. Ahhoz senkinek nincs ereje, senkinek nincs levegője. A vezető aprókat lépked, de könyörtelenül egyenletesen. Mintha gép lenne a ruhájában. Mindenki könyörgően tekint rá, hátha megesik rajtunk a szíve. Talán megállunk egy picit, talán le is ülhetünk, estleg alhatunk pár percet… De nem. Nem szól, mintha nem is látna. Nem is gép van a kabátban, hanem egy fagyos kőszikla! Már nem félek, már tudom mi vár rám. Körbevesz, átjár, uralkodik rajtam. Elérkeztem a végső határhoz. Feladom. Nincs miért.\u003C\u002Fp>",{"id":355,"component":85,"value":356,"props":357},"eae1180b-9ae8-40ef-84f8-2729c7cc1fc4","def6d5c8-9dda-4ae1-8917-00bb2c351bba",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":359,"component":79,"value":360},"64b7b068-5d18-433a-ab0c-dba989d71fcc","\u003Cp>Ekkor kezdett megvirradni, és Nap perceken belül teljes pompájával ragyogta be az eget. Még melegebb lett, és a gyaloglás is nagyon nehéz volt, úgyhogy újabb ruharétegeket pakoltam a zsákomba, ami így a vízzel és a fényképezővel messze meghaladta a tíz kilót. Gyakorlatilag csak botorkáltam. A szívem hevesen vert, a levegőt nem győztem venni, a szemem pedig majd lecsukódott a fáradtságtól. Az oxigénhiány tökéletes jellemzése. Nem csoda, itt mér legfeljebb 55%-nyi lehet, mint ott lent, a hátam mögött, valahol a mélyben.  Még alig haladtunk valamennyit, mégis a feladás gondolata foglalkoztatott. Nyilván a napok óta tartó folyamatos terhelés, és kialvatlanság, valamint a négyezer méter fölötti magasság együttesen okozták a kimerültségemet, de maga az út is kegyetlen volt.\u003C\u002Fp>",{"id":362,"component":85,"value":363,"props":364},"a0f5384c-6e7e-4218-a920-ff22e51bdd5a","3f65bfeb-0dd9-48bb-8419-338cd0ed02c4",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":366,"component":79,"value":367},"2f357d01-70e6-4f65-944d-ea68ffc77fec","\u003Cp>Tudtam, hogy még nagyon sok van hátra, és tudtam, hogy még ezer méternél is jóval többet kell emelkedni, ahol még kevesebb lesz az oxigén. A hátizsák pedig mázsányi súlyával húzta a hátam, és nem engedte mozdulni a lábam. A combizmaim acélkeményen feszültek, a légzésszámom legalább ötven volt percenként, de a szívversem is legalább száznyolcvan lehetett. Ekkor az egyik kísérőnk, a vékony testalkatú maszáj Charles odalépett hozzám, és elkérte a zsákomat. Kicsit szégyelltem, de nem kérettem magam sokáig, jólesően vettem tudomásul, és egyetlen mozdulattal átadtam a terhemet. Határozottan könnyebb lett a dolgom. \u003C\u002Fp>\u003Cp>Libasorban haladtunk, méternyi távolságra egymástól. Lassú, lábfejnyi léptekkel haladtunk a poros, köves úton. Túl ritkán és nagyon rövid pihenőket tartottunk, ami persze indokolt volt a hideg és az izommegmerevedés veszélye miatt. Még alig mentünk valamennyit mióta elvették a terhemet, mégis ismét úrrá lett rajtam a feladás gondolata. Azt éreztem, hogy nekem nem ez a ritmus a megfelelő, ezért engedélyt kértem a vezetőtől, hogy az aktuális pihenő vége előtt hagy indulhassak el a saját ritmusomban. Változtattam a tempón. Kicsit gyorsabban mentem, és úgy húsz lépésenként megálltam néhány mélyebb légvételre. Időnként egy csábító sziklára is leültem, de szigorúan csak 15-20 másodpercre. Így, néhány tíz méterrel a csapat előtt haladva küzdöttem méterről méterre magam fölfelé. Ekkorra már megjelentek az első betegek, akiket a korábban induló csapatokból támogattak lefelé. Fehérek voltak, hánytak és persze világukat sem tudták. Ez sem növelte az önbizalmam, de mivel időről időre erőre kaptam, csináltam tovább.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az álmosságom is elmúlt. Visszanézve a tábor egyre kisebb lett, az annak helyet adó plató pedig egyre távolodott. A semmiben gyalogoltam. A sátor már túl messze a visszatéréshez, a végcélt pedig még csak nem is sejtettem. Mindig egy újabb, közeli célpontot kerestem, ameddig ki kell tartanom. Amikor egy családiház méretű szikla mellett megpihentünk, azt mondták, elértük az 5200 méteres magasságot. Ez valahogy újabb erőt adott. Ismét a csapat előtt vágtam neki az emelkedőnek. Az út azonban még kegyetlenebbé vált. Az aprókavicsos hegyoldal nem könyörült. Egyszerűen nem lehetett rajta megállni. Lépni kellett, méghozzá gyorsan. Ha megálltam egy pillanatra, épp annyit sodródtam lejjebb, mint amennyivel az előző lépésnél feljebb küzdöttem megam. Kegyetlen küzdelem volt. Nem tudtam, mi a jobb. Haladjak egyenesen a csúcs irányába, minél nagyobbakat lépve, és minél hamarabb túl lenni ezen az egészen, vagy kanyarogva haladni, és oldalazva csúszkálni az idők végezetéig. Nem gondolkodtam sokat. A hegy nem hagyta. Léptem, ahogy tudtam. Vissza-visszanéztem a vezetőnkre, jó irányba haladok-e. Talán az volt a legjobb motivációm, hogy mihelyt megálltam, a csoportom látványosan közeledett hozzám. Sokszor csupán pár méter volt köztünk a különbség. Úgy kígyóztak mögöttem, mint egy kiéhezett kígyó. Én pedig nem akartam, hogy elkapjon.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Valahogy annyira elterelte a figyelmem ez a küzdelem, hogy észrevétlenül elértük a Stella Point-ot, ami 5752 méteren van. Ez a kaldera peremén volt, ahonnan már be lehetett tekinteni a kráter belsejébe. Még alig múlt 11 óra. Nem hittem a szememnek, hogy már itt vagyok, és hogy egyáltalán itt vagyok. Szerencsére semmi bajom nem volt a kimerültségen kívül, a hegyibetegség semmijen tünete nem jelentkezett nálam. Nem úgy két társamnál, akik bizony már hánytak is.\u003C\u002Fp>",{"id":369,"component":85,"value":370,"props":371},"de55bf9f-2585-4f02-9d37-1f11862ba5c5","716099f7-7f34-497a-b033-a87d64b1b7fb",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":373,"component":85,"value":374,"props":375},"6a38e99f-20e2-44dc-b6d0-69096704c2df","d84403f9-abc1-4549-9a84-71e08f96fca6",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":377,"component":85,"value":378,"props":379},"24d5e62d-92cd-45cc-88e0-19f510630deb","2d7c2c72-033b-4708-9894-38a8dad0ff9f",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":381,"component":79,"value":382},"80e883ea-d23b-4d22-9914-9b140fb0f9c1","\u003Cp>Furcsa volt az időjárás. A szél természetesen fújt, hiszen ezer kilométernyi távolságra nem volt semmilyen irányban semmi, útját állhatta volna. A nap sütögetett, de a csúcs közelében pipáló vékony felhő felfogta az erejét. Nem volt igazán hideg, de a fáradtság miatt jobban esett volna, ha melegebb van. Haraptunk egy falat energiaszeletet, de nem hagytak időt a fényképezésre, ha el akartunk jutni a csúcsra. Az idő pillanatok alatt megváltozhat, és egyébként is túl magasan voltunk ahhoz, sokáig maradhassunk.\u003C\u002Fp>",{"id":384,"component":85,"value":385,"props":386},"755d45a9-3f11-4b18-a08e-fc50454adcef","16d55331-bdb0-41ef-aba3-ec562f4499b7",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":388,"component":85,"value":389,"props":390},"87278fc7-350e-4467-87b1-187ddfe96505","af6732ce-37d4-402c-a37d-8520fe125ac8",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":392,"component":79,"value":393},"988d2524-d80c-4bfa-a11a-f33398de8a67","\u003Cp>Ahogy előre néztem, mintha végtelenbe tekintettem volna. Kilométernyi távolságon kellett még leküzdeni még 150 méternyi szintet. Elindultam, de elhatároztam, bármilyen rosszullét esetén azonnal visszafordulok, már így is megdöntöttem az eddigi rekordmagasságomat. A lassan emelkedő, széles, poros út a kráterperemen haladt, Csupán egy helyen kellett a kaldera peremén egyensúlyozó sziklákat kikerülni. Balkézről megjelent az első kisebb jégmező. Függőleges oldalán jól látszódott a rétegezettsége, de még a félkilométeres távolságból is átütött fehérségen a jég oly jellegzetes kék színe. Talán harminc méter vastag lehetett, de a helyiek szerint a tél folyamán meghízhat 50 méter vastagra is. Csábító volt a gondolat, hogy odamenjek és megérintsem, de ez többnek tűnt, mint lehetetlen. \u003C\u002Fp>",{"id":395,"component":85,"value":396,"props":397},"88539602-35bf-40f1-ba8e-6d0121165a41","0a371620-3828-4db2-8290-84e4bd99ba14",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":399,"component":85,"value":400,"props":401},"2b7afaf0-ce29-481f-beec-dd222897a29f","cbe6aefd-fa40-473f-96b5-8e91e970edbc",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":403,"component":79,"value":404},"f0bc347a-9e9b-460c-ae46-fd99b974ab05","\u003Cp>Végül hatalmas küzdelem árán, 7,5 óra alatt, pont délben elértem az Uhuru csúcsot. Őszintén szólva nagyobb eufóriát vártam a csúcsraéréskor, de inkább csak egy nagy megkönnyebbülést éreztem, amit néhány fényképpel ünnepeltem meg. Hiába, A 40%-os oxigénszint megtette a hatását.\u003C\u002Fp>\u003Cp>360 fokos panoráma tárult elém. A kaldera hosszúkás alja 300 méternyivel volt alattam, barna, köves fenekén fehérlő hófoltok világítottak. Az északi oldal belső peremének oldalán ott fehérlett a négyzetkilométernyi kiterjedésű északi jégmező. Keleti irányban a Mawenzi csúcsa uralta a látóhatárt.\u003C\u002Fp>",{"id":406,"component":85,"value":407,"props":408},"deb76c28-f002-4811-a6d6-514bafae3bd8","5f3d955b-0897-4453-a673-63881b589b64",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":410,"component":79,"value":411},"e2f1a681-75e0-4264-a0b5-6db5959c6f7c","\u003Cp>Sokat nem időzhettünk, indulni kellett lefelé. A Stella Point-nál megálltunk annyi időre, hogy elkészíthessük az imént elmaradt fényképeket, majd nekivágtunk a visszafelé vezető útnak. A hegyeken a balesetek szinte kivétel nélkül lefelé történnek. Az ember ilyenkor már fáradt, nem tud annyira figyelni, és mihamarabb szeretne leérni. Veszélyes kombináció. Ennek tudatában indultam meg a meredek lejtőn. A biztonság növelése érdekében elővettem a túrabotjaimat is, amelyek plusz stabilitást és fékezőerőt biztosítottak. Szinte az egész, lefelé vezető út során lehetett látni az áhított célt, a tábort. Pici pont volt, de nagyon csábító. Minden lépésnél éreztem az izmaimban a fáradtságot, és nehéz volt pontosan koordinálni a mozdulataimat. Éppen ezért még jobban kellett figyelnem. Éppen ezért nem is a tájat néztem, hanem a lábaim alatt elvonuló terepet.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Nem igazán akartam már itt lenni, túl akartam már lenni ezen a megpróbáltatáson, de úgy tűnt, ez egy végtelen út. Az a szakasz, amelyik fölfelé oly kegyetlen volt, most segített. Az apró kavicsok közé taposott sarkamra nehezedtem, és kissé hátradőlve csúsztam lefelé a hegyoldalon. Ezen a szakaszon érzékelhetően jól haladtam, habár ez is igen megerőltető volt. Ekkorra a hölgytársunkat már lekísérték a segítőink, ők messze előttünk jártak. A másik hegyibeteg, vagy kimerült férfi kísérettel, bizonytalanul ballagott előttem, de őt könnyűszerrel lehagytam. Persze amint a talaj keményebbre változott, újból lelassultam, és utolértek. Szenvtelenül néztem mi történik vele, de erről a jelenségről már eleget hallottam és olvastam. Az ember ilyenkor szite elveszti a döntésképeségét, és csak a saját túlélésével tud foglalkozni. A tábor mérete alig nőtt, valahol még mindig a végtelenben éreztem lebegni. Nem volt már erőm, de toltam magam előre, ahogy tudtam. Aztán a küzdelem meghozta az eredményt. Egy dombhoz értünk, amelynek megmászásával elértük a tábor fölső szakaszát. Még egy kisebb völgyön kellett átküzdenem magam, és megérkeztem. Visszatértem!\u003C\u002Fp>\u003Cp>Fegyverhordozómnak, Charlesnak megköszöntem a segítséget, és a sátramba dobtam a hátizsákom. Ekkor konstatáltam, hogy ami fölfelé 7,5 óra volt, ahhoz lefelé 3 óra sem kellett. Megdöbbentem, mert sokkal többnek éreztem. Az az út, amit mások 14 óra alatt teljesítenek, az nekünk csupán 11 órába telt. De micsoda 11 órába! Örömmámorban úszva elbotorkáltam az étkezősátorig, és kélyesen belehuppantam az egyik székbe.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Épp a forró teát készítettem magamnak, amikor megérkezett a hír, ami felért egy kegyelemdöféssel. Nagyon nagy a szél és a tábor vízkészlete is vészesen megcsappant. Lejjebb kell költöznünk, és nincs idő a pihenésre, mert különben sötétben kell menni és tábort verni.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Nem volt mit tenni. átcsomagoltuk a felszerelésünket, és csak a legszükségesebbekkel a zsákunkban, megindultunk a 3900 méteren fekvő Millenium táborig. Az út szerencsére nem volt igazán nehéz egyenletes, kőmentes lejtőn haladtunk lefelé a holdbéli tájon. Talán a por volt a legnagyobb küzdelem. A lábunkat alig tudtuk emelni, úgyhogy rúgtuk a finom törmeléket, mint a rossz gyerekek. Ahogy egyre lejjebb értünk, belesüllyedtünk a felhőzetbe, amiből finom permetként hullott ránk némi esőszerű nedvesség. Az időjárással együtt a növényzet is megváltozott. Megjelentek a kisebb bokrok, az Erikafélék közé tartozó Cserjés Hangák.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Épp sötétedésre értünk a táborba, ami egy igen lejtős, kövekkel teli területen volt. Már nagyon nehezemre esett kikerülni a szikláknak tűnő köveket, de végül másfél órás gyaloglással 4 kilométert leküzdve, megérkeztem. A sátor csurom víz volt a kicsapódó nedveségtől és meredek lejtőn állt, de nem számított, ekkorra tényleg megérkeztem. A vacsorát követően, amiből nem tudtam túlságosan sokat magamba gyömöszölni, úgy ahogy voltam, bebújtam a hálózsákomba, és álomba zuhantam.\u003C\u002Fp>",{"id":413,"component":85,"value":414,"props":415},"a97ceaed-3cdd-4247-83d2-61241cd61646","863804db-863d-4232-906a-c157fc27e31e",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},"2025-06-23T08:46:19",[],[],[],"c8e0e72f-0754-4893-81cc-8dc0493e04ba",[],[],[],{"id":425,"status":6,"title":426,"slug":427,"subtitle":9,"content":9,"cover":428,"date_created":429,"featured":9,"intro":430,"gallery_json":431,"content_blocks":432,"date_updated":460,"tours_jsom":461,"tours_json":462,"tours_related_json":463,"related_tours_json":115,"hash":9,"uuid":464,"sort":9,"title_en":9,"slug_en":9,"subtitle_en":9,"intro_en":9,"content_en":9,"content_blocks_en":465,"seo":9,"domain_related":9,"domain_only":9,"tours_related":466,"related_destinations":467},77,"Megmásztam a Kilimandzsárót! – 3. nap: Shira tábor (3850 m) – Lávatornyok (4640 m) – Barranco tábor (3985 m)","megmasztam-a-kilimandzsarot-3-nap-shira-tabor-3850-m-lavatornyok-4640-m-barranco-tabor-3985-m","100b6309-812c-42f2-85c6-d4460df912cb","2023-04-24T13:15:24","\u003Cp>Az éjszaki hideg volt, reggelre 0 fok közelébe süllyedt a hőmérséklet. Nem is aludtam túl jól, sokszor és sokáig ébren voltam, ennek ellenére egészen kipihenten ébredtem. A forró tea gyorsan átmelegített. Miközben kortyolgattam, a tábor széléről csodáltam az elém táruló látványt. \u003C\u002Fp>",[],[433,435,438,442,445,449,452,456],{"id":434,"component":79,"value":19},"fbc22b88-ad70-4721-b7f2-0fe4a49441dd",{"id":436,"component":79,"value":437},"3dcf1b4f-ddc8-4241-9e33-c2c67bda89ef","\u003Cp> 2022.08.24.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Az éjszaki hideg volt, reggelre 0 fok közelébe süllyedt a hőmérséklet. Nem is aludtam túl jól, sokszor és sokáig ébren voltam, ennek ellenére egészen kipihenten ébredtem. A forró tea gyorsan átmelegített. Miközben kortyolgattam, a tábor széléről csodáltam az elém táruló látványt. Nyugat felé, egészen a látóhatárig hófehér felhőréteg húzódott alattunk párszáz méterrel, amiból csak a Meru csúcsa emelkedett ki. Nyilván ezért is hűlt le a levegő annyira, mert fölénk már csak ritkán emelkednek felhők, így viszont ezernyi csillagjával kápráztatja el a szemlélőt az ég. Cserébe erős a hőkisugárzás, amitől gyorsan csökken a hőmérséklet. A felhőzet, mint egy fehér tajtékú hullámos tejtenger nyaldosta a Kilimandzsáró belemerülő alsóbb részeit. Kelet felől a felkelő Nap sugarai sugárirányban terültek szét a Kibo kiemelkedő körvonala mögött, mintegy jelezve, hova kell felkapaszkodnunk kettő és fél nap alatt.\u003C\u002Fp>\u003Cp>Reggeli után neki is vágtunk. Lassú egyenletes léptekkel haladtunk a folyamatosan emelkedő terepen. A nap célja a csúcstámadás előkészítése volt. 4640 méter magasságba kellet felemelkednünk, hogy utána visszaereszkedjünk 3985-re, ahol majd a szálláshelyünk vár. Ezt azért kellett megtennünk, hogy a szervezetünk megszokja a magasságot.\u003C\u002Fp>",{"id":439,"component":85,"value":440,"props":441},"a969e69b-c646-457f-a761-c4c441468df6","14c9f83d-7237-4606-9f45-38ca17a47998",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":443,"component":79,"value":444},"af75c741-152d-46c6-9c6e-f440bbe36990","\u003Cp>Észak-keleti irányba haladtunk a meredeken emelkedő úton, a középső kráter, a Shira oldalában. A tábort elhagyva, szinte azonnal eltűnt a bokros növénytakaró, és a vulkanikus kövek között egyre inkább csak csenevész pampafüvek elszórtan megjelenő, tenyérnyi csoportjait lehetett látni. A jégkorszak végéig egészen idáig, a 4000 méteres magasságig leért a jégmező, amelyből a gleccserek még mélyebbre is lenyúltak. A völgy, amelyben az ösvényünk vezetett, egy ilyen gleccser által kivájt völgy volt tele gömbölydedre koptatott sziklákkal, amelyeket a jég szállított idáig. Amikor az kiolvadt alóluk ott maradtak a ma is látható, sokszor a gravitációnak ellentmondó helyzetben. \u003C\u002Fp>\u003Cp>A meredekebb hegylábhoz érve dél felé fordultunk, majd egy nagyon kemény emelkedő leküzdése után elértük a pihenőhelyünket, az úgynevezett lávatornyokat. Ezek már Kibo vöröslő, függőleges fala alatt helyezkedtek el. Az ég felé meredező bazalt-kitüremkedések eddig dacoltak az erózióval, de látszódott rajtuk, hogy folyamatosan mállanak. Az 1980-as években járt itt először magyar hegymászó csapat, akiknek sajnos semmilyen tapasztalatuk nem volt a magashegyi körülményekkel kapcsolatban. Sajnos egyikük meg is halt, és a mászás sem sikerült.\u003C\u002Fp>\u003Cp>A Nap rendkívül erősen tűzött, pillanatok alatt vörösre égette volna a bőrünket, ennek ellenére pulóverben, kabátban, kesztyűben és sapkában gyalogoltunk. Mire a 4640 méteren felállított étkezősátorhoz értünk mindannyian nagyon elfáradtunk. Nem csoda, hiszen 700 métert emelkedtünk reggel óta. Ez a túra azért volt fontos, mert segített a szervezetünknek alkalmazkodni a magassági szinthez. A nap közben elért magassági szintre a szervezet emlékezni fog, hiába alszik alacsonyabban. Az előző estéhez viszonyítottan alig magasabban felállított táborban viszont az éjszakai pihenés jóval valószínűbb.\u003C\u002Fp>",{"id":446,"component":85,"value":447,"props":448},"fd80aa56-c759-4cc9-aaff-98e5d2de813f","3a474ca0-9af8-4fae-aea6-4188ccbe976f",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":450,"component":79,"value":451},"f1569228-2c43-40a1-9217-d2b52a83c4b3","\u003Cp>A meleg ebéd új erőt adott, és fél óra múlva már neki is vágtunk a lefelé vezető útnak. Végig a Kibo nyugati oldalán haladtunk. Eleinte egy sivatagos, enyhén lejtő területen mentünk, ami igazán felüdítő változatosság és kényelmes séta volt. Az út azonban hamarosan meredeken lejteni kezdett, és sokszor nagy kövekről lelépve haladtunk lefelé. Ez volt a Barranco-völgy. Ezt a völgyet is a jég kezdte formálni, de mai megjelenését már a föntebb található jégmezők olvadékvize alakította ki. Itt, ebben a magasságban ismét megjelent a növényzet, elsősorban az üstökösfák. A völgy végén pedig elértük az éjszakai táborunkat, ami csak száz méterrel volt magasabban a tegnapinál. A 3985 méteres magasságban, a völgy szinte függőleges falai között pillanatok alatt tűnt el a Nap. Gyengülő sugarai mér csak a völgy távoli végét világították meg, amely beleolvadt az alattunk elterülő felhők tengerébe. Vacsoráig a Kibo fölénk tornyosuló, foltokban hóval borított kőtömbjében gyönyörködtünk. Közben pedig meg kellett állapítottam, hogy ez a nap élményekben gazdag, de oxigénben rendkívül szegény volt.\u003C\u002Fp>",{"id":453,"component":85,"value":454,"props":455},"7c92240c-dff2-4dc5-81f9-56f05dd3d301","5cfac35a-a340-4048-bf83-9ae88c17fb10",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},{"id":457,"component":85,"value":458,"props":459},"735cac42-d24b-468c-ae51-73b08dd861a9","8b068ac9-1571-450e-9265-5c47f042b5d1",{"mode":88,"multiple":47,"imagesOnly":3},"2025-06-23T08:46:09",[],[],[],"fe5a1d41-f364-40bd-b457-bb03d7ed01bf",[],[],[]]